HU/SB 7.15.57
57. VERS
- ādāv ante janānāṁ sad
- bahir antaḥ parāvaram
- jñānaṁ jñeyaṁ vaco vācyaṁ
- tamo jyotis tv ayaṁ svayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādau—kezdetben; ante—a végén; janānām—minden élőlénynek; sat—mindig létező; bahiḥ—külsőleg; antaḥ—belsőleg; para—transzcendentális; avaram—anyagi; jñānam—tudás; jñeyam—a tárgy; vacaḥ—kifejezés; vācyam—a végső cél; tamaḥ—sötétség; jyotiḥ—fény; tu—valójában; ayam—Ő (a Legfelsőbb Úr); svayam—Ő Maga.
FORDÍTÁS
Ő, aki kívül és belül, mindennek és minden élőlénynek a kezdetén és végén is létezik mint az élvezhető és mint minden magasabb vagy alacsonyabb rendű dolog élvezője, a Legfelsőbb Igazság. Mindig létezik mint a tudás és a tudás tárgya, mint a kifejezés és a megértés célja, mint sötétség és fény. Ő, a Legfelsőbb Úr minden.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a sarvaṁ khalv idaṁ brahma védikus aforizmát magyarázza meg. Erről beszél a catuḥ-ślokī Bhāgavatam (SB 2.9.33/34/35/36) is. Aham evāsam evāgre. A Legfelsőbb Úr létezett a kezdetben, Ő létezik a teremtés után, Ő tart fenn mindent, s a megsemmisülés után minden Bele olvad, ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja (prakṛtiṁ yānti māmikām). Ily módon valójában a Legfelsőbb Úr minden. A feltételekhez kötött állapotban megértésünket illúzió zavarja meg, a felszabadulás tökéletes szintjén azonban megérthetjük, hogy Kṛṣṇa mindennek az oka.
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
„Kṛṣṇa, akit Govindaként ismernek, a legfelsőbb irányító. Örökkévaló, gyönyörteli lelki teste van. Ő mindennek az eredete, ám Neki nincs eredete, mert Ő minden ok elsődleges oka.” (Bs. 5.1) Ez a tudás tökéletessége.