HU/SB 7.15.58: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 40: | Line 40: | ||
Az imperszonalisták azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák: az a változatosság, amit az empirikus filozófus lát, valótlan. Az imperszonalista filozófia, a vivarta-vāda ezt a tényt általában azzal a példával illusztrálja, amikor valaki kígyónak nézi a kötelet. E szerint a példa szerint az a változatosság, amit látunk, éppúgy valótlan, mint ahogyan az sem valóság, amikor a kötelet kígyónak véljük. A vaiṣṇavák azonban azt mondják, hogy noha az az elképzelés, miszerint a kötél egy kígyó, hamis, a kígyó maga nem hamis: az ember a valóságban tapasztalta a kígyót, és ezért tudja, hogy bár amikor a kötélről azt mondjuk, hogy kígyó, az hamis illetve illuzórikus, a valóságban mégis létezik kígyó. Ehhez hasonlóan ez a világ, amely változatossággal teli, szintén nem hamis: a Vaikuṇṭha-világban, a lelki világban létező valóság tükröződése. | Az imperszonalisták azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák: az a változatosság, amit az empirikus filozófus lát, valótlan. Az imperszonalista filozófia, a vivarta-vāda ezt a tényt általában azzal a példával illusztrálja, amikor valaki kígyónak nézi a kötelet. E szerint a példa szerint az a változatosság, amit látunk, éppúgy valótlan, mint ahogyan az sem valóság, amikor a kötelet kígyónak véljük. A vaiṣṇavák azonban azt mondják, hogy noha az az elképzelés, miszerint a kötél egy kígyó, hamis, a kígyó maga nem hamis: az ember a valóságban tapasztalta a kígyót, és ezért tudja, hogy bár amikor a kötélről azt mondjuk, hogy kígyó, az hamis illetve illuzórikus, a valóságban mégis létezik kígyó. Ehhez hasonlóan ez a világ, amely változatossággal teli, szintén nem hamis: a Vaikuṇṭha-világban, a lelki világban létező valóság tükröződése. | ||
A tükörben visszatükröződő Nap fény a sötétségben. Nem napfény ugyan, de napfény nélkül nem lehetne visszatükröződés sem. Éppen így a világban létező változatosság sem lenne lehetséges, ha nem lenne egy valódi megfelelője a lelki világban. A māyāvādī filozófus nem képes ezt megérteni, egy valódi filozófusnak azonban szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznie arról, hogy a fény teljesen lehetetlen, ha nincs a háttérben napfény. A māyāvādī filozófus bűvészkedése a szavakkal, amellyel azt akarja bizonyítani, hogy az anyagi világ valótlan, lehet, hogy a tapasztalatlan gyerekeket elkápráztatja, egy teljes tudással rendelkező ember azonban tökéletesen tisztában van azzal, hogy Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhetne. Egy vaiṣṇava ezért kitart amellett, hogy valamilyen módon elfogadja Kṛṣṇát (''tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet''). | A tükörben visszatükröződő Nap fény a sötétségben. Nem napfény ugyan, de napfény nélkül nem lehetne visszatükröződés sem. Éppen így a világban létező változatosság sem lenne lehetséges, ha nem lenne egy valódi megfelelője a lelki világban. A māyāvādī filozófus nem képes ezt megérteni, egy valódi filozófusnak azonban szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznie arról, hogy a fény teljesen lehetetlen, ha nincs a háttérben napfény. A māyāvādī filozófus bűvészkedése a szavakkal, amellyel azt akarja bizonyítani, hogy az anyagi világ valótlan, lehet, hogy a tapasztalatlan gyerekeket elkápráztatja, egy teljes tudással rendelkező ember azonban tökéletesen tisztában van azzal, hogy Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhetne. Egy vaiṣṇava ezért kitart amellett, hogy valamilyen módon elfogadja Kṛṣṇát (''tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet'' ([[HU/SB 7.1.32|SB 7.1.32]])). | ||
Ha felébresztjük tiszta hitünket Kṛṣṇa lótuszlába iránt, minden megnyilvánul. Ezt Kṛṣṇa is elmondja a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 7.1|BG 7.1]]): | Ha felébresztjük tiszta hitünket Kṛṣṇa lótuszlába iránt, minden megnyilvánul. Ezt Kṛṣṇa is elmondja a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 7.1|BG 7.1]]): | ||
| Line 56: | Line 56: | ||
:''jagad viparivartate'' | :''jagad viparivartate'' | ||
„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvényei alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.” Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő megjegyzést tette: ''durghaṭatvād arthatvena parameśvareṇaiva kalpitam''. Mindennek a hátterében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva áll. ''Vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ''. Ezt az a mahātmā képes megérteni, aki tökéletes tudással rendelkezik. Az ilyen mahātmā ritka. | „Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvényei alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.” Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő megjegyzést tette: ''durghaṭatvād arthatvena parameśvareṇaiva kalpitam''. Mindennek a hátterében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva áll. ''Vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ'' ([[HU/BG 7.19|BG 7.19]]). Ezt az a mahātmā képes megérteni, aki tökéletes tudással rendelkezik. Az ilyen mahātmā ritka. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:08, 30 August 2019
58. VERS
- ābādhito ’pi hy ābhāso
- yathā vastutayā smṛtaḥ
- durghaṭatvād aindriyakaṁ
- tadvad artha-vikalpitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ābādhitaḥ—elutasított; api—habár; hi—bizonyára; ābhāsaḥ—egy visszatükröződés; yathā—ahogy; vastutayā—a valóság egy formája; smṛtaḥ—elfogadott; durghaṭatvāt—amiatt, hogy a valóságot nagyon nehéz bizonyítani; aindriyakam—az érzékeken keresztül szerzett tudás; tadvat—hasonlóan; artha—valóság; vikalpitam—kitalált vagy kétséges.
FORDÍTÁS
Annak ellenére, hogy valaki a tükörben visszatükröződő Napot valótlannak tekinti, ez a tükörkép valóban létezik. Ehhez hasonlóan rendkívül nehéz lenne a spekulatív tudás segítségével bizonyítani, hogy a valóság nem létezik.
MAGYARÁZAT
Az imperszonalisták azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák: az a változatosság, amit az empirikus filozófus lát, valótlan. Az imperszonalista filozófia, a vivarta-vāda ezt a tényt általában azzal a példával illusztrálja, amikor valaki kígyónak nézi a kötelet. E szerint a példa szerint az a változatosság, amit látunk, éppúgy valótlan, mint ahogyan az sem valóság, amikor a kötelet kígyónak véljük. A vaiṣṇavák azonban azt mondják, hogy noha az az elképzelés, miszerint a kötél egy kígyó, hamis, a kígyó maga nem hamis: az ember a valóságban tapasztalta a kígyót, és ezért tudja, hogy bár amikor a kötélről azt mondjuk, hogy kígyó, az hamis illetve illuzórikus, a valóságban mégis létezik kígyó. Ehhez hasonlóan ez a világ, amely változatossággal teli, szintén nem hamis: a Vaikuṇṭha-világban, a lelki világban létező valóság tükröződése.
A tükörben visszatükröződő Nap fény a sötétségben. Nem napfény ugyan, de napfény nélkül nem lehetne visszatükröződés sem. Éppen így a világban létező változatosság sem lenne lehetséges, ha nem lenne egy valódi megfelelője a lelki világban. A māyāvādī filozófus nem képes ezt megérteni, egy valódi filozófusnak azonban szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznie arról, hogy a fény teljesen lehetetlen, ha nincs a háttérben napfény. A māyāvādī filozófus bűvészkedése a szavakkal, amellyel azt akarja bizonyítani, hogy az anyagi világ valótlan, lehet, hogy a tapasztalatlan gyerekeket elkápráztatja, egy teljes tudással rendelkező ember azonban tökéletesen tisztában van azzal, hogy Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhetne. Egy vaiṣṇava ezért kitart amellett, hogy valamilyen módon elfogadja Kṛṣṇát (tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet (SB 7.1.32)).
Ha felébresztjük tiszta hitünket Kṛṣṇa lótuszlába iránt, minden megnyilvánul. Ezt Kṛṣṇa is elmondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.1):
- mayy āsakta-manāḥ pārtha
- yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
- asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
- yathā jñāsyasi tac chṛṇu
„Halld most, ó, Pṛthā fia [Arjuna], hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatod Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorolod a yogát!” Pusztán azáltal, hogy felébresztjük Kṛṣṇába és az Ő tanításaiba vetett rendíthetetlen hitünket, kétségek nélkül megérthetjük a valóságot (asaṁśayaṁ samagraṁ mām). Megérthetjük, hogyan működik Kṛṣṇa anyagi és lelki energiája, és hogyan van Ő jelen mindenhol, noha semmi sem Ő. Ez az acintya-bhedābheda filozófia, a felfoghatatlan egység és különbözőség filozófiája az a tökéletes filozófia, melyet a vaiṣṇavák hirdetnek. Minden Kṛṣṇa kiáradása, ez azonban nem azt jelenti, hogy ezért mindent imádni kell. A spekulatív tudás nem képes úgy átadni nekünk a valóságot, ahogy van, hanem gyalázatosan tökéletlen marad. Az úgynevezett tudósok megpróbálják bebizonyítani, hogy nincs Isten, és hogy minden a természet törvényei következtében történik, de ez a tudás tökéletlen, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása nélkül semmi sem képes működni. Ezt Maga az Úr magyarázza meg a Bhagavad-gītāban (BG 9.10):
- mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
- sūyate sacarācaram
- hetunānena kaunteya
- jagad viparivartate
„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvényei alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.” Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő megjegyzést tette: durghaṭatvād arthatvena parameśvareṇaiva kalpitam. Mindennek a hátterében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva áll. Vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19). Ezt az a mahātmā képes megérteni, aki tökéletes tudással rendelkezik. Az ilyen mahātmā ritka.