HU/SB 8.5.24
24. VERS
- śrī-śuka uvāca
- ity ābhāṣya surān vedhāḥ
- saha devair arindama
- ajitasya padaṁ sākṣāj
- jagāma tamasaḥ param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; ābhāṣya—szólván; surān—a félistenekhez; vedhāḥ—az Úr Brahmā, az univerzum feje, aki mindenkit ellát értelemmel a védikus tudás terén; saha—vele; devaiḥ—a félistenek; arim-dama—ó, Parīkṣit Mahārāja, minden ellenség (köztük az érzékek) legyőzője; ajitasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; padam—a helyre; sākṣāt—egyenesen; jagāma—ment; tamasaḥ—a sötétség világa; param—transzcendentálisan fölötte áll.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja, minden ellenség legyőzője! Miután az Úr Brahmā elmondta mindezt a félisteneknek, magával vitte őket az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajlékára, túl az anyagi világon. Az Úr lakhelye a tejóceán Śvetadvīpa nevű szigetén van.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Parīkṣit Mahārāját arindamának, „minden ellenség legyőzőjé”-nek szólítja. Nemcsak a testünkön kívül vannak ellenségeink, de a testünkön belül is. Ilyenek például a kéjes vágyak, a düh és a mohóság. Parīkṣit Mahārāját azért szólítják arindamának, mert a politikai életben képes volt legyőzni minden ellenséget, és mert bár ifjú király volt, amint meghallotta, hogy hét napon belül meg fog halni, azonnal elhagyta birodalmát. Nem követte a testben lakozó ellenségek, a kéj, a mohóság és a düh parancsait. Egyáltalán nem haragudott a muni fiára, aki megátkozta, hanem magára vette az átkot, és Śukadeva Gosvāmī társaságában a halálra készült. A halál elkerülhetetlen — erejét senki sem győzheti le. Parīkṣit Mahārāja éppen ezért még élete teljében hallani akarta a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ezért szólítja őt ez a vers arindamának.
Egy másik szó, a sura-priya szintén fontos. Noha Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenkivel egyformán bánik, bhaktáit különösen kedveli (ye bhajanti tu māṁ bhaktyā mayi te teṣu cāpy aham). A bhakták valamennyien félistenek. Kétféle ember van ebben a világban: az egyiket devának, a másikat pedig asurának hívják. A Padma Purāṇa kijelenti:
- dvau bhūta-sargau loke ’smin
- daiva āsura eva ca
- viṣṇu-bhaktaḥ smṛto daiva
- āsuras tad-viparyayaḥ
Mindazokat, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, deváknak, míg a többieket — még ha a félistenek hívei is — asuráknak nevezik. Rāvaṇa például az Úr Śiva odaadó híve volt, mégis asurának ismerte őt a világ. Hiraṇyakaśipuról szintén azt mondják, hogy az Úr Brahmā hűséges követője volt, de őt is asuraként tartják számon. Egyedül az Úr Viṣṇu híveit nevezik tehát suráknak, és nem asuráknak. Az Úr Kṛṣṇa nagyon elégedett a bhaktáival, még akkor is, ha nem állnak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén. Az ember már az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjein is transzcendentális, és ha folytatja az odaadó életet, akkor továbbra is deva vagy sura marad. Ha így halad tovább, Kṛṣṇa mindig elégedett lesz vele, és minden utasítással el fogja látni, hogy nagyon könnyen hazatérhessen, vissza Istenhez.
Az ajitasya padammal, az Istenség Legfelsőbb Személyisége anyagi világbeli, tejóceánban található hajlékával kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: padaṁ kṣīrodadhi-stha-śvetadvīpaṁ tamasaḥ prakṛteḥ param. A tejóceánban fekvő Śvetadvīpa nevű sziget transzcendentális. Nincs kapcsolata az anyagi világgal. Ha a város kormányának van egy üdülője, ahol a kormányzó vagy a fontos kormányhivatalnokok pihennek, az a hely nem egy közönséges ház. Éppen így a tejóceánban fekvő Śvetadvīpa az anyagi világban van ugyan, mégis paraṁ padam, azaz transzcendentális.