HU/SB 10.8.45

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - NYOLCADIK FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa megmutatja szájában a kozmikus formát

SB 10.8.44 - SB 10.8.46

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

45. VERS

trayyā copaniṣadbhiś ca

sāṅkhya-yogaiś ca sātvataiḥ

upagīyamāna-māhātmyaṁ

hariṁ sāmanyatātmajam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

trayyā—a három Véda (a Sāma, a Yajur és az Atharva) tanulmányozásával; ca—szintén; upaniṣadbhiḥ ca—és az Upaniṣadok védikus tudományának tanulmányozásával; sāṅkhya-yogaiḥ—a sāṅkhya-yoga irodalom olvasásával; ca—és; sātvataiḥ—a nagy bölcsek és bhakták által, vagy a Vaiṣṇava-tantra, a Pañcarātrák olvasásával; upagīyamāna-māhātmyam—akiknek dicsőségét magasztalják (mindezek a védikus írások); harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sā—ő; amanyata—(közönségesnek) tekintette; ātmajam—saját fiaként.

FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről a három Véda, az Upaniṣadok, a sāṅkhya-yoga irodalom és más vaiṣṇava írások tárgyalnak, ám Yaśodā anya ezt a Legfelsőbb Személyt saját közönséges gyermekének tekintette csupán.

MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) kijelenti, hogy a Védák tanulmányozásának célja az Ő megértése (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta Sanātana Gosvāmīnak, hogy a Védáknak három célja van. Az első, hogy megértsük Kṛṣṇával való kapcsolatunkat (sambandha), a második, hogy e kapcsolatnak megfelelően cselekedjünk (abhidheya), a harmadik pedig, hogy elérjük a végső célt (prayojana). A prayojana szó szükségleteket jelent, s a végső szükségletet Śrī Caitanya Mahāprabhu határozza meg. Premā pum-artho mahān: az emberi lény legfőbb szükséglete, hogy szert tegyen az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szeretetre. Itt azt láthatjuk, hogy Yaśodā anya a szükséglet elérésének legmagasabb szintjén áll, mert teljesen elmerül a Kṛṣṇa iránti szeretetben.

Kezdetben a Védák célját három úton (trayī) lehetett elérni: a karma-kāṇḍa, a jñāna-kāṇḍa és az upāsanā-kāṇḍa útján. Amikor valaki eléri az upāsanā-kāṇḍa teljes, tökéletes szintjét, imádni kezdi Nārāyaṇát, az Úr Viṣṇut. Amikor Pārvatī megkérdezte az Úr Mahādevát, az Úr Śivát, hogy mi az upāsanā, az imádat legkiválóbb folyamata, az Úr Śiva azt válaszolta: ārādhanānāṁ sarveṣāṁ viṣṇor ārādhanaṁ param. A viṣṇū-pāsanā vagy viṣṇv-ārādhana, az Úr Viṣṇu imádata a tökéletesség legmagasabb szintje, ahogyan azt Devakī megvalósította. Itt azonban Yaśodā anya nem végez upāsanāt, mert benne transzcendentális, eksztatikus szeretet alakult ki Kṛṣṇa iránt. Az ő helyzete ezért jobb Devakīénál. Śrīla Vyāsadeva azért mondja ezt a verset    —    trayyā copaniṣadbhiḥ stb.    —,    hogy rámutasson erre.

Amikor egy emberi lény a Védák tanulmányozásához lát, hogy vidyāra, tudásra tegyen szert, akkor az emberi civilizáció részese lesz. Ezután tovább fejlődik, hogy tanulmányozza az Upaniṣadokat és brahma-jñānára, az Abszolút Igazság személytelen megvalósítására tegyen szert, majd még tovább lép, a sāṅkhya-yogáig, hogy megértse a legfelsőbb irányítót, akiről a Bhagavad-gītā (BG 10.12) beszél (paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān  / puruṣaṁ śāśvatam). Amikor valaki megérti, hogy ez a puruṣa, a legfelsőbb irányító Paramātmā, akkor a yoga útjára lép (dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1)). Yaśodā anya azonban már túlhaladt ezeken a szinteken. Ő eljutott arra a síkra, hogy kedves gyermekeként szerette Kṛṣṇát, s ezért elfogadott tény, hogy a lelki megvalósítás legmagasabb szintjén állt. Az Abszolút Igazságot három arculatban lehet megvalósítani (brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11)), de Yaśodā mama olyan eksztázisba merül, hogy nem törődik azzal, hogy megértse, mi Brahman, mi Paramātmā, és mi Bhagavān. Bhagavān személyesen alászállt, hogy szeretett gyermeke legyen. Éppen ezért Yaśodā anya szerencséjét semmihez sem lehet hasonlítani, ahogy azt Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette (ramyā kācid upāsanā vrajavadhū-vargeṇa yā kalpitā). Az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét különböző szinteken lehet megvalósítani. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.11) így szól:

ye yathā māṁ prapadyante

tāṁs tathaiva bhajāmy aham

mama vartmānuvartante

manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ

„Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Ó, Pṛthā fia, mindenki minden tekintetben az Én utamat járja!” Lehet valaki karmī, jñānī, yogī, aztán pedig bhakta vagy prema-bhakta, de a megvalósítás végső szintje a prema-bhakti, ahogy azt Yaśodā anya a valóságban is megmutatta.

SB 10.8.44 - SB 10.8.46