HU/SB 4.22.28

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONKETTEDIK FEJEZET: Pṛthu Mahārāja találkozik a négy Kumārával

SB 4.22.27 - SB 4.22.29

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

28. VERS

ātmānam indriyārthaṁ ca

paraṁ yad ubhayor api

saty āśaya upādhau vai

pumān paśyati nānyadā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ātmānam—a lélek; indriya-artham—az érzékkielégítésért; ca—és; param—transzcendentális; yat—az; ubhayoḥ—mindkettő; api—bizonyára; sati—lévén; āśaye—anyagi vágyak; upādhau—megjelölés; vai—bizonyára; pumān—az ember; paśyati—látja; na anyadā—nem másképp.

FORDÍTÁS

Amikor a lélek az érzékkielégítésért él, különféle vágyakat teremt, és emiatt függővé válik a megjelölésektől. Amikor azonban transzcendentális szinten áll, semmi sem érdekli többé azon kívül, hogy teljesítse az Úr vágyait.

MAGYARÁZAT

Mivel anyagi vágyak fedik, a lélekről úgy tartják, hogy azok a megjelölések is befedik, melyek az adott testhez tartoznak. Emiatt tartja magát embernek, félistennek, madárnak, vadállatnak stb. A hamis én-tudat okozta hamis azonosítás számtalan módon befolyásolja, és mivel befedik az illuzórikus anyagi vágyak, megkülönböztetést tesz az anyag és a lélek között. Amikor az ember mentes az ilyen különbségtételtől, eltűnik az anyag és lélek közötti különbség, és a lélek lesz az egyetlen uralkodó tényező. Amíg az anyagi vágyak befednek valakit, önmagát hiszi az úrnak vagy az élvezőnek, így az érzékkielégítésért cselekszik, és az anyagi gyötrelmek, a boldogság és a bánat alárendeltjévé válik. Amikor viszont valaki megszabadult ettől az életfelfogástól, többé nem függ a megkülönböztetésektől, és mindent lelki fényben lát, a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban. Erről Śrīla Rūpa Gosvāmī ír Bhakti-rasāmṛta-sindhujában (1.2.255):

anāsaktasya viṣayān

yathārham upayuñjataḥ

nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe

yuktaṁ vairāgyam ucyate

A felszabadult lélek nem ragaszkodik sem anyagi dolgokhoz, sem az érzékkielégítéshez. Megérti, hogy minden kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és mindent az Úr szolgálatában kell alkalmaznia. Éppen ezért nem mond le semmiről. Nincs szó lemondásról, mert a paramahaṁsa tudja, hogyan használjon mindent az Úr szolgálatában. Eredetileg minden lelki; semmi sem anyagi. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 8.274) szintén leírja, hogy egy mahā-bhāgavata, egy nagyon fejlett bhakta nem anyagi szemmel néz:

sthāvara-jaṅgama dekhe, nā dekhe tāra mūrti

sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti

Noha fák, hegyek és ide-oda mozgó más élőlények tárulnak a szeme elé, mindent a Legfelsőbb Úr teremtésének lát, s a kapcsolatukra emlékezve egyedül a teremtőt látja, s nem a teremtettet. Egyszóval nem tesz többé különbséget a teremtett és a teremtő között; csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látja mindenben. Mindenben Kṛṣṇát látja, és mindent Kṛṣṇában lát. Ez jelenti az egységet.

SB 4.22.27 - SB 4.22.29