HU/SB 10.11.6
6. VERS
- ulūkhalaṁ vikarṣantaṁ
- dāmnā baddhaṁ svam ātmajam
- vilokya nandaḥ prahasad-
- vadano vimumoca ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ulūkhalam—a famozsarat; vikarṣantam—húzva; dāmnā—a kötéllel; baddham—kötözve; svam ātmajam—saját fiát, Kṛṣṇát; vilokya—látva; nandaḥ—Nanda Mahārāja; prahasat-vadanaḥ—akinek arcára mosoly ült ki, amikor meglátta a csodálatos gyermeket; vimumoca ha—kiszabadította Őt a kötelek közül.
FORDÍTÁS
Amikor Nanda Mahārāja meglátta kisfiát a famozsárhoz kötözve, amit Maga után húzott, elmosolyodott, és kiszabadította Kṛṣṇát a kötelek közül.
MAGYARÁZAT
Nanda Mahārāja meglepődött, hogy Yaśodā, Kṛṣṇa mamája így meg tudta kötözni szeretett gyermekét. Kṛṣṇa viszonozta szeretetét. Hogyan lehetett hát olyan kegyetlen, hogy a famozsárhoz kötözte? Nanda Mahārāja megértette ezt a kölcsönös, szeretetteljes kapcsolatot, ezért mosolygott, és szabadon engedte Kṛṣṇát. Más szóval ahogyan Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a gyümölcsöző cselekedetek során megkötözi az élőlényt, úgy köti meg Yaśodā anyát és Nanda Mahārāját a szülői szeretetben. Ez az Ő kedvtelése.