HU/SB 6.10.9
9. VERS
- etāvān avyayo dharmaḥ
- puṇya-ślokair upāsitaḥ
- yo bhūta-śoka-harṣābhyām
- ātmā śocati hṛṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etāvān—ennyire; avyayaḥ—elpusztíthatatlan; dharmaḥ—vallásos elv; puṇya-ślokaiḥ—olyan híres személyiségek által, akiket jámborként tisztelnek; upāsitaḥ—elismert; yaḥ—ami; bhūta—az élőlényeknek; śoka—a szenvedés által; harṣābhyām—és a boldogság által; ātmā—az elme; śocati—bánkódik; hṛṣyati—boldogságot érez.
FORDÍTÁS
Ha valaki boldogtalan más élőlények szenvedése láttán, és örül, ha boldognak látja őket, vallásos elveit elpusztíthatatlannak tekintik azok a kiváló személyiségek, akiket jámborként és jóindulatúként tisztel a világ.
MAGYARÁZAT
Az emberek általában az anyagi természet kötőerőitől kapott testüknek megfelelően különféle vallásos elveket követnek, vagy különféle kötelességeket végeznek. Ez a vers azonban a valódi vallásos elvekről beszél. Mindenkinek boldogtalannak kell lennie mások szenvedése láttán, és boldogságot kell éreznie, ha másokat boldognak lát. Ātmavat sarva-bhūteṣu: az embernek át kell éreznie mások boldogságát és szenvedését. Ezen az elven alapszik a buddhisták vallási elve, az erőszakmentesség — ahiṁsaḥ parama-dharmaḥ. Fájdalmat érzünk, ha valaki bánt minket, ezért nem szabad fájdalmat okoznunk más élőlényeknek. Az Úr Buddha küldetése az volt, hogy megállítsa a fölösleges állatmészárlást, ezért azt prédikálta, hogy a legfőbb vallásos elv az erőszak nélküliség.
Lehetetlen, hogy valaki állatokat ölve vallásos ember legyen. Ez a legnagyobb képmutatás. Jézus Krisztus azt mondta: „Ne ölj!” A képmutatók mégis ezer és ezer vágóhidat tartanak fenn, s közben kereszténynek adják ki magukat. Ez a vers elítéli az ilyen képmutatást. Az ember legyen boldog mások boldogsága láttán, és legyen boldogtalan mások boldogtalansága láttán. Ezt az elvet kell követnünk. Jelen pillanatban a magukat filantropikusoknak és az emberiség barátainak vallók sajnálatos módon a szerencsétlen állatok életét feláldozva pártolják az emberiség boldogságát. Ez a vers nem ezt mondja. Ellenkezőleg: egyértelműen kijelenti, hogy legyünk könyörületesek minden élőlény iránt. Függetlenül attól, hogy ember, állat, fa vagy más növény, minden élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a fia. Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 14.4):
- sarva-yoniṣu kaunteya
- mūrtayaḥ sambhavanti yāḥ
- tāsāṁ brahma mahad yonir
- ahaṁ bīja-pradaḥ pitā
„Ó, Kuntī fia! Tudnod kell, hogy az anyagi természetben minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.” Az élőlények különféle formái pusztán külső öltözékek, s valójában minden élőlény szellemi lélek, Isten szerves része. Nem szabad tehát csupán egy fajta élőlényt szeretni. Egy vaiṣṇava minden élőlényt Isten szerves részének lát. Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban mondja (BG 5.18 és 18.54):
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śvapāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kaszton kívülit] is.”
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Egy vaiṣṇava tehát valóban tökéletes, mert bánkódik mások boldogtalansága láttán, és örül, ha mások boldogok. Egy vaiṣṇava para-duḥkha-duḥkhī: mindig boldogtalan, ha a feltételekhez kötött lelkeket a materializmus boldogtalan állapotában látja, s ezért szerte a világon buzgón hirdeti a Kṛṣṇa-tudatot.