HU/SB 3.32.12-15: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 53: | Line 53: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Köztudott, hogy Brahmā felszabadul, de nem képes felszabadítani a híveit. A félistenek, például Brahmā és az Úr Śiva nem tudnak felszabadítani egyetlen élőlényt sem. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, csak az tud kiszabadulni māyā karmai közül, aki meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Brahmāt itt ādyaḥ sthira-carāṇāmnak nevezik. Ő az eredeti, az első teremtett élőlény, és saját születése után megteremti az egész kozmikus megnyilvánulást. A Legfelsőbb Úr minden utasítással ellátta a teremtésre vonatkozóan. Itt veda-garbhának nevezik, ami azt jelenti, hogy ismeri a Védák teljes célját. Mindig olyan nagy személyiségek kísérik, mint Marīci, Kaśyapa és a hét bölcs, valamint nagy misztikus yogīk, a Kumārák és sok más lelkileg fejlett élőlény, ám neki megvan a saját érdeke, ami független az Úrétól. Bheda-dṛṣṭyā azt jelenti, hogy Brahmā néha azt gondolja, hogy nem függ a Legfelsőbb Úrtól, vagy azt tartja magáról, hogy egyike a három egyformán független inkarnációnak. Brahmā a teremtés feladatát kapta, Viṣṇu fenntartja a teremtést, Rudra, az Úr Śiva pedig elpusztítja. Ők hárman a Legfelsőbb Úr inkarnációi, akik a természet három különböző anyagi kötőerejéért felelősek, ám egyikük sem független az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A bheda-dṛṣṭyā szó azért jelenik meg, mert Brahmā egy parányi mértékben hajlamos arra, hogy azt gondolja, ő is olyan független, mint Rudra. Néha Brahmā azt hiszi, nem függ a Legfelsőbb Úrtól, s imádója szintén azt gondolja, hogy Brahmā független. Éppen ezért az anyagi világ elpusztítása után, amikor a természet anyagi kötőerőinek kölcsönhatása révén újra végbemegy a teremtés, Brahmā visszatér. Noha eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, annak első puruṣa-inkarnációjához, Mahā-Viṣṇuhoz, aki transzcendentális tulajdonságokkal teljes, nem maradhat a lelki világban. | Köztudott, hogy Brahmā felszabadul, de nem képes felszabadítani a híveit. A félistenek, például Brahmā és az Úr Śiva nem tudnak felszabadítani egyetlen élőlényt sem. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, csak az tud kiszabadulni māyā karmai közül, aki meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Brahmāt itt ''ādyaḥ sthira-carāṇāmnak'' nevezik. Ő az eredeti, az első teremtett élőlény, és saját születése után megteremti az egész kozmikus megnyilvánulást. A Legfelsőbb Úr minden utasítással ellátta a teremtésre vonatkozóan. Itt ''veda-garbhának'' nevezik, ami azt jelenti, hogy ismeri a Védák teljes célját. Mindig olyan nagy személyiségek kísérik, mint Marīci, Kaśyapa és a hét bölcs, valamint nagy misztikus yogīk, a Kumārák és sok más lelkileg fejlett élőlény, ám neki megvan a saját érdeke, ami független az Úrétól. ''Bheda-dṛṣṭyā'' azt jelenti, hogy Brahmā néha azt gondolja, hogy nem függ a Legfelsőbb Úrtól, vagy azt tartja magáról, hogy egyike a három egyformán független inkarnációnak. Brahmā a teremtés feladatát kapta, Viṣṇu fenntartja a teremtést, Rudra, az Úr Śiva pedig elpusztítja. Ők hárman a Legfelsőbb Úr inkarnációi, akik a természet három különböző anyagi kötőerejéért felelősek, ám egyikük sem független az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A ''bheda-dṛṣṭyā'' szó azért jelenik meg, mert Brahmā egy parányi mértékben hajlamos arra, hogy azt gondolja, ő is olyan független, mint Rudra. Néha Brahmā azt hiszi, nem függ a Legfelsőbb Úrtól, s imádója szintén azt gondolja, hogy Brahmā független. Éppen ezért az anyagi világ elpusztítása után, amikor a természet anyagi kötőerőinek kölcsönhatása révén újra végbemegy a teremtés, Brahmā visszatér. Noha eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, annak első puruṣa-inkarnációjához, Mahā-Viṣṇuhoz, aki transzcendentális tulajdonságokkal teljes, nem maradhat a lelki világban. | ||
