HU/SB 6.1.25

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ELSŐ FEJEZET: Ajāmila életének története

SB 6.1.24 - SB 6.1.26

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

25. VERS

sa baddha-hṛdayas tasminn

arbhake kala-bhāṣiṇi

nirīkṣamāṇas tal-līlāṁ

mumude jaraṭho bhṛśam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—ő; baddha-hṛdayaḥ—nagyon ragaszkodva; tasmin—ahhoz; arbhake—a kisgyermekhez; kala-bhāṣiṇi—aki nem tudott folyékonyan beszélni, csak gügyögött; nirīkṣamāṇaḥ—láttán; tat—övé; līlām—kedvteléseket (amint járni kezdett, és beszélt az apjához); mumude—élvezte; jaraṭhaḥ—az öreg ember; bhṛśam—nagyon.

FORDÍTÁS

A gyerek gügyögése és esetlen mozgása miatt Ajāmila végtelen ragaszkodást érzett iránta. Mindig gondját viselte fiának, és nagy élvezettel figyelte tetteit.

MAGYARÁZAT

Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a gyermek, Nārāyaṇa olyan kicsi volt, hogy még beszélni és járni sem tudott rendesen. Az öregember nagyon ragaszkodott hozzá, így nagy élvezetet okoztak neki fia tettei, és mivel a gyermeket Nārāyaṇának hívták, mindig Nārāyaṇa szent nevét mondogatta. Igaz ugyan, hogy közben a kisgyermekre gondolt, nem pedig az eredeti Nārāyaṇára, ám a Nārāyaṇa névnek olyan rendkívüli hatása van, hogy Ajāmila még azzal is tisztult, hogy fiának a nevét ismételgette (harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam). Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért kijelentette, hogy akinek az elméje valamilyen módon vonzódik Kṛṣṇa szent nevéhez (tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet), az a felszabadulás útját járja. A hindu társadalomban hagyomány, hogy a szülők olyan neveket adnak a gyermekeiknek, mint Kṛṣṇadāsa, Govinda dāsa, Nārāyaṇa dāsa és Vṛndāvana dāsa. Így örökké Kṛṣṇa, Govinda, Nārāyaṇa és Vṛndāvana neveit éneklik, és lehetőséget kapnak arra, hogy megtisztuljanak.

SB 6.1.24 - SB 6.1.26