HU/SB 8.5.23

Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: A félistenek oltalomért könyörögnek az Úrhoz

SB 8.5.22 - SB 8.5.24

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

23. VERS

ayaṁ ca tasya sthiti-pālana-kṣaṇaḥ

sattvaṁ juṣāṇasya bhavāya dehinām

tasmād vrajāmaḥ śaraṇaṁ jagad-guruṁ

svānāṁ sa no dhāsyati śaṁ sura-priyaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ayam—ez az időszak; ca—szintén; tasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sthiti-pālana-kṣaṇaḥ—a fenntartás, azaz uralma megszilárdításának ideje; sattvam—a jóság kötőereje; juṣāṇasya—elfogadva (most, késlekedés nélkül); bhavāya—a fokozott fejlődésért vagy megszilárdulásért; dehinām—minden élőlénynek, aki anyagi testet fogad el; tasmāt—ezért; vrajāmaḥ—hadd keressünk; śaraṇam—menedéket; jagat-gurum—az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál, aki az univerzum tanítója; svānām—saját személyei; saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); naḥ—nekünk; dhāsyati—adni fog; śam—szerencsét, melyre szükségünk van; sura-priyaḥ—mert természeténél fogva nagyon kedves a bhaktákhoz.

FORDÍTÁS

Elérkezett az idő, hogy felébresszük a jóság kötőerejét azokban az élőlényekben, akik anyagi testet fogadtak el. E kötőerőnek az a feladata, hogy megszilárdítsa a Legfelsőbb Úr uralmát, amely fenntartja majd a teremtés létét. Ez tehát alkalmas pillanat arra, hogy oltalmat keressünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. Ő természeténél fogva nagyon kegyes és kedves a félistenekhez, ezért minden bizonnyal szerencsével fog megáldani bennünket.

MAGYARÁZAT

Az anyagi világot a természet három kötőereje, a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányítja. A rajo-guṇa teremt meg minden anyagit, a sattva-guṇa annak rendje és módja szerint fenntart minden anyagit, a tamo-guṇa pedig elpusztít mindent, amikor a teremtett világ állapota nem megfelelő.

Ebből a versből megismerhetjük a Kali-yuga helyzetét, amelyben most élünk. Közvetlenül a Kali-yuga kezdete előtt    —    vagy más szóval a Dvāpara-yuga végén    —    az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelent, és hátrahagyta tanításait a Bhagavad-gītā formájában, amelyben minden élőlényt arra kér, hogy hódoljon meg Neki. A Kali-yuga kezdete óta azonban az emberek gyakorlatilag képtelenek átadni magukat Kṛṣṇa lótuszlábának, ezért körülbelül ötezer évvel később Kṛṣṇa ismét eljött Śrī Caitanya Mahāprabhu alakjában, hogy arra tanítsa az egész világot, hogyan hódoljanak meg Neki, Śrī Kṛṣṇának, s hogyan tisztuljanak meg ezáltal.

Kṛṣṇa lótuszlábának meghódolni azt jelenti, hogy az ember teljesen megtisztul. Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 18.66):

sarva-dharmān parityajya

mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja

ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo

mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Amint tehát valaki meghódol Kṛṣṇa lótuszlábának, kétségtelenül azonnal megszabadul minden szennyeződéstől.

A Kali-yuga teli van szennyeződéssel. Erről ír a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.3.51):

kaler doṣa-nidhe rājann

asti hy eko mahān guṇaḥ

kīrtanād eva kṛṣṇasya

mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet

Ez a Kali-kor tengernyi hibával van teli    —    olyan, akár a hibák óceánja (doṣa-nidhi). Mégis felkínál egy esélyt, egy lehetőséget. Kīrtanād eva kṛṣṇasya mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet: a Hare Kṛṣṇa mantra puszta éneklésével az ember megszabadulhat a Kali-yuga szennyeződésétől, és eredeti lelki testében hazatérhet, vissza Istenhez. Ezt a lehetőséget adja meg a Kali-yuga.

Amikor Kṛṣṇa megjelent, meghagyta utasításait, amikor pedig Ő Maga bhaktaként, Śrī Caitanya Mahāprabhuként jött el, megmutatta azt az utat, amelyet követve átszelhetjük a Kali-yuga óceánját. Ez a Hare Kṛṣṇa mozgalom útja. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu megjelent, megnyitotta a saṅkīrtana-mozgalom korszakát. Azt is mondják, hogy ez a korszak tízezer évig fog tartani. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak a saṅkīrtana-mozgalomnak és a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének az elfogadásával a Kali-yuga bűnös lelkei fel fognak szabadulni. A Kali-yuga a kurukṣetrai csatával kezdődött el, ahol az Úr elmondta a Bhagavad-gītāt, és négyszázharminckétezer évig tart, amelyből még mindössze ötezer év telt el. Négyszázhuszonhétezer év áll tehát még előttünk. Ebből a négyszázhuszonhétezer évből az ötszáz évvel ezelőtt Śrī Caitanya Mahāprabhu által elindított saṅkīrtana-mozgalom tízezer évig lehetőséget nyújt a Kali-yuga elesett lelkeinek, hogy elfogadják a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, hogy ezáltal megszabaduljanak az anyagi lét béklyóitól, s így hazatérjenek, vissza Istenhez.

A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése mindig hatásos, de ebben a Kali-korban különösen nagy ereje van. Éppen ezért amikor Śukadeva Gosvāmī Parīkṣit Mahārāját tanította, nagy hangsúlyt fektetett a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésére.

kaler doṣa-nidhe rājann

asti hy eko mahān guṇaḥ

kīrtanād eva kṛṣṇasya

mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet

„Kedves királyom! Noha a Kali-yuga hibákkal teli, mégis van egy jó tulajdonsága: pusztán a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével az ember kiszabadulhat az anyag börtönéből, és a transzcendencia birodalmába emelkedhet.” (SB 12.3.51) Akik teljes Kṛṣṇa-tudatban elvállalták a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra terjesztésének feladatát, azoknak élniük kell ezzel a lehetőséggel, hogy így nagyon könnyen kiszabadítsák az embereket az anyagi lét kötelékei közül. A mi kötelességünk ezért az, hogy kövessük Śrī Caitanya Mahāprabhu utasításait, és nagyon őszintén prédikáljuk a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat szerte a világon. Ez a legnagyszerűbb jótékony cselekedet, melyet az emberi társadalom békéje és jóléte érdekében végezhetünk.

Śrī Caitanya Mahāprabhu mozgalma a kṛṣṇa-saṅkīrtana terjesztéséből áll. Paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam: „Minden dicsőséget a Śrī Kṛṣṇa saṅkīrtanának!” Hogy miért oly dicsőséges? Śrī Caitanya Mahāprabhu ezt is elmagyarázta. Ceto-darpaṇa-mārjanam: a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésétől az ember szíve megtisztul. Nehézséget igazából az jelent, hogy ebben a Kali-korban nincsen sattva-guṇa, és a szívek nem tisztulnak meg, ezért az emberek abba a hibába esnek, hogy a testükkel azonosítják magukat. Még a nagy filozófusok és tudósok is, akikkel találkozunk, gyakorlatilag abban a hitben élnek, hogy a testükkel azonosak. Néhány napja egy híres filozófusról, Thomas Huxleyról beszélgettünk, aki oly büszke volt arra, hogy angol. Ez azt jelenti, hogy testi felfogásban élt. Mindenhol ugyanezzel a félreértéssel találkozunk. Amíg valaki testi felfogásban él, nem más, mint egy állat, egy macska vagy egy kutya (sa eva go-kharaḥ (SB 10.84.13)). A szívünkben lévő szennyeződések közül tehát a legveszélyesebb az, hogy a testünket tévesen az önvalóval azonosítjuk. E félreértés hatására az ember így gondolkodik: „Én ez a test vagyok. Angol vagyok. Indiai vagyok. Amerikai vagyok. Hindu vagyok. Muzulmán vagyok.” Ez a tévfelfogás jelenti a legnagyobb akadályt, s meg kell szabadulnunk tőle. Ez a Bhagavad-gītā és Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítása. A Bhagavad-gītā a következő tanítással kezdődik el:

dehino ’smin yathā dehe

kaumāraṁ yauvanaṁ jarā

tathā dehāntara-prāptir

dhīras tatra na muhyati

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (BG 2.13) Noha a lélek a testben van, egy félreértésnek köszönhetően és állati hajlamai miatt az ember a testet tekinti az önvalónak. Caitanya Mahāprabhu ezért azt mondja: ceto-darpaṇa-mārjanam. A szív mélyét, amely teli van félreértésekkel, egyedül a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanával lehet megtisztítani. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom vezetőinek nagyon komolyan kell venniük ezt a lehetőséget, és kegyesnek kell lenniük az elesett lelkekhez, megszabadítva őket a materialista élet tévfelfogásától.

Az anyagi világban senki, semmilyen formában nem lehet boldog. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 8.16) kijelenti:

ābrahma-bhuvanāl lokāḥ

punar āvartino ’rjuna

„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr.” Ezért még ha valaki a legfelsőbb bolygórendszerre, a Brahmalokára kerül    —    a holdról nem is beszélve    —,    ott sem vár rá semmilyen boldogság az anyagi világban. Ha valaki igazi boldogságra vágyik, a lelki világba kell mennie. Az anyagi világot a létért vívott küzdelem és az a mindenki által jól ismert elv jellemzi, hogy a leginkább életrevaló éli túl a többieket. Az anyagi világ szerencsétlen lelkei azonban nem tudják, hogy mi ez a túlélés és ki az életrevaló. A túlélés nem azt jelenti, hogy az embernek meg kell halnia; azt jelenti, hogy nem halunk meg, hanem az örökké tartó, tudással és boldogsággal teli élet élvezetében van részünk. Ez a túlélés. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom célja az, hogy mindenkit alkalmassá tegyen a túlélésre, sőt véget vessen az élet-halál harcnak. A Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā pontos utasításokat ad arra vonatkozólag, hogyan vessünk véget a létért vívott küzdelemnek, és hogyan éljünk örök életet. A saṅkīrtana-mozgalom tehát nagyszerű lehetőség. Egyszerűen csak a Bhagavad-gītā hallgatásával és a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével az ember teljesen megtisztul. A létért vívott küzdelem számára így véget ér, s hazatérhet, vissza Istenhez.

SB 8.5.22 - SB 8.5.24