HU/SB 7.14.1: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 39: | Line 39: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A korábbi fejezetekben Nārada, a nagy bölcs elmondta, hogyan kell a brahmacārīnak, a vānaprasthának és a sannyāsīnak cselekednie. Először a brahmacārī, a vānaprastha és a sannyāsī kötelességeiről beszélt, mert ez a három āśrama vagy életrend rendkívül fontos szerepet játszik az élet céljának elérésében. Meg kell jegyeznünk, hogy a brahmacārī-āśramában, a vānaprastha-āśramában és a sannyāsī-āśramában nincs lehetőség a nemi életre, míg a gṛhastha életben ez bizonyos korlátok között engedélyezett. Nārada Muni ezért először a brahmacaryáról, a vānaprastháról és a sannyāsáról beszélt, mert azt akarta hangsúlyozni, hogy a nemi életre egyáltalán nincs szükség, noha az, akinek elengedhetetlenül szüksége van rá, az beléphet a gṛhastha-āśramába, azaz megházasodhat. Ezt az életet azonban a śāstrák és a guru utasításai szintén szabályokhoz kötik. Yudhiṣṭhira Mahārāja megértette mindezt, s mint gṛhastha éppen ezért ''gṛha-mūḍha-dhīḥnek'' mutatta magát, azaz úgy tett, mintha teljes tudatlanságban élne az élet célját illetően. Aki családfenntartóként továbbra is családi életet él, az nem ismeri az élet célját, és nem rendelkezik túlságosan fejlett intelligenciával. Amint csak lehet, az embernek fel kell adnia az úgynevezett kényelmes otthoni életet, és fel kell készülnie a lemondás, a tapasya vállalására. ''Tapo divyaṁ putrakā''. Ahogy Ṛṣabhadeva a fiainak szóló tanításokban elmondta, nem szabad egy úgynevezett kényelmes helyzetet teremtenünk magunknak, hanem fel kell készülnünk a lemondásra. Valójában így kell élnie egy emberi lénynek, hogy elérje az élet végső célját. | A korábbi fejezetekben Nārada, a nagy bölcs elmondta, hogyan kell a brahmacārīnak, a vānaprasthának és a sannyāsīnak cselekednie. Először a brahmacārī, a vānaprastha és a sannyāsī kötelességeiről beszélt, mert ez a három āśrama vagy életrend rendkívül fontos szerepet játszik az élet céljának elérésében. Meg kell jegyeznünk, hogy a brahmacārī-āśramában, a vānaprastha-āśramában és a sannyāsī-āśramában nincs lehetőség a nemi életre, míg a gṛhastha életben ez bizonyos korlátok között engedélyezett. Nārada Muni ezért először a brahmacaryáról, a vānaprastháról és a sannyāsáról beszélt, mert azt akarta hangsúlyozni, hogy a nemi életre egyáltalán nincs szükség, noha az, akinek elengedhetetlenül szüksége van rá, az beléphet a gṛhastha-āśramába, azaz megházasodhat. Ezt az életet azonban a śāstrák és a guru utasításai szintén szabályokhoz kötik. Yudhiṣṭhira Mahārāja megértette mindezt, s mint gṛhastha éppen ezért ''gṛha-mūḍha-dhīḥnek'' mutatta magát, azaz úgy tett, mintha teljes tudatlanságban élne az élet célját illetően. Aki családfenntartóként továbbra is családi életet él, az nem ismeri az élet célját, és nem rendelkezik túlságosan fejlett intelligenciával. Amint csak lehet, az embernek fel kell adnia az úgynevezett kényelmes otthoni életet, és fel kell készülnie a lemondás, a tapasya vállalására. ''Tapo divyaṁ putrakā'' ([[HU/SB 5.5.1|SB 5.5.1]]). Ahogy Ṛṣabhadeva a fiainak szóló tanításokban elmondta, nem szabad egy úgynevezett kényelmes helyzetet teremtenünk magunknak, hanem fel kell készülnünk a lemondásra. Valójában így kell élnie egy emberi lénynek, hogy elérje az élet végső célját. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 08:33, 23 August 2019
1. VERS
- śrī-yudhiṣṭhira uvāca
- gṛhastha etāṁ padavīṁ
- vidhinā yena cāñjasā
- yāyād deva-ṛṣe brūhi
- mādṛśo gṛha-mūḍha-dhīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-yudhiṣṭhiraḥ uvāca—Yudhiṣṭhira Mahārāja mondta; gṛhasthaḥ—egy családjával élő ember; etām—ez (az előző fejezetben említett folyamat); padavīm—a felszabadulás helyzete; vidhinā—a védikus írások tanításai szerint; yena—ami által; ca—szintén; añjasā—könnyen; yāyāt—kaphat; deva-ṛṣe—ó, nagy bölcs a félistenek között; brūhi—kegyesen magyarázd el; mādṛśaḥ—mint én; gṛha-mūḍha-dhīḥ—teljesen tudatlan az élet célját illetően.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja így kérdezte Nārada Munit: Ó, uram, ó, nagy bölcs! Kérlek, magyarázd el, hogyan érhetnénk el könnyen a felszabadulást a Védák tanításai szerint mi is, akik otthon élünk, s nem ismerjük az élet célját!
MAGYARÁZAT
A korábbi fejezetekben Nārada, a nagy bölcs elmondta, hogyan kell a brahmacārīnak, a vānaprasthának és a sannyāsīnak cselekednie. Először a brahmacārī, a vānaprastha és a sannyāsī kötelességeiről beszélt, mert ez a három āśrama vagy életrend rendkívül fontos szerepet játszik az élet céljának elérésében. Meg kell jegyeznünk, hogy a brahmacārī-āśramában, a vānaprastha-āśramában és a sannyāsī-āśramában nincs lehetőség a nemi életre, míg a gṛhastha életben ez bizonyos korlátok között engedélyezett. Nārada Muni ezért először a brahmacaryáról, a vānaprastháról és a sannyāsáról beszélt, mert azt akarta hangsúlyozni, hogy a nemi életre egyáltalán nincs szükség, noha az, akinek elengedhetetlenül szüksége van rá, az beléphet a gṛhastha-āśramába, azaz megházasodhat. Ezt az életet azonban a śāstrák és a guru utasításai szintén szabályokhoz kötik. Yudhiṣṭhira Mahārāja megértette mindezt, s mint gṛhastha éppen ezért gṛha-mūḍha-dhīḥnek mutatta magát, azaz úgy tett, mintha teljes tudatlanságban élne az élet célját illetően. Aki családfenntartóként továbbra is családi életet él, az nem ismeri az élet célját, és nem rendelkezik túlságosan fejlett intelligenciával. Amint csak lehet, az embernek fel kell adnia az úgynevezett kényelmes otthoni életet, és fel kell készülnie a lemondás, a tapasya vállalására. Tapo divyaṁ putrakā (SB 5.5.1). Ahogy Ṛṣabhadeva a fiainak szóló tanításokban elmondta, nem szabad egy úgynevezett kényelmes helyzetet teremtenünk magunknak, hanem fel kell készülnünk a lemondásra. Valójában így kell élnie egy emberi lénynek, hogy elérje az élet végső célját.