HU/SB 6.10.11

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZEDIK FEJEZET: Harc a félistenek és Vṛtrāsura között

SB 6.10.10 - SB 6.10.12

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

11. VERS

śrī-bādarāyaṇir uvāca

evaṁ kṛta-vyavasito

dadhyaṅṅ ātharvaṇas tanum

pare bhagavati brahmaṇy

ātmānaṁ sannayañ jahau

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bādarāyaṇiḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; kṛta-vyavasitaḥ—meggyőződött róla, hogy mit kell tennie (hogy testét a félisteneknek kell adnia); dadhyaṅ—Dadhīci Muni; ātharvaṇaḥ—Atharvā fia; tanum—testét; pare—a Legfelsőbbnek; bhagavati—az Istenség Személyisége; brahmaṇi—a Legfelsőbb Brahman; ātmānam—ő maga, a szellemi lélek; sannayan—ajánlva; jahau—elhagyta.

FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Dadhīci Muni, Atharvā fia ily módon eldöntötte, hogy feláldozza testét a félistenek szolgálatában. Magát, a szellemi lelket átadta az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának, s elhagyta az öt elemből álló durva anyagi testét.

MAGYARÁZAT

Ahogyan arra a pare bhagavati brahmaṇy ātmānaṁ sannayan szavak utalnak, Dadhīci magát mint a szellemi lelket átadta az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának. Ezzel kapcsolatban felidézhetjük azt az esetet, amikor Dhṛtarāṣṭra hagyta el a testét. Erről a Śrīmad-Bhāgavatam Első Éneke (SB 1.13.55) ír. Dhṛtarāṣṭra durva anyagi testét analitikusan felosztotta arra az öt elemre, amelyből állt, azaz a föld, víz, tűz, levegő és éter elemekre, majd ezeket szétosztotta az elemek különféle tárházaiba; más szóval ezt az öt elemet az eredeti mahat-tattvába merítette. Anyagi létét a lelkitől elkülönítve fokozatosan megszüntette a szellemi lélek minden kapcsolatát az anyaggal, s magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábához helyezte. Ezt szemlélteti az a példa, hogy amikor egy agyagedény eltörik, az űrnek egy darabja, ami az edényen belül található, egyesül az edényen kívül lévő hatalmas űrrel. A māyāvādī filozófusok félreértik a Śrīmad-Bhāgavatamnak ezt a leírását. Śrī Rāmānuja Svāmī ezért a Vedānta-tattva-sāra című könyvében leírta, hogy a lélek elmerülése azt jelenti, hogy miután az egyéni lélek megvált a nyolc elemből    —    földből, vízből, tűzből, levegőből, éterből, hamis egóból, elméből és intelligenciából    —    álló anyagi testtől, odaadó szolgálatot végez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Ő örök formájának (īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam). Az anyagi elemek anyagi oka magába meríti az anyagi testet, a lélek pedig felveszi eredeti helyzetét. Ahogyan Śrī Caitanya Mahāprabhu elmondta, jīvera ’svarūpa’ haya  ——  kṛṣṇera ’nitya-dāsa’: az élőlény eredeti helyzetében Kṛṣṇa örök szolgája. Amikor valaki a lelki tudás művelése és az odaadó szolgálat révén felülemelkedik az anyagi testen, akkor visszanyerheti eredeti helyzetét, s az Úr szolgálatába állhat.

SB 6.10.10 - SB 6.10.12