Érdemes megjegyeznünk, hogy Brahmā visszatérésének különleges jelentősége van. Ő, a nagy ṛṣik és a yoga nagy mestere (Śiva) nem közönséges élőlények | Érdemes megjegyeznünk, hogy Brahmā visszatérésének különleges jelentősége van. Ő, a nagy ṛṣik és a yoga nagy mestere (Śiva) nem közönséges élőlények; mindannyian nagyon hatalmasak, s a misztikus yoga minden tökéletességével rendelkeznek. Ennek ellenére hajlamosak rá, hogy arra törekedjenek, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel, ezért vissza kell térniük. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint, amíg valaki azt gondolja magáról, hogy egyenlő az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, addig nem tisztult meg teljesen, azaz nem rendelkezik teljes tudással. Annak ellenére, hogy eljutnak az első puruṣa-avatāráig, Mahā-Viṣṇuig, az ilyen személyiségek az anyagi teremtés megsemmisülése után újra visszaesnek, vagyis visszatérnek az anyagi teremtésbe. | ||
Amikor egy imperszonalista azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr egy anyagi testben jelenik meg, s hogy az embernek ezért nem a Legfelsőbb formáján kell meditálnia, hanem a forma nélkülin, az nagy kudarcot jelent. E sajátságos tévedés következtében a teremtés idején még a nagy misztikus yogīk vagy a kiváló, eltökélt transzcendentalisták is újra visszatérnek. Az imperszonalistákon és a monistákon kívül minden élőlény képes arra, hogy teljes Kṛṣṇa-tudatban közvetlenül az odaadó szolgálathoz lásson, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatában fejlődve felszabaduljon. Ez az odaadó szolgálat annak alapján fejlődik, hogy milyen mértékben gondolunk a Legfelsőbb Úrra mesterként, barátként, fiúként és végül szeretőként. A transzcendentális változatosságban mindig jelen kell lenniük e különbségeknek. | Amikor egy imperszonalista azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr egy anyagi testben jelenik meg, s hogy az embernek ezért nem a Legfelsőbb formáján kell meditálnia, hanem a forma nélkülin, az nagy kudarcot jelent. E sajátságos tévedés következtében a teremtés idején még a nagy misztikus yogīk vagy a kiváló, eltökélt transzcendentalisták is újra visszatérnek. Az imperszonalistákon és a monistákon kívül minden élőlény képes arra, hogy teljes Kṛṣṇa-tudatban közvetlenül az odaadó szolgálathoz lásson, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatában fejlődve felszabaduljon. Ez az odaadó szolgálat annak alapján fejlődik, hogy milyen mértékben gondolunk a Legfelsőbb Úrra mesterként, barátként, fiúként és végül szeretőként. A transzcendentális változatosságban mindig jelen kell lenniük e különbségeknek. | ||
Latest revision as of 12:39, 25 September 2020
12-15. VERSEK
- ādyaḥ sthira-carāṇāṁ yo
- veda-garbhaḥ saharṣibhiḥ
- yogeśvaraiḥ kumārādyaiḥ
- siddhair yoga-pravartakaiḥ
- bheda-dṛṣṭyābhimānena
- niḥsaṅgenāpi karmaṇā
- kartṛtvāt saguṇaṁ brahma
- puruṣaṁ puruṣarṣabham
- sa saṁsṛtya punaḥ kāle
- kāleneśvara-mūrtinā
- jāte guṇa-vyatikare
- yathā-pūrvaṁ prajāyate
- aiśvaryaṁ pārameṣṭhyaṁ ca
- te ’pi dharma-vinirmitam
- niṣevya punar āyānti
- guṇa-vyatikare sati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādyaḥ—a teremtő, az Úr Brahmā; sthira-carāṇām—a mozdulatlan és mozgó megnyilvánulásoknak; yaḥ—aki; veda-garbhaḥ—a Védák bölcsője; saha—vele együtt; ṛṣibhiḥ—a bölcsek; yoga-īśvaraiḥ—a nagy misztikus yogīkkal; kumāra-ādyaiḥ—a Kumārák és mások; siddhaiḥ—a tökéletessé vált élőlényekkel; yoga-pravartakaiḥ—a yoga-rendszer megalapítói; bheda-dṛṣṭyā—a független látás miatt; abhimānena—téves felfogással; niḥsaṅgena—nem gyümölcsöző; api—bár; karmaṇā—cselekedeteik által; kartṛtvāt—abból az érzésből, hogy ők a cselekvők; sa-guṇam—lelki tulajdonsággal rendelkező; brahma—Brahman; puruṣam—az Istenség Személyisége; puruṣa-ṛṣabham—az első puruṣa-inkarnáció; saḥ—ő; saṁsṛtya—elérve; punaḥ—újra; kāle—akkor; kālena—az idő által; īśvara-mūrtinā—az Úr megnyilvánulása; jāte guṇa-vyatikare—amikor a kötőerők kölcsönhatása kezdetét veszi; yathā—mint; pūrvam—korábban; prajāyate—megszületik; aiśvaryam—fenség; pārameṣṭhyam—királyi; ca—és; te—a bölcsek; api—szintén; dharma—jámbor cselekedeteik által; vinirmitam—létrehozott; niṣevya—élvezve; punaḥ—újra; āyānti—visszatérnek; guṇa-vyatikare sati—amikor a kötőerők kölcsönhatása zajlik.
