HU/SB 4.28.20: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Purañjana király halálakor a feleségére gondolt. Ezt szennyezett tudatnak nevezik. Az Úr Kṛṣṇa elmagyarázza a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 15.7 |BG 15.7]]): | Purañjana király halálakor a feleségére gondolt. Ezt szennyezett tudatnak nevezik. Az Úr Kṛṣṇa elmagyarázza a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 15.7|BG 15.7]]): | ||
:''mamaivāṁśo jīva-loke | :''mamaivāṁśo jīva-loke | ||
| Line 45: | Line 45: | ||
:''prakṛti-sthāni karṣati | :''prakṛti-sthāni karṣati | ||
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.” | |||
Az élőlény végső soron szerves része a Legfelsőbb Léleknek, Kṛṣṇának. Úgy is mondhatjuk, hogy Kṛṣṇa és az élőlény eredeti helyzete minőség tekintetében azonos, az egyetlen különbség az, hogy az élőlény örökké a Legfelsőbb Lélek atomnyi részecskéje. Mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ. A Legfelsőbb Úr parányi része, az egyéni lélek szennyezett elméje és tudata miatt küzd a feltételekhez kötött élet anyagi világában. Az élőlénynek a Legfelsőbb Úr szerves része lévén Kṛṣṇára kellene gondolnia, de láthatjuk, hogy Purañjana király (az élőlény) egy nőre gondol. Ha az elme így elmerül egy érzéktárgyban, az azt eredményezi, hogy az élőlénynek küzdenie kell a létért ebben az anyagi világban. Mivel Purañjana király a feleségére gondol, a halállal nem fog véget érni a létért folytatott küzdelme az anyagi világban. Ahogy a következő versekből kiderül, Purañjana királynak következő életében el kellett fogadnia egy női testet, mert túlságosan sokat gondolt a feleségére. Ha az elme társadalmi, politikai, álvallásos, nemzeti és közösségi tudatba merül, az kötöttséget eredményez. Az embernek élete során meg kell változtatnia a cselekedeteit, hogy megszabaduljon a kötelékektől. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.9|BG 3.9]]) is megerősíti. Yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ Ha nem változtatunk a tudatunkon ebben az életben, akkor bármit teszünk a társadalom, a politika, a vallásosság vagy a közösség és a nemzet jólétének nevében, az pusztán kötöttséghez vezet, s ez azt jelenti, hogy folytatnunk kell anyagi, feltételekhez kötött létünket. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.7 |BG 15.7]]) leírja: manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati. Ha az elme és az érzékek anyagi cselekedetekkel foglalkoznak, az embernek folytatnia kell az anyagi létet, s küzdelmét a boldogság eléréséért. Az élőlény minden egyes életében azért küzd, hogy boldog legyen. Valójában ebben az anyagi világban senki sem boldog, de a küzdelem a boldogság hamis érzetét kelti. Az embernek nagyon keményen kell dolgoznia, és amikor kemény munkája meghozza gyümölcsét, boldognak hiszi magát. Az anyagi világban az emberek nem tudják, mi az igazi boldogság. Sukham ātyantikaṁ yat tad buddhi-grāhyam atīndriyam ([[HU/BG | Az élőlény végső soron szerves része a Legfelsőbb Léleknek, Kṛṣṇának. Úgy is mondhatjuk, hogy Kṛṣṇa és az élőlény eredeti helyzete minőség tekintetében azonos, az egyetlen különbség az, hogy az élőlény örökké a Legfelsőbb Lélek atomnyi részecskéje. Mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ. A Legfelsőbb Úr parányi része, az egyéni lélek szennyezett elméje és tudata miatt küzd a feltételekhez kötött élet anyagi világában. Az élőlénynek a Legfelsőbb Úr szerves része lévén Kṛṣṇára kellene gondolnia, de láthatjuk, hogy Purañjana király (az élőlény) egy nőre gondol. Ha az elme így elmerül egy érzéktárgyban, az azt eredményezi, hogy az élőlénynek küzdenie kell a létért ebben az anyagi világban. Mivel Purañjana király a feleségére gondol, a halállal nem fog véget érni a létért folytatott küzdelme az anyagi világban. Ahogy a következő versekből kiderül, Purañjana királynak következő életében el kellett fogadnia egy női testet, mert túlságosan sokat gondolt a feleségére. Ha az elme társadalmi, politikai, álvallásos, nemzeti és közösségi tudatba merül, az kötöttséget eredményez. Az embernek élete során meg kell változtatnia a cselekedeteit, hogy megszabaduljon a kötelékektől. Ezt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.9|BG 3.9]]) is megerősíti. ''Yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ.'' Ha nem változtatunk a tudatunkon ebben az életben, akkor bármit teszünk a társadalom, a politika, a vallásosság vagy a közösség és a nemzet jólétének nevében, az pusztán kötöttséghez vezet, s ez azt jelenti, hogy folytatnunk kell anyagi, feltételekhez kötött létünket. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.7|BG 15.7]]) leírja: manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati. Ha az elme és az érzékek anyagi cselekedetekkel foglalkoznak, az embernek folytatnia kell az anyagi létet, s küzdelmét a boldogság eléréséért. Az élőlény minden egyes életében azért küzd, hogy boldog legyen. Valójában ebben az anyagi világban senki sem boldog, de a küzdelem a boldogság hamis érzetét kelti. Az embernek nagyon keményen kell dolgoznia, és amikor kemény munkája meghozza gyümölcsét, boldognak hiszi magát. Az anyagi világban az emberek nem tudják, mi az igazi boldogság. Sukham ātyantikaṁ yat tad buddhi-grāhyam atīndriyam ([[HU/BG 6.20-23|BG 6.21]]). Az igazi boldogságot az élőlénynek a transzcendentális érzékeivel kell felismernie. Amíg az élőlény nem tisztul meg, a transzcendentális érzékek nem nyilvánulnak meg, ezért hogy megtisztítsa az érzékeit, a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához kell kezdenie, és az Úr szolgálatában kell használnia őket. Akkor igazi boldogság és felszabadulás vár rá. | ||
A Bhagavad-gītā ([[HU/BG | A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.8|BG 15.8]]) kijelenti: | ||
:''śarīraṁ yad avāpnoti | :''śarīraṁ yad avāpnoti | ||
Latest revision as of 21:13, 17 September 2020
20. VERS
- prabodhayati māvijñaṁ
- vyuṣite śoka-karśitā
- vartmaitad gṛha-medhīyaṁ
- vīra-sūr api neṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prabodhayati—jó tanácsot ad; mā—nekem; avijñam—ostoba; vyuṣite—amikor távol vagyok; śoka—aggodalommal; karśitā—aggódva, s az aggódástól elhervadva; vartma—út; etat—ez; gṛha-medhīyam—a családi kötelességek; vīra-sūḥ—nagy hősök anyja; api—noha; neṣyati—képes lesz-e teljesíteni.
