HU/SB 9.5.27: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura itt egy nagyon jó példát említ. Ha valaki nagyon kapzsi, s egyre több pénzt szeretne, akkor még azzal sem elégszik meg, ha már milliomos vagy multimilliomos lett belőle, hanem mindenáron egyre több pénzre akar szert tenni. Ugyanez a gondolkodásmód jellemző a bhaktára. A bhakta sohasem elégszik meg, s nem gondolja, hogy „ez az odaadó szolgálatom végső határa”. Minél jobban elmélyül az Úr szolgálatában, annál több szolgálatot akar végezni. Ilyen egy bhakta helyzete. Ambarīṣa Mahārāja családi élete során kétségtelenül tiszta bhakta volt, s teljes volt minden tekintetben, hiszen elméje és érzékei mind odaadó szolgálatot végeztek (''sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane''). Önmagában elégedett volt, mert minden érzékét az odaadó szolgálatban használta (''sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' / ''hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate''). Annak ellenére azonban, hogy minden érzéke az odaadó szolgálat végzésébe merült, elhagyta otthonát, s az erdőbe vonult, hogy elméjét teljesen Kṛṣṇa lótuszlábára összpontosítsa, éppen úgy, ahogyan a kereskedő, akinek minden kincs a kezében van, mégis egyre többet igyekszik keresni. Az a gondolkodásmód, hogy egyre jobban el akarunk mélyülni az odaadó szolgálatban, a legkimagaslóbb helyzetbe emel bennünket. Amíg a karma síkján cselekvő kereskedő, aki egyre több pénzre vágyik, egyre inkább lekötötté válik, s egyre jobban belebonyolódik a világba, addig a bhakta egyre szabadabb lesz. | Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura itt egy nagyon jó példát említ. Ha valaki nagyon kapzsi, s egyre több pénzt szeretne, akkor még azzal sem elégszik meg, ha már milliomos vagy multimilliomos lett belőle, hanem mindenáron egyre több pénzre akar szert tenni. Ugyanez a gondolkodásmód jellemző a bhaktára. A bhakta sohasem elégszik meg, s nem gondolja, hogy „ez az odaadó szolgálatom végső határa”. Minél jobban elmélyül az Úr szolgálatában, annál több szolgálatot akar végezni. Ilyen egy bhakta helyzete. Ambarīṣa Mahārāja családi élete során kétségtelenül tiszta bhakta volt, s teljes volt minden tekintetben, hiszen elméje és érzékei mind odaadó szolgálatot végeztek (''sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane'' ([[HU/SB 9.4.18-20|SB 9.4.18]])). Önmagában elégedett volt, mert minden érzékét az odaadó szolgálatban használta (''sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' / ''hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate''). Annak ellenére azonban, hogy minden érzéke az odaadó szolgálat végzésébe merült, elhagyta otthonát, s az erdőbe vonult, hogy elméjét teljesen Kṛṣṇa lótuszlábára összpontosítsa, éppen úgy, ahogyan a kereskedő, akinek minden kincs a kezében van, mégis egyre többet igyekszik keresni. Az a gondolkodásmód, hogy egyre jobban el akarunk mélyülni az odaadó szolgálatban, a legkimagaslóbb helyzetbe emel bennünket. Amíg a karma síkján cselekvő kereskedő, aki egyre több pénzre vágyik, egyre inkább lekötötté válik, s egyre jobban belebonyolódik a világba, addig a bhakta egyre szabadabb lesz. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:35, 6 September 2020
27. VERS
- ity etat puṇyam ākhyānam
- ambarīṣasya bhūpate
- saṅkīrtayann anudhyāyan
- bhakto bhagavato bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; etat—ezt; puṇyam ākhyānam—a legjámborabb tettet a történelemben; ambarīṣasya—Ambarīṣa Mahārājának; bhūpate—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); saṅkīrtayan—énekléssel, ismétléssel; anudhyāyan—vagy rajta meditálva; bhaktaḥ—bhaktája; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bhavet—válhat.
FORDÍTÁS
Aki elmondja ezt az elbeszélést Ambarīṣa Mahārāja tetteiről, vagy csupán visszaemlékezik rá, kétségtelenül az Úr tiszta bhaktájává válik.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura itt egy nagyon jó példát említ. Ha valaki nagyon kapzsi, s egyre több pénzt szeretne, akkor még azzal sem elégszik meg, ha már milliomos vagy multimilliomos lett belőle, hanem mindenáron egyre több pénzre akar szert tenni. Ugyanez a gondolkodásmód jellemző a bhaktára. A bhakta sohasem elégszik meg, s nem gondolja, hogy „ez az odaadó szolgálatom végső határa”. Minél jobban elmélyül az Úr szolgálatában, annál több szolgálatot akar végezni. Ilyen egy bhakta helyzete. Ambarīṣa Mahārāja családi élete során kétségtelenül tiszta bhakta volt, s teljes volt minden tekintetben, hiszen elméje és érzékei mind odaadó szolgálatot végeztek (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane (SB 9.4.18)). Önmagában elégedett volt, mert minden érzékét az odaadó szolgálatban használta (sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam / hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate). Annak ellenére azonban, hogy minden érzéke az odaadó szolgálat végzésébe merült, elhagyta otthonát, s az erdőbe vonult, hogy elméjét teljesen Kṛṣṇa lótuszlábára összpontosítsa, éppen úgy, ahogyan a kereskedő, akinek minden kincs a kezében van, mégis egyre többet igyekszik keresni. Az a gondolkodásmód, hogy egyre jobban el akarunk mélyülni az odaadó szolgálatban, a legkimagaslóbb helyzetbe emel bennünket. Amíg a karma síkján cselekvő kereskedő, aki egyre több pénzre vágyik, egyre inkább lekötötté válik, s egyre jobban belebonyolódik a világba, addig a bhakta egyre szabadabb lesz.