HU/SB 10.11.5

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései

SB 10.11.4 - SB 10.11.6

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

5. VERS

na te tad-uktaṁ jagṛhur

na ghaṭeteti tasya tat

bālasyotpāṭanaṁ tarvoḥ

kecit sandigdha-cetasaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; te—a gopák valamennyien; tat-uktam—amit a fiúk mondtak; jagṛhuḥ—elfogadták; na ghaṭeta—nem lehet; iti—így; tasya—Kṛṣṇának; tat—a cselekedete; bālasya—egy olyan kisfiúnak, mint Kṛṣṇa; utpāṭanam—a kidöntése; tarvoḥ—a két fának; kecit—néhányan; sandigdha-cetasaḥ—elbizonytalanodtak, hogy mit lehetne tenni (hiszen Gargamuni megjósolta, hogy ez a gyermek egyenrangú lesz Nārāyaṇával).

FORDÍTÁS

Mély szülői szeretetüknek köszönhetően a tehénpásztorok, akiket Nanda Mahārāja vezetett, nem tudták elhinni, hogy Kṛṣṇa ilyen csodálatos módon képes volt kidönteni a fákat, ezért nem hittek a kisfiúk szavainak. Néhányan azonban kételkedni kezdtek: „A jóslat az volt, hogy Kṛṣṇa olyan lesz, mint Nārāyaṇa    —    gondolták.    —    Lehet tehát, hogy mindez az Ő műve volt.”

MAGYARÁZAT

Az egyik vélemény az volt, hogy lehetetlen, hogy egy ilyen kisfiú képes legyen kidönteni a fákat. Voltak azonban kétségek is, hiszen a jóslat úgy szólt, hogy Kṛṣṇa ugyanolyan lesz, mint Nārāyaṇa. A tehénpásztoroknak igencsak főtt a fejük emiatt.

SB 10.11.4 - SB 10.11.6