HU/SB 6.3.26

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - HARMADIK FEJEZET: Yamarāja a hírnökeit tanítja

SB 6.3.25 - SB 6.3.27

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

26. VERS

evaṁ vimṛśya sudhiyo bhagavaty anante

sarvātmanā vidadhate khalu bhāva-yogam

te me na daṇḍam arhanty atha yady amīṣāṁ

syāt pātakaṁ tad api hanty urugāya-vādaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; vimṛśya—tekintetbe véve; su-dhiyaḥ—akiknek éles az intelligenciájuk; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; anante—a határtalannak; sarva-ātmanā—teljes szívükkel és lelkükkel; vidadhate—elfogadják; khalu—valóban; bhāva-yogam—az odaadó szolgálat folyamatát; te—az ilyen emberek; me—enyém; na—nem; daṇḍam—büntetést; arhanti—érdemelnek; atha—ezért; yadi—ha; amīṣām—nekik; syāt—van; pātakam—néhány bűnös tett; tat—azt; api—szintén; hanti—elpusztítja; urugāya-vādaḥ—a Legfelsőbb Úr szent nevének éneklése.

FORDÍTÁS

Mindezt végiggondolva az intelligens emberek úgy határoznak, hogy minden kedvező tulajdonság tárháza, a mindenki szívében jelen lévő Úr szent neveinek éneklésével, az odaadó szolgálat elfogadásával oldanak meg minden problémát. Az ilyen emberekre nem terjed ki büntető hatalmam. Általában sohasem követnek el bűnt, de ha tévedésből, zavarodottságukban vagy illúzió hatása alatt néha bűnbe is esnek, védelmet élveznek a bűnös visszahatásoktól, mert örökké a Hare Kṛṣṇa mantrát éneklik.

MAGYARÁZAT

Ezzel kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következő verset idézi az Úr Brahmā imáiból (Bhāg. 10.14.29):

athāpi te deva padāmbuja-dvaya-

prasāda-leśānugṛhīta eva hi

jānāti tattvaṁ bhagavan-mahimno

na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan

E vers lényege az, hogy lehet valaki a védikus śāstrák művelt tudósa, mégis előfordulhat, hogy semmit sem tud az Istenség Legfelsőbb Személyisége létéről, nevéről, dicsőségéről, tulajdonságairól stb., ellenben az, aki talán nem nagy tudós, megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetét, ha odaadó szolgálatot végezve valamilyen módon az Úr tiszta bhaktájává válik. Ezért mondja ebben a versben Yamarāja: evaṁ vimṛśya sudhiyo bhagavati, akik az Úr szerető szolgálatát végzik, azok értelmessé válnak: sudhiyaḥ. Ez azonban a Védák tudósainak esetében, akik nem értik meg Kṛṣṇa nevét, hírnevét és tulajdonságait, egyáltalán nem így van. Tiszta bhakta az, akinek az értelme tiszta; ő valóban bölcs, mert az Úr szolgálatát végzi    —    nem csupán a látszat kedvéért, hanem szeretettel, elméjével, szavaival és testével. Ha az abhakták csupán a látszat kedvéért gyakorolják a vallást, annak semmi eredménye nincs, mert bár puszta kérkedésből elmennek a templomba, a fejük egészen máshol jár. Az ilyen emberek elhanyagolják vallásos kötelességüket, s így rászolgálnak Yamarāja büntetésére. Az a bhakta azonban, aki korábbi szokásai következtében akaratán kívül vagy a véletlen folytán bűnt követ el, feloldozást nyer. Ez a saṅkīrtana mozgalom értéke.

SB 6.3.25 - SB 6.3.27