HU/SB 8.12.8

Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: A Mohinī-mūrti inkarnáció megtéveszti az Úr Śivát

SB 8.12.7 - SB 8.12.9

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

8. VERS

ekas tvam eva sad asad dvayam advayaṁ ca

svarṇaṁ kṛtākṛtam iveha na vastu-bhedaḥ

ajñānatas tvayi janair vihito vikalpo

yasmād guṇa-vyatikaro nirupādhikasya

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ekaḥ—az egyetlen; tvam—Te, Uram; eva—valójában; sat—ami létezik, mint hatás; asat—ami nem létezik, mint ok; dvayam—mindkettő; advayam—kettősség nélkül; ca—és; svarṇam—arany; kṛta—különböző formákká alakított; ākṛtam—az arany eredeti forrása (az aranybánya); iva—mint; iha—ebben a világban; na—nem; vastu-bhedaḥ—különbség a szubsztanciában; ajñānataḥ—csakis a tudatlanság miatt; tvayi—Neked; janaiḥ—az emberek általános tömege által; vihitaḥ—tenni kell; vikalpaḥ—megkülönböztetés; yasmāt—mert; guṇa-vyatikaraḥ—a természet anyagi kötőerői által létrehozott különbségektől mentes; nirupādhikasya—minden anyagi megjelöléstől mentes.

FORDÍTÁS

Drága Uram! Te vagy egyedül az ok és az okozat, ezért bár kettőnek látszol, Te vagy az abszolút egy. Ahogyan nincs különbség az aranyékszer aranya és a bányában található arany között, úgy nincs különbség az ok és okozat között sem; a kettő egy és ugyanaz. Az emberek csakis tudatlanságuk miatt találnak ki különbségeket és kettősségeket. Te mentes vagy az anyagi szennyeződéstől, és mivel Te vagy az oka az egész kozmosznak, s mivel nem létezhet Nélküled, ez a kozmosz transzcendentális tulajdonságaid hatása. Így aztán az a felfogás, miszerint a Brahman valóság, a világ pedig hamis, elfogadhatatlan.

MAGYARÁZAT

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy az élőlények az Istenség Legfelsőbb Személyisége határenergiáját képviselik, míg a különféle testek, melyeket az élőlények felöltenek, az anyagi energia termékei. A test tehát anyaginak, a lélek pedig lelkinek tekinthető. Mindkettő eredete azonban ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 7.4-5) megmagyarázza:

bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ

khaṁ mano buddhir eva ca

ahaṅkāra itīyaṁ me

bhinnā prakṛtir aṣṭadhā

apareyam itas tv anyāṁ

prakṛtiṁ viddhi me parām

jīva-bhūtāṁ mahā-bāho

yayedaṁ dhāryate jagat

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego    —    e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiámat. Ó, erős karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is, az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.” Az anyag és az élőlények így egyaránt a Legfelsőbb Úr energiájának megnyilvánulásai. Mivel az energia és az energiaforrás nem különböznek egymástól, és mivel az anyagi és a határenergia egyaránt a legfelsőbb energiaforrásnak, a Legfelsőbb Úrnak az energiája, végső soron az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden. Ezzel kapcsolatban említik az arany példáját: az aranyat néha nem munkálják meg, néha pedig ékszereket készítenek belőle. Az aranyfülbevaló és a bányában található arany csak, mint ok és hatás különböznek egymástól, másként azonosak. A Vedānta-sūtra leírja, hogy a Brahman az oka mindennek. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Minden a Legfelsőbb Brahmanból születik, a Legfelsőbb Brahmanból, amelyből minden kiárad, mint különféle energiák. Ezek közül az energiák közül tehát egyet sem szabad hamisnak tekintenünk. A māyāvādīk egyedül tudatlanságuk következtében tesznek különbséget Brahman és māyā között.

