HU/SB 3.25.10: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''atha''—most; ''me''—enyém; ''deva'' | ''atha''—most; ''me''—enyém; ''deva''—ó, Uram; ''sammoham''—káprázat; ''apākraṣṭum''—eloszlatni; ''tvam''—Te; ''arhasi''—légy elégedett; ''yaḥ''—ami; ''avagrahaḥ''—tévfelfogás; ''aham''—én; ''mama''—enyém; ''iti''—így; ''iti''—így; ''etasmin''—ebben; ''yojitaḥ''—elfoglalt; ''tvayā''—Általad. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Uram, most légy kegyes és oszlasd el nagy illúziómat! A hamis egónak köszönhetően māyād rabul ejtett, s a testtel és a vele járó testi kapcsolatokkal azonosítottam magam. | |||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Māyānak hívják azt a hamis | Māyānak hívják azt a hamis én-képzetet, amikor az ember a testével azonosítja magát, és magáénak tekinti mindazt, ami a testtel kapcsolatban van. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetében az Úr azt mondja ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]): „Én ott lakozom mindenki szívében, s Tőlem származik mindenki emlékezése és felejtése.” Devahūti azt mondja, hogy az a hamis azonosítás, hogy a testet az önvalónak tekintjük, valamint az, hogy a testtel kapcsolatban álló dolgokat a tulajdonunknak tekintjük és ragaszkodunk hozzájuk, szintén az Úr irányítása alatt áll. Azt jelentené ez, hogy az Úr különbséget tesz, s valakit odaadó szolgálatával, míg másokat az érzékkielégítéssel foglal le? Ha ez igaz lenne, akkor a Legfelsőbb Úr hibát követne el. Ez azonban nem így van. Amint az élőlény megfeledkezik valódi, eredeti helyzetéről, arról, hogy az Úr örök szolgája, s inkább az érzékkielégítés révén csupán élvezni akarja az életet, māyā azonnal rabul ejti. A testtel való téves önazonosítás tudata és a test tulajdonaihoz való ragaszkodás māyā csapdája. Így működik māyā, s mivel ő is az Úr segítője, tettei közvetve az Úr tettei. Az Úr kegyes; ha valaki el akarja felejteni Őt, s élvezni akarja ezt az anyagi világot, akkor minden lehetőséget megad erre, nem közvetlenül, hanem anyagi energiáján keresztül. Mivel tehát az anyagi energia az Úr energiája, közvetve az Úr ad lehetőséget arra, hogy megfeledkezzünk Róla. Devahūti ezért azt mondja: „Miattad merültem bele az érzékkielégítésbe is. Most kegyesen szabadíts meg ettől a köteléktől!” | ||
Az Úr kegyéből az ember élvezheti ezt az anyagi világot, de amikor megundorodik az anyagi élvezettől, kiábrándul belőle, s őszintén meghódol az Úr lótuszlábának, akkor az Úr olyan kegyes, hogy megszabadítja a kötelékektől. Kṛṣṇa ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban: „Először hódolj meg, aztán majd gondoskodom rólad, s megszabadítalak a bűnös cselekedetek minden visszahatásától!” A bűnös cselekedetek azok a cselekedetek, amelyeket az Úrhoz fűződő kapcsolatunkról megfeledkezve hajtunk végre. Ebben az anyagi világban mindaz, amit az anyagi élvezetért teszünk, s amelyeket jámbor tetteknek tekintenek, szintén bűnösek. Az emberek például néha adományt adnak egy nélkülözőnek, azzal a gondolattal, hogy a pénz négyszeresét kapják majd vissza. Ha valaki azzal a céllal ad, hogy utána ő nyerjen valamit, azt a szenvedély kötőereje alatt álló adományozásnak nevezik. Ebben a világban mindent az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt teszünk, ezért az Úr szolgálatán kívül minden cselekedet bűn. A bűnös tettek miatt vonzódunk az anyagi ragaszkodás illúziójához, s gondoljuk azt, hogy „én ez a test vagyok”. A testről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, ami pedig a testtel kapcsolatos, arról azt mondjuk: „az enyém”. Devahūti arra kérte az Úr Kapilát, hogy szabadítsa meg a hamis azonosítás és a hamis tulajdonérzet e kötelékétől. | Az Úr kegyéből az ember élvezheti ezt az anyagi világot, de amikor megundorodik az anyagi élvezettől, kiábrándul belőle, s őszintén meghódol az Úr lótuszlábának, akkor az Úr olyan kegyes, hogy megszabadítja a kötelékektől. Kṛṣṇa ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]): „Először hódolj meg, aztán majd gondoskodom rólad, s megszabadítalak a bűnös cselekedetek minden visszahatásától!” A bűnös cselekedetek azok a cselekedetek, amelyeket az Úrhoz fűződő kapcsolatunkról megfeledkezve hajtunk végre. Ebben az anyagi világban mindaz, amit az anyagi élvezetért teszünk, s amelyeket jámbor tetteknek tekintenek, szintén bűnösek. Az emberek például néha adományt adnak egy nélkülözőnek, azzal a gondolattal, hogy a pénz négyszeresét kapják majd vissza. Ha valaki azzal a céllal ad, hogy utána ő nyerjen valamit, azt a szenvedély kötőereje alatt álló adományozásnak nevezik. Ebben a világban mindent az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt teszünk, ezért az Úr szolgálatán kívül minden cselekedet bűn. A bűnös tettek miatt vonzódunk az anyagi ragaszkodás illúziójához, s gondoljuk azt, hogy „én ez a test vagyok”. A testről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, ami pedig a testtel kapcsolatos, arról azt mondjuk: „az enyém”. Devahūti arra kérte az Úr Kapilát, hogy szabadítsa meg a hamis azonosítás és a hamis tulajdonérzet e kötelékétől. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 17:08, 15 April 2019
10. VERS
- atha me deva sammoham
- apākraṣṭuṁ tvam arhasi
- yo ’vagraho ’haṁ mametīty
- etasmin yojitas tvayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—most; me—enyém; deva—ó, Uram; sammoham—káprázat; apākraṣṭum—eloszlatni; tvam—Te; arhasi—légy elégedett; yaḥ—ami; avagrahaḥ—tévfelfogás; aham—én; mama—enyém; iti—így; iti—így; etasmin—ebben; yojitaḥ—elfoglalt; tvayā—Általad.
FORDÍTÁS
Uram, most légy kegyes és oszlasd el nagy illúziómat! A hamis egónak köszönhetően māyād rabul ejtett, s a testtel és a vele járó testi kapcsolatokkal azonosítottam magam.
MAGYARÁZAT
Māyānak hívják azt a hamis én-képzetet, amikor az ember a testével azonosítja magát, és magáénak tekinti mindazt, ami a testtel kapcsolatban van. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetében az Úr azt mondja (BG 15.15): „Én ott lakozom mindenki szívében, s Tőlem származik mindenki emlékezése és felejtése.” Devahūti azt mondja, hogy az a hamis azonosítás, hogy a testet az önvalónak tekintjük, valamint az, hogy a testtel kapcsolatban álló dolgokat a tulajdonunknak tekintjük és ragaszkodunk hozzájuk, szintén az Úr irányítása alatt áll. Azt jelentené ez, hogy az Úr különbséget tesz, s valakit odaadó szolgálatával, míg másokat az érzékkielégítéssel foglal le? Ha ez igaz lenne, akkor a Legfelsőbb Úr hibát követne el. Ez azonban nem így van. Amint az élőlény megfeledkezik valódi, eredeti helyzetéről, arról, hogy az Úr örök szolgája, s inkább az érzékkielégítés révén csupán élvezni akarja az életet, māyā azonnal rabul ejti. A testtel való téves önazonosítás tudata és a test tulajdonaihoz való ragaszkodás māyā csapdája. Így működik māyā, s mivel ő is az Úr segítője, tettei közvetve az Úr tettei. Az Úr kegyes; ha valaki el akarja felejteni Őt, s élvezni akarja ezt az anyagi világot, akkor minden lehetőséget megad erre, nem közvetlenül, hanem anyagi energiáján keresztül. Mivel tehát az anyagi energia az Úr energiája, közvetve az Úr ad lehetőséget arra, hogy megfeledkezzünk Róla. Devahūti ezért azt mondja: „Miattad merültem bele az érzékkielégítésbe is. Most kegyesen szabadíts meg ettől a köteléktől!”
Az Úr kegyéből az ember élvezheti ezt az anyagi világot, de amikor megundorodik az anyagi élvezettől, kiábrándul belőle, s őszintén meghódol az Úr lótuszlábának, akkor az Úr olyan kegyes, hogy megszabadítja a kötelékektől. Kṛṣṇa ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 18.66): „Először hódolj meg, aztán majd gondoskodom rólad, s megszabadítalak a bűnös cselekedetek minden visszahatásától!” A bűnös cselekedetek azok a cselekedetek, amelyeket az Úrhoz fűződő kapcsolatunkról megfeledkezve hajtunk végre. Ebben az anyagi világban mindaz, amit az anyagi élvezetért teszünk, s amelyeket jámbor tetteknek tekintenek, szintén bűnösek. Az emberek például néha adományt adnak egy nélkülözőnek, azzal a gondolattal, hogy a pénz négyszeresét kapják majd vissza. Ha valaki azzal a céllal ad, hogy utána ő nyerjen valamit, azt a szenvedély kötőereje alatt álló adományozásnak nevezik. Ebben a világban mindent az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt teszünk, ezért az Úr szolgálatán kívül minden cselekedet bűn. A bűnös tettek miatt vonzódunk az anyagi ragaszkodás illúziójához, s gondoljuk azt, hogy „én ez a test vagyok”. A testről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, ami pedig a testtel kapcsolatos, arról azt mondjuk: „az enyém”. Devahūti arra kérte az Úr Kapilát, hogy szabadítsa meg a hamis azonosítás és a hamis tulajdonérzet e kötelékétől.