FORDÍTÁS
Kedves anyám! Imádhatja valaki egyfajta önérdekből az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ám még az olyan félisteneknek, mint az Úr Brahmā, az olyan nagy bölcseknek, mint Sanat-kumāra és az olyan nagy muniknak is, mint Marīci, a teremtéskor újra vissza kell térniük az anyagi világba. Amikor az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatása kezdetét veszi, Brahmā, a kozmikus megnyilvánulás teremtője, aki birtokában van a teljes védikus tudásnak, valamint a nagy bölcsek, akik a lelki út és a yoga-rendszer megalapítói, az időtényező hatására visszatérnek. Cselekedeteik, melyeket nem gyümölcseiért végeztek, felszabadítják őket, s eljutnak a puruṣa első inkarnációjához, de a teremtéskor visszatérnek, pontosan olyan formában és helyzetben, amelyek korábban jellemezték őket.
MAGYARÁZAT
Köztudott, hogy Brahmā felszabadul, de nem képes felszabadítani a híveit. A félistenek, például Brahmā és az Úr Śiva nem tudnak felszabadítani egyetlen élőlényt sem. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, csak az tud kiszabadulni māyā karmai közül, aki meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Brahmāt itt ādyaḥ sthira-carāṇāmnak nevezik. Ő az eredeti, az első teremtett élőlény, és saját születése után megteremti az egész kozmikus megnyilvánulást. A Legfelsőbb Úr minden utasítással ellátta a teremtésre vonatkozóan. Itt veda-garbhának nevezik, ami azt jelenti, hogy ismeri a Védák teljes célját. Mindig olyan nagy személyiségek kísérik, mint Marīci, Kaśyapa és a hét bölcs, valamint nagy misztikus yogīk, a Kumārák és sok más lelkileg fejlett élőlény, ám neki megvan a saját érdeke, ami független az Úrétól. Bheda-dṛṣṭyā azt jelenti, hogy Brahmā néha azt gondolja, hogy nem függ a Legfelsőbb Úrtól, vagy azt tartja magáról, hogy egyike a három egyformán független inkarnációnak. Brahmā a teremtés feladatát kapta, Viṣṇu fenntartja a teremtést, Rudra, az Úr Śiva pedig elpusztítja. Ők hárman a Legfelsőbb Úr inkarnációi, akik a természet három különböző anyagi kötőerejéért felelősek, ám egyikük sem független az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A bheda-dṛṣṭyā szó azért jelenik meg, mert Brahmā egy parányi mértékben hajlamos arra, hogy azt gondolja, ő is olyan független, mint Rudra. Néha Brahmā azt hiszi, nem függ a Legfelsőbb Úrtól, s imádója szintén azt gondolja, hogy Brahmā független. Éppen ezért az anyagi világ elpusztítása után, amikor a természet anyagi kötőerőinek kölcsönhatása révén újra végbemegy a teremtés, Brahmā visszatér. Noha eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, annak első puruṣa-inkarnációjához, Mahā-Viṣṇuhoz, aki transzcendentális tulajdonságokkal teljes, nem maradhat a lelki világban.
Érdemes megjegyeznünk, hogy Brahmā visszatérésének különleges jelentősége van. Ő, a nagy ṛṣik és a yoga nagy mestere (Śiva) nem közönséges élőlények; mindannyian nagyon hatalmasak, s a misztikus yoga minden tökéletességével rendelkeznek. Ennek ellenére hajlamosak rá, hogy arra törekedjenek, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel, ezért vissza kell térniük. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint, amíg valaki azt gondolja magáról, hogy egyenlő az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, addig nem tisztult meg teljesen, azaz nem rendelkezik teljes tudással. Annak ellenére, hogy eljutnak az első puruṣa-avatāráig, Mahā-Viṣṇuig, az ilyen személyiségek az anyagi teremtés megsemmisülése után újra visszaesnek, vagyis visszatérnek az anyagi teremtésbe.
Amikor egy imperszonalista azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr egy anyagi testben jelenik meg, s hogy az embernek ezért nem a Legfelsőbb formáján kell meditálnia, hanem a forma nélkülin, az nagy kudarcot jelent. E sajátságos tévedés következtében a teremtés idején még a nagy misztikus yogīk vagy a kiváló, eltökélt transzcendentalisták is újra visszatérnek. Az imperszonalistákon és a monistákon kívül minden élőlény képes arra, hogy teljes Kṛṣṇa-tudatban közvetlenül az odaadó szolgálathoz lásson, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatában fejlődve felszabaduljon. Ez az odaadó szolgálat annak alapján fejlődik, hogy milyen mértékben gondolunk a Legfelsőbb Úrra mesterként, barátként, fiúként és végül szeretőként. A transzcendentális változatosságban mindig jelen kell lenniük e különbségeknek.