HU/SB 9.5: Durvasa Muni megmenekül
9.5.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Amikor Durvāsā Muni, aki rettentően szenvedett a Sudarśana cakrától, ezt a tanácsot kapta az Úr Viṣṇutól, nyomban Ambarīṣa Mahārājához sietett. Nagy gyötrelmében a földre roskadt, és megragadta a király lótuszlábát.
9.5.2. vers: Amikor Durvāsā megérintette lótuszlábát, Ambarīṣa Mahārāja nagyon elszégyellte magát, és amikor látta, hogy Durvāsā imákat akar mondani, kegyes lévén még inkább szenvedett. Így aztán azonnal fohászkodni kezdett az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyszerű fegyveréhez.
9.5.3. vers: Ambarīṣa Mahārāja így szólt: Ó, Sudarśana cakra! Te vagy a tűz, te vagy a leghatalmasabb Nap, és te vagy a Hold, minden égitest mestere! Te vagy a víz, a föld és az ég, te vagy a levegő, te vagy az öt érzéktárgy [a hang, az érintés, a forma, az íz és az illat], és te vagy maguk az érzékek is!
9.5.4. vers: Ó, te, aki a legkedvesebb vagy Acyutának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ezer és ezer küllőd van! Ó, anyagi világ mestere, minden fegyver elpusztítója, Istenség Legfelsőbb Személyisége eredeti látása, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked! Kegyesen oltalmazd meg ezt a brāhmaṇát, és légy hozzá jóindulatú!
9.5.5. vers: Ó, Sudarśana kerék, te vagy a vallás, te vagy az igazság, te vagy minden bátorító kijelentés, te vagy az áldozat, és te vagy az áldozat gyümölcsének élvezője! Te vagy az egész univerzum fenntartója és a legfelsőbb transzcendentális erő az Istenség Legfelsőbb Személyisége kezében. Te vagy az Úr eredeti látása, s ezért Sudarśanának hívnak. Mindent a te cselekedeteid hoznak létre, ezért mindent átható vagy.
9.5.6. vers: Ó, Sudarśana, kerékagyad végtelenül áldásos, ezért te vagy minden vallás fenntartója! A vallástalan démonok számára épp olyan vagy, mint egy baljós üstökös. Valójában te vagy a három világ fenntartója, és transzcendentális ragyogás tölt el. Olyan sebes vagy, mint az elme, és csodákat tudsz tenni. Csupán a „namaḥ” szót mondhatom neked, minden hódolatomat neked ajánlva.
9.5.7. vers: Ó, szavak mestere, ragyogásoddal, amely vallásos elvekkel teli, szétoszlatod a világ sötétségét, és megnyilvánítod a bölcsek vagy nagy lelkek tudását. Valójában senki sem tudja felülmúlni ragyogásodat, hiszen a dolgok — legyenek megnyilvánultak vagy megnyilvánulatlanok, durvák vagy finomak, magasabb vagy alacsonyabb rendűek — mind csupán különféle formáid, melyeket ragyogásod nyilvánít meg.
9.5.8. vers: Ó, legyőzhetetlen! Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége elküld, hogy hatolj a daityák és a dānavák katonái közé, te a csatatéren maradsz, és megállás nélkül aprítod karjukat, hasukat, combjukat, lábukat és fejüket.
9.5.9. vers: Ó, univerzum védelmezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenható fegyvereként használ téged az irigy ellenségek elpusztításában! Egész dinasztiánk érdekében légy most kegyes ehhez a szegény brāhmaṇához! Ezzel kétségtelenül mindannyiunkkal jót teszel.
9.5.10. vers: Ha családunk valaha is arra méltó személyiségeknek adományozott, ha valaha is végeztünk rituális szertartásokat és áldozatokat, ha kellő módon végrehajtottuk előírt kötelességeinket, és ha a bölcs brāhmaṇák vezettek bennünket, akkor cserébe azt kívánom, hogy ez a brāhmaṇa szabaduljon meg a Sudarśana cakra tüzétől!
9.5.11. vers: Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki egyetlen és páratlan, aki minden transzcendentális tulajdonság tárháza, és aki minden élőlény élete és lelke, elégedett velünk, akkor azt kívánjuk, hogy ez a brāhmaṇa, Durvāsā Muni, szabaduljon meg az égés okozta kíntól!
9.5.12. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Amikor a király imákat mondott a Sudarśana cakrához és az Úr Viṣṇuhoz, imái hatására a Sudarśana cakra megbékélt, és nem perzselte tovább a Durvāsā Muni nevű brāhmaṇát.
9.5.13. vers: Durvāsā Muni, a nagy hatalmú misztikus igencsak elégedett volt, amikor megszabadult a Sudarśana cakra tüzétől. Magasztalni kezdte Ambarīṣa Mahārāja jellemét, s a legnagyobb áldásokat ajánlotta fel neki.
9.5.14. vers: Durvāsā Muni így