HU/SB 4.28.37

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.28.35-36 - SB 4.28.38

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

37. VERS

śītoṣṇa-vāta-varṣāṇi

kṣut-pipāse priyāpriye

sukha-duḥkhe iti dvandvāny

ajayat sama-darśanaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śīta—hideg; uṣṇa—hőség; vāta—szél; varṣāṇi—és az esős évszakok; kṣut—éhség; pipāse—és szomjúság; priya—kellemes; apriye—és kellemetlen; sukha—boldogság; duḥkhe—és szomorúság; iti—így; dvandvāni—kettősségek; ajayat—legyőzte; sama-darśanaḥ—kiegyensúlyozott.

FORDÍTÁS

Lemondásai következtében Malayadhvaja király teste és elméje lassanként kiegyensúlyozottan tekintett a hideg és a meleg, a boldogság és a szomorúság, a szél és az eső, az éhség és a szomjúság, a kellemes és a kellemetlen kettősségeire. Ezzel legyőzött minden relativitást.

MAGYARÁZAT

A felszabadulás azt jelenti, hogy az ember megszabadul a világ relativitásaitól. Mindazoknak, akik nem önmegvalósítottak, keresztül kell menniük a viszonylagos világ kettősségei okozta küzdelmen. A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának, hogy a béketűrés segítségével győzzön le minden relativitást. Kihangsúlyozza, hogy a kettősségek azok    —    a tél és a nyár stb.    —,    amelyek gondokat okoznak nekünk az anyagi világban. Télen nem szeretünk fürödni, nyáron viszont naponta kétszer, háromszor vagy még többször is kedvünk lenne hozzá. Ezért Kṛṣṇa azt tanácsolja nekünk, hogy e viszonylagosságok és kettősségek örökös megjelenése és megszűnése ne zavarjon meg bennünket.

A közönséges embernek sok lemondáson kell keresztülmennie ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen a kettősségek közepette. Akit felizgatnak az élet viszonylagosságai, az elfogadott egy viszonylagos helyzetet, s ezért el kell végeznie a śāstrákban előírt lemondásokat, hogy felülemelkedjen az anyagi testen, és véget vessen az anyagi létnek. Malayadhvaja király szigorú lemondásokat vállalt azzal, hogy elhagyta otthonát, elment Kulācalába, megfürdött a szent folyókban és csak növényeket    —    szárakat, gyökereket, magokat, virágokat és leveleket    —    evett, elkerülve a főtt ételt és a gabonát. Ez rendkívül lemondott élet. Napjainkban nagyon nehéz elhagyni az otthonunkat, és az erdőbe vagy a Himalájába vonulni, hogy követni kezdjük a lemondás folyamatait. Igazából ez csaknem lehetetlen. Ha valakinek azt mondják, hogy hagyjon fel a húsevéssel, az ivással, a szerencsejátékokkal és a tiltott nemi élettel, képtelen megtenni. Mit tenne akkor, ha a Himalájába vagy Kulācalába kellene mennie? Az ilyen lemondott cselekedetek lehetetlenek ebben a korban, ezért az Úr Kṛṣṇa azt javasolta, hogy fogadjuk el inkább a bhakti-yoga folyamatát. A bhakti-yoga automatikusan meg fogja szabadítani az embert az élet kettősségeitől. A bhakti-yogában Kṛṣṇa áll a középpontban, és Kṛṣṇa mindig transzcendentális. Ahhoz, hogy az ember felülemelkedjen a kettősségeken, örökké az Úr szolgálatába kell merülnie, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 14.26) is megerősíti:

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa

bhakti-yogena sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.”

Ha valaki valóban az Úr szolgálatát, a bhakti-yogát végzi, azzal automatikusan fegyelmezi az érzékeit, a nyelvét és megannyi más dolgot. Amint valaki teljesen őszintén gyakorolja a bhakti-yoga folyamatát, akkor nem fordulhat elő, hogy elbukik. De még ha elbukik, akkor sem éri veszteség. Az ember odaadó cselekedeteit egy időre meg lehet szüntetni vagy el lehet fojtani, ám amint újabb lehetőség kínálkozik, ott folytatja, ahol abbahagyta.

SB 4.28.35-36 - SB 4.28.38