HU/SB 1.10.36: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Arról olvashatunk itt, hogy az Úr rendre követte a vallásos szabályokat, miközben úton volt. Vannak olyan filozófiai spekulációk, amelyek szerint még az Urat is a gyümölcsöző cselekedetek kötik meg. Valójában ez nem így van. Ő nem függ semmilyen jó vagy rossz munka hatásától. Az Úr abszolút, ezért minden, amit tesz, mindenki számára jó. Amikor azonban alászáll a földre, a bhakták védelmében és az istentelenek megsemmisítéséért cselekszik. Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. A vak tanítást senki sem fogadja el. Az Úr Maga jutalmaz a gyümölcsöző tettekért. Ő önellátó, mégis a kinyilatkoztatott írások törvényei szerint cselekszik, hogy megtanítsa nekünk a folyamatot. Ha nem tenne így, a közönséges ember hibákat követhetne el. De a fejlett szinten, amikor az ember megérti az Úr transzcendentális természetét, nem próbálja utánozni Őt, mert az lehetetlen. | Arról olvashatunk itt, hogy az Úr rendre követte a vallásos szabályokat, miközben úton volt. Vannak olyan filozófiai spekulációk, amelyek szerint még az Urat is a gyümölcsöző cselekedetek kötik meg. Valójában ez nem így van. Ő nem függ semmilyen jó vagy rossz munka hatásától. ''Az Úr abszolút, ezért minden, amit tesz, mindenki számára jó.'' Amikor azonban alászáll a földre, a bhakták védelmében és az istentelenek megsemmisítéséért cselekszik. Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. A vak tanítást senki sem fogadja el. Az Úr Maga jutalmaz a gyümölcsöző tettekért. Ő önellátó, mégis a kinyilatkoztatott írások törvényei szerint cselekszik, hogy megtanítsa nekünk a folyamatot. Ha nem tenne így, a közönséges ember hibákat követhetne el. De a fejlett szinten, amikor az ember megérti az Úr transzcendentális természetét, nem próbálja utánozni Őt, mert az lehetetlen. | ||
Az Úr az emberi társadalomban azt teszi, ami mindenkinek a kötelessége, de néha különleges tetteket is végrehajt, amelyet az élőlénynek nem szabad utánoznia. Esti imáit — amelyről itt olvashatunk — követniük kell az élőlényeknek, de nem követhetik azt, hogy felemelte a hegyet, vagy azt, hogy a gopīkkal táncolt. Az ember nem tudja utánozni a napot, ami a legszennyezettebb helyről is képes kiválasztani a vizet. A leghatalmasabb tud olyat tenni, ami minden szempontból jó, de ha mi utánozzuk az ilyen tetteket, az vég nélküli problémát okozhat nekünk. Ezért minden tettben a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert — az Úr kegyének megnyilvánulását — kell megkérdeznünk, s így fejlődésünk útja biztos lesz. | Az Úr az emberi társadalomban azt teszi, ami mindenkinek a kötelessége, de néha különleges tetteket is végrehajt, amelyet az élőlénynek nem szabad utánoznia. Esti imáit — amelyről itt olvashatunk — követniük kell az élőlényeknek, de nem követhetik azt, hogy felemelte a hegyet, vagy azt, hogy a gopīkkal táncolt. Az ember nem tudja utánozni a napot, ami a legszennyezettebb helyről is képes kiválasztani a vizet. A leghatalmasabb tud olyat tenni, ami minden szempontból jó, de ha mi utánozzuk az ilyen tetteket, az vég nélküli problémát okozhat nekünk. Ezért minden tettben a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert — az Úr kegyének megnyilvánulását — kell megkérdeznünk, s így fejlődésünk útja biztos lesz. | ||
''Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa Dvārakāba indul”''. | ''Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa Dvārakāba indul”''. | ||
Latest revision as of 11:45, 28 February 2019
36. VERS
- tatra tatra ha tatratyair
- hariḥ pratyudyatārhaṇaḥ
- sāyaṁ bheje diśaṁ paścād
- gaviṣṭho gāṁ gatas tadā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra tatra—különféle helyeken; ha—úgy történt; tatratyaiḥ—a helybéliek által; hariḥ—az Istenség Személyisége; pratyudyata-arhaṇaḥ—ajándékokat kapott és imádó gondoskodásban részesült; sāyam—az este; bheje—legyőzve; diśam—irány; paścāt—nyugati; gaviṣṭhaḥ—a nap az égen; gām—az óceánhoz; gataḥ—távozva; tadā—akkor.
FORDÍTÁS
Útja során az Urat e tartományokon áthaladva mindenhol köszöntötték és imádták, s ajándékokkal kedveskedtek Neki. Esténként megszakította utazását, s mindenhol elvégezte az esti rítusokat. Minderre rendszerint naplemente után került sor.
MAGYARÁZAT
Arról olvashatunk itt, hogy az Úr rendre követte a vallásos szabályokat, miközben úton volt. Vannak olyan filozófiai spekulációk, amelyek szerint még az Urat is a gyümölcsöző cselekedetek kötik meg. Valójában ez nem így van. Ő nem függ semmilyen jó vagy rossz munka hatásától. Az Úr abszolút, ezért minden, amit tesz, mindenki számára jó. Amikor azonban alászáll a földre, a bhakták védelmében és az istentelenek megsemmisítéséért cselekszik. Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. A vak tanítást senki sem fogadja el. Az Úr Maga jutalmaz a gyümölcsöző tettekért. Ő önellátó, mégis a kinyilatkoztatott írások törvényei szerint cselekszik, hogy megtanítsa nekünk a folyamatot. Ha nem tenne így, a közönséges ember hibákat követhetne el. De a fejlett szinten, amikor az ember megérti az Úr transzcendentális természetét, nem próbálja utánozni Őt, mert az lehetetlen.
Az Úr az emberi társadalomban azt teszi, ami mindenkinek a kötelessége, de néha különleges tetteket is végrehajt, amelyet az élőlénynek nem szabad utánoznia. Esti imáit — amelyről itt olvashatunk — követniük kell az élőlényeknek, de nem követhetik azt, hogy felemelte a hegyet, vagy azt, hogy a gopīkkal táncolt. Az ember nem tudja utánozni a napot, ami a legszennyezettebb helyről is képes kiválasztani a vizet. A leghatalmasabb tud olyat tenni, ami minden szempontból jó, de ha mi utánozzuk az ilyen tetteket, az vég nélküli problémát okozhat nekünk. Ezért minden tettben a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert — az Úr kegyének megnyilvánulását — kell megkérdeznünk, s így fejlődésünk útja biztos lesz.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa Dvārakāba indul”.