HU/SB 4.28.15: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
Line 40: Line 40:
Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában:
Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában:


kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam
:''kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam
adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ
:''adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ
prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
:''prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te
:''kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te


„Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja.
„Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja.

Latest revision as of 16:48, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

śithilāvayavo yarhi
gandharvair hṛta-pauruṣaḥ
yavanair aribhī rājann
uparuddho ruroda ha


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śithila—legyengült; avayavaḥ—tagjai; yarhi—amikor; gandharvaiḥ—a gandharvák által; hṛta—megsemmisített; pauruṣaḥ—testének ereje; yavanaiḥ—a yavanák által; aribhiḥ—az ellenségek által; rājan—ó, Prācīnabarhiṣat király; uparuddhaḥ—megállítva; ruroda—hangosan sírt; ha—igazán.


FORDÍTÁS

A kígyó testrészeit elgyöngítették a gandharva és yavana katonák, akik teljesen elvették minden testi erejét. Amikor megpróbálta elhagyni a várost, ellenségei feltartóztatták, és mert szándéka így meghiúsult, hangosan sírni kezdett.


MAGYARÁZAT

Az élet utolsó pillanataiban a test különböző kapuit az epe, a nyálka és a levegő egyensúlyának felbomlása következtében kialakult betegség tünetei zárják el. Az élőlény nem tudja érthetően elmondani, mitől szenved, s a körülötte álló rokonok csak a „ghura ghura” hangot hallják a haldokló szájából. Kulaśekhara király így szól Mukunda-mālā-stotrájában:

kṛṣṇa tvadīya-padapaṅkaja-pañjarāntam
adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ
prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te

„Kedves Kṛṣṇa, kérlek, segíts azonnal meghalnom, hogy elmém hattyúját lótuszlábad szára ölelhesse körül! Máskülönben utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkom elszorul, hogyan leszek képes Rád gondolni?” A hattyú nagy élvezetét leli abban, hogy lebukik a víz alá, ahol a lótuszvirág szárába hatol. Mindezt játékos élvezetből teszi. A legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha még egészségesen az Úr lótuszlábára tudunk gondolni, s így halunk meg. Ha valaki öreg korában hal meg, a torkát néha nyálka fojtogatja vagy levegő zárja el. Ilyenkor lehet, hogy a Hare Kṛṣṇa, a mahā-mantra hangvibrációja nem jön ki rajta, s lehet, hogy az élőlény elfelejti Kṛṣṇát. Természetesen, aki erős a Kṛṣṇa-tudatban, az semmilyen körülmények között sem tudja elfelejteni Kṛṣṇát, mert hozzászokott a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez, különösen akkor, amikor a halál jeleit látja.