FORDÍTÁS
Purañjana király egyre azon gondolkodott, milyen jó tanácsokat adott neki felesége, amikor néha nem tudta, mi tévő legyen, s hogy aggódott érte, amikor nem volt otthon. Noha számtalan fiú és hős anyja volt, a király mégis félt, hogy nem lesz képes eleget tenni a családi kötelességeknek.
MAGYARÁZAT
Purañjana király halálakor a feleségére gondolt. Ezt szennyezett tudatnak nevezik. Az Úr Kṛṣṇa elmagyarázza a Bhagavad-gītāban (BG 15.7):
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.”
Az élőlény végső soron szerves része a Legfelsőbb Léleknek, Kṛṣṇának. Úgy is mondhatjuk, hogy Kṛṣṇa és az élőlény eredeti helyzete minőség tekintetében azonos, az egyetlen különbség az, hogy az élőlény örökké a Legfelsőbb Lélek atomnyi részecskéje. Mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ. A Legfelsőbb Úr parányi része, az egyéni lélek szennyezett elméje és tudata miatt küzd a feltételekhez kötött élet anyagi világában. Az élőlénynek a Legfelsőbb Úr szerves része lévén Kṛṣṇára kellene gondolnia, de láthatjuk, hogy Purañjana király (az élőlény) egy nőre gondol. Ha az elme így elmerül egy érzéktárgyban, az azt eredményezi, hogy az élőlénynek küzdenie kell a létért ebben az anyagi világban. Mivel Purañjana király a feleségére gondol, a halállal nem fog véget érni a létért folytatott küzdelme az anyagi világban. Ahogy a következő versekből kiderül, Purañjana királynak következő életében el kellett fogadnia egy női testet, mert túlságosan sokat gondolt a feleségére. Ha az elme társadalmi, politikai, álvallásos, nemzeti és közösségi tudatba merül, az kötöttséget eredményez. Az embernek élete során meg kell változtatnia a cselekedeteit, hogy megszabaduljon a kötelékektől. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 3.9) is megerősíti. Yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ. Ha nem változtatunk a tudatunkon ebben az életben, akkor bármit teszünk a társadalom, a politika, a vallásosság vagy a közösség és a nemzet jólétének nevében, az pusztán kötöttséghez vezet, s ez azt jelenti, hogy folytatnunk kell anyagi, feltételekhez kötött létünket. A Bhagavad-gītā (BG 15.7) leírja: manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati. Ha az elme és az érzékek anyagi cselekedetekkel foglalkoznak, az embernek folytatnia kell az anyagi létet, s küzdelmét a boldogság eléréséért. Az élőlény minden egyes életében azért küzd, hogy boldog legyen. Valójában ebben az anyagi világban senki sem boldog, de a küzdelem a boldogság hamis érzetét kelti. Az embernek nagyon keményen kell dolgoznia, és amikor kemény munkája meghozza gyümölcsét, boldognak hiszi magát. Az anyagi világban az emberek nem tudják, mi az igazi boldogság. Sukham ātyantikaṁ yat tad buddhi-grāhyam atīndriyam (BG 6.21). Az igazi boldogságot az élőlénynek a transzcendentális érzékeivel kell felismernie. Amíg az élőlény nem tisztul meg, a transzcendentális érzékek nem nyilvánulnak meg, ezért hogy megtisztítsa az érzékeit, a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához kell kezdenie, és az Úr szolgálatában kell használnia őket. Akkor igazi boldogság és felszabadulás vár rá.
A Bhagavad-gītā (BG 15.8) kijelenti:
- śarīraṁ yad avāpnoti
- yac cāpy utkrāmatīśvaraḥ
- gṛhītvaitāni saṁyāti
- 'vāyur gandhān ivāśayāt
„Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot.” Ha a szél egy rózsakerten fúj keresztül, a rózsák illatát fogja magával repíteni, ha pedig egy piszkos terület felett fúj, undorító dolgok bűzét viszi magával. Purañjana király, az élőlény életlevegője most felesége, egy nő felett száll, ezért következő életében női testet kell elfogadnia.