HU/SB 3.20.53: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 24: Line 24:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
''tebhyaḥ''—nekik; ''ca''—és; ''ekaikaśaḥ''—mindegyiknek; ''svasya''—sajátjának; ''dehasya''—test; ''aṁśam''—rész; ''adāt''—adott; ''ajaḥ''—a megszületetlen Brahmā; ''yat''—ami; ''tat''—az; ''samādhi''—mély meditáció; ''yoga''—az elme rögzítése; ''ṛddhi''—természetfölötti erő; ''tapaḥ''—önmegtartóztatás; ''vidyā''—tudás; ''virakti''—lemondás; ''mat''—birtokolva
''tebhyaḥ''—nekik; ''ca''—és; ''ekaikaśaḥ''—mindegyiknek; ''svasya''—sajátjának; ''dehasya''—test; ''aṁśam''—rész; ''adāt''—adott; ''ajaḥ''—a megszületetlen Brahmā; ''yat''—ami; ''tat''—az; ''samādhi''—mély meditáció; ''yoga''—az elme rögzítése; ''ṛddhi''—természetfölötti erő; ''tapaḥ''—önmegtartóztatás; ''vidyā''—tudás; ''virakti''—lemondás; ''mat''—birtokolva.
</div>
</div>


Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Ebben a versben a viraktimat szó azt jelenti, hogy „lemondás jellemezte”. A materialisták nem juthatnak el a lelki megvalósításig. Azok számára, akik ragaszkodnak az érzéki élvezethez, a lelki megvalósítás elérhetetlen. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy akik túlságosan vágynak az anyagi tulajdonra és az anyagi élvezetre, azok nem juthatnak el a yoga-samādhiig, azaz nem tudnak elmerülni a Kṛṣṇa-tudatban. Az a fennen hirdetett felfogás, mely szerint az ember élvezheti az anyagi életet, s ugyanakkor lelkileg is fejlődhet, egyszerűen csak csalás. A lemondásnak négy elve van: el kell kerülni (1) a tiltott szexuális életet, (2) a húsevést, (3) az önmérgezést és (4) a szerencsejátékot. Ezt a négy elvet nevezik tapasyának, önmegtartóztatásnak. Az önmegvalósítás folyamata nem más, mint hogy elménket Kṛṣṇa-tudatban a Legfelsőbbe merítjük.
Ebben a versben a viraktimat szó azt jelenti, hogy „lemondás jellemezte”. A materialisták nem juthatnak el a lelki megvalósításig. Azok számára, akik ragaszkodnak az érzéki élvezethez, a lelki megvalósítás elérhetetlen. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy akik túlságosan vágynak az anyagi tulajdonra és az anyagi élvezetre, azok nem juthatnak el a yoga-samādhiig, azaz nem tudnak elmerülni a Kṛṣṇa-tudatban. Az a fennen hirdetett felfogás, mely szerint az ember élvezheti az anyagi életet, s ugyanakkor lelkileg is fejlődhet, egyszerűen csak csalás. A lemondásnak négy elve van: el kell kerülni
#a tiltott szexuális életet,
#a húsevést,
#az önmérgezést és
#a szerencsejátékot.  
Ezt a négy elvet nevezik tapasyának, önmegtartóztatásnak. Az önmegvalósítás folyamata nem más, mint hogy elménket Kṛṣṇa-tudatban a Legfelsőbbe merítjük.





Latest revision as of 12:57, 6 April 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


53. VERS

tebhyaś caikaikaśaḥ svasya
dehasyāṁśam adād ajaḥ
yat tat samādhi-yogarddhi-
tapo-vidyā-viraktimat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tebhyaḥ—nekik; ca—és; ekaikaśaḥ—mindegyiknek; svasya—sajátjának; dehasya—test; aṁśam—rész; adāt—adott; ajaḥ—a megszületetlen Brahmā; yat—ami; tat—az; samādhi—mély meditáció; yoga—az elme rögzítése; ṛddhi—természetfölötti erő; tapaḥ—önmegtartóztatás; vidyā—tudás; virakti—lemondás; mat—birtokolva.


FORDÍTÁS

Az univerzum születetlen teremtője minden fiának adott egy részt saját testéből, amelyet mély meditáció, az elme rögzítése, természetfeletti hatalom, önmegtartóztatás, imádat és lemondás jellemzett.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a viraktimat szó azt jelenti, hogy „lemondás jellemezte”. A materialisták nem juthatnak el a lelki megvalósításig. Azok számára, akik ragaszkodnak az érzéki élvezethez, a lelki megvalósítás elérhetetlen. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy akik túlságosan vágynak az anyagi tulajdonra és az anyagi élvezetre, azok nem juthatnak el a yoga-samādhiig, azaz nem tudnak elmerülni a Kṛṣṇa-tudatban. Az a fennen hirdetett felfogás, mely szerint az ember élvezheti az anyagi életet, s ugyanakkor lelkileg is fejlődhet, egyszerűen csak csalás. A lemondásnak négy elve van: el kell kerülni

  1. a tiltott szexuális életet,
  2. a húsevést,
  3. az önmérgezést és
  4. a szerencsejátékot.

Ezt a négy elvet nevezik tapasyának, önmegtartóztatásnak. Az önmegvalósítás folyamata nem más, mint hogy elménket Kṛṣṇa-tudatban a Legfelsőbbe merítjük.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszadik fejezetéhez, melynek címe: „Maitreya és Vidura beszélgetése”.