Śrīmad Vīrarāghava Ācārya Bhāgavata-candra-candrikājában a következőképpen foglalja össze a vaiṣṇava filozófiát: A kozmikus megnyilvánulást satként és asatként, citként és acitként jellemzik. Az anyag acit, az élő erő pedig cit, de eredetük az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akiben nincs különbség anyag és szellem között. E felfogás szerint a kozmikus megnyilvánulás, ami anyagból és szellemből áll, nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Idaṁ hi viśvaṁ bhagavān ivetaraḥ: „Ez a kozmikus megnyilvánulás szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége, noha látszólag különbözik Tőle.” A Bhagavad-gītāban (BG 9.4) az Úr így szól:

mayā tatam idaṁ sarvaṁ

jagad avyakta-mūrtinā

mat-sthāni sarva-bhūtāni

na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ

„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” Mondhatja valaki, hogy a Legfelsőbb Személy különbözik a kozmikus megnyilvánulástól, ez azonban nem igaz. Az Úr azt mondja: mayā tatam idaṁ sarvam. „Személytelen formámban az egész világot áthatom.” A világ tehát nem különbözik Tőle. Különbség csupán az elnevezésekben van. Például akár aranyfülbevalókról, akár aranykarkötőkről, akár aranyláncokról beszélünk, végső soron mind arany. Ehhez hasonlóan az anyag és a szellem különféle megnyilvánulásai az Istenség Legfelsőbb Személyiségében végül is mind azonosak. Ekam evādvitīyaṁ brahma. Ez a Védák véleménye (Chāndogya Upaniṣad 6.2.1). Az egység annak köszönhető, hogy minden a Legfelsőbb Brahmanból árad. Említettük azt a példát, hogy nincs különbség az aranyfülbevaló és a bányában található eredeti arany között. A vaiśeṣika filozófusok azonban māyāvāda felfogásuk miatt különbségeket teremtenek. Brahma satyaṁ jagan mithyā    —    mondják. „Az Abszolút Igazság valóság, a kozmikus megnyilvánulás pedig hamis.” De miért kellene a jagatot mithyānak tekinteni? A jagat a Brahmanból árad, ezért a jagat szintén igazság.

A vaiṣṇavák éppen ezért nem tekintik a jagatot mithyānak, hanem mindent valóságnak tartanak, amely kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.

anāsaktasya viṣayān

yathārham upayuñjataḥ

nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe

yuktaṁ vairāgyam ucyate

prāpañcikatayā buddhyā

hari-sambandhi-vastunaḥ

mumukṣubhiḥ parityāgo

vairāgyaṁ phalgu kathyate

„Mindent az Úr szolgálata, s nem a személyes érzékkielégítés érdekében kell elfogadnunk. Ha valaki ragaszkodás nélkül fogad el valamit, s azért fogadja el, mert kapcsolatban áll Kṛṣṇával, lemondását yuktaṁ vairāgyamnak nevezik. Fogadjunk el mindent, ami kedvez az Úr szolgálatának, és ne utasítsuk el, mint anyagi dolgot!” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255-256) A jagatot nem szabad elutasítani, mint mithyāt. Ez a jagat valóság, s a valóságot akkor lehet megvalósítani, amikor mindent az Úr szolgálatában használunk. A saját érzékkielégítésünk érdekében elfogadott virág anyagi, de ha egy bhakta ugyanezt a virágot felajánlja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az lelki. A saját magunk számára beszerzett és megfőzött étel anyagi, de amikor a Legfelsőbb Úrnak főzünk valamit, az lelki prasāda. Mindez megvalósítás kérdése. Valójában mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége ad, ezért minden lelki, de akik nem rendelkeznek kellő tudással, az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatásai miatt megkülönböztetéseket tesznek. Ezzel kapcsolatban Śrīla Jīva Gosvāmī azt mondja, hogy bár a nap az egyetlen fény, a napfény, ami hét színben nyilvánul meg, valamint a sötétség, amely a napfény hiánya, nem különbözik a naptól, mert ha a nap nem létezne, e megkülönböztetések sem létezhetnének. A különféle helyzeteknek megfelelően az elnevezések különbözőek lehetnek, de valamennyi a nap. A Purāṇák ezért azt mondják:

eka-deśa-sthitasyāgner

jyotsnā vistāriṇī yathā

parasya brahmaṇaḥ śaktis

tathedam akhilaṁ jagat

„Ahogyan annak a tűznek a fénye, amely egy bizonyos helyen lobog, mindenhová eljut, úgy hatják át az egész univerzumot az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Parabrahman energiái.” (Viṣṇu Purāṇa 1.22.53) Anyagi szempontból közvetlenül tapasztalhatjuk, hogy a napfény a különféle elnevezéseknek és cselekedeteknek megfelelően kiterjed, végső soron azonban a nap egy. Ehhez hasonlóan sarvaṁ khalv idaṁ brahma: minden a Legfelsőbb Brahman kiáradása. A Legfelsőbb Úr tehát minden, és Ő egy, megkülönböztetés nélkül. Nincs az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől különálló létezés.

SB 8.12.7 - SB 8.12.9