HU/SB 4.28.15: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 40: | Line 40: | ||
Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában: | Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában: | ||
kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam | :''kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam | ||
adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ | :''adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ | ||
prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ | :''prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ | ||
kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te | :''kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te | ||
„Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja. | „Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja. | ||
Latest revision as of 16:48, 6 September 2020
15. VERS
- śithilāvayavo yarhi
- gandharvair hṛta-pauruṣaḥ
- yavanair aribhī rājann
- uparuddho ruroda ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śithila—legyengült; avayavaḥ—tagjai; yarhi—amikor; gandharvaiḥ—a gandharvák által; hṛta—megsemmisített; pauruṣaḥ—testének ereje; yavanaiḥ—a yavanák által; aribhiḥ—az ellenségek által; rājan—ó, Prācīnabarhiṣat király; uparuddhaḥ—megállítva; ruroda—hangosan sírt; ha—igazán.
FORDÍTÁS
A kígyó testrészeit elgyöngítették a gandharva és yavana katonák, akik teljesen elvették minden testi erejét. Amikor megpróbálta elhagyni a várost, ellenségei feltartóztatták, és mert szándéka így meghiúsult, hangosan sírni kezdett.
MAGYARÁZAT
Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában:
- kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam
- adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ
- prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
- kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te
„Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja.