HU/SB 6.10.10

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZEDIK FEJEZET: Harc a félistenek és Vṛtrāsura között

SB 6.10.9 - SB 6.10.11

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

10. VERS

aho dainyam aho kaṣṭaṁ

pārakyaiḥ kṣaṇa-bhaṅguraiḥ

yan nopakuryād asvārthair

martyaḥ sva-jñāti-vigrahaiḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aho—ó, jaj; dainyam—szánalmas állapot; aho—ó, jaj; kaṣṭam—csupán gyötrelem; pārakyaiḥ—amit a halál után kutyák és sakálok falnak fel; kṣaṇa-bhaṅguraiḥ—bármelyik pillanatban elmúlhat; yat—mert; na—nem; upakuryāt—segítene; a-sva-arthaiḥ—nem önző érdekeket szolgál; martyaḥ—a halálra ítélt élőlény; sva—gazdagságával; jñāti—rokonok és barátok; vigrahaiḥ—és a teste.

FORDÍTÁS

Ez a test, ami a halál után sakálok és kutyák eledele lesz, valójában semmire sem jó nekem, a szellemi léleknek. Csupán egy rövid ideig használható, és bármelyik pillanatban elpusztulhat. A testet, annak tulajdonát, vagyonát és rokonait mások érdekében kell használnunk, másként csak gyötrelmet és szenvedést okoznak.

MAGYARÁZAT

Hasonló tanácsot találunk a Śrīmad-Bhāgavatamban is (SB 10.22.35):

etāvaj janma-sāphalyaṁ

dehinām iha dehiṣu

prāṇair arthair dhiyā vācā

śreya ācaraṇaṁ sadā

„Minden élőlénynek kötelessége, hogy életével, vagyonával, értelmével és szavaival jót tegyen másokkal.” Ez az élet küldetése. Az embernek saját testét, barátai és rokonai testét, valamint saját vagyonát és minden mást, ami a birtokában van, mások érdekében kell használnia. Ez Śrī Caitanya Mahāprabhu missziója. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 9.41) így ír:

bhārata-bhūmite haila manuṣya-janma yāra

janma sārthaka kari’ kara para-upakāra

„Aki India földjén [Bhārata-varṣában] született meg emberi lényként, annak sikeressé kell tennie az életét, és mások érdekében kell cselekednie.”

Az upakuryāt szó azt jelenti, hogy para-upakāra, azaz segíteni másokat. Az emberi társadalomban sok intézmény próbál segíteni másokon, de mivel a filantropikusok nem tudják, hogyan kell másokkal jót tenni, emberbaráti érzéseiknek semmi haszna sincs. Nem ismerik az élet végső célját (śreya ācaraṇam), ami nem más, mint elégedetté tenni a Legfelsőbb Urat. Ha minden filantróp és emberbaráti cselekedet az élet végső céljának elérésére irányulna, arra, hogy örömet okozzunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, e tettek mind tökéletesek volnának. Kṛṣṇa nélkül azonban az emberbaráti tettek mit sem érnek. Minden cselekedetünk középpontjába Kṛṣṇát kell állítanunk, másként egyetlen tett sem lehet hasznos.

SB 6.10.9 - SB 6.10.11