HU/SB 4.17.13

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENHETEDIK FEJEZET: Pṛthu Mahārāja megharagszik a Földre

SB 4.17.12 - SB 4.17.14

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

13. VERS

iti vyavasito buddhyā

pragṛhīta-śarāsanaḥ

sandadhe viśikhaṁ bhūmeḥ

kruddhas tripura-hā yathā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; vyavasitaḥ—eljutva a végkövetkeztetéshez; buddhyā—intelligenciával; pragṛhīta—felvette; śarāsanaḥ—az íját; sandadhe—szegezte; viśikham—egy nyílvesszőt; bhūmeḥ—a Földnek; kruddhaḥ—mérges; tri-pura-hā—az Úr Śiva; yathā—mint.

FORDÍTÁS

Amikor a király rájött a megoldásra, íját-nyilát megragadta, s a Földnek szegezte, akárcsak az Úr Śiva, aki az egész világot elpusztítja dühében.

MAGYARÁZAT

Pṛthu király rájött, miért nincs elegendő gabona. Megértette, hogy nem az emberek hibája, hiszen nem hanyagolják el kötelességeiket    —    a Föld az, aki nem terem elég gabonát. Ez azt jelenti, hogy a Föld normális körülmények között képes kellő mennyiségű gabonát adni, néha azonban különféle okokból nem hajlandó erre. Az az elmélet, miszerint a gabonahiánynak a növekvő népesség az oka, nem túlságosan józan teória. Más okai vannak, hogy a Föld bőségesen terem vagy egyáltalán nem ad semmit. Pṛthu király megtalálta az igazi okokat, s azonnal ennek megfelelően cselekedett.

SB 4.17.12 - SB 4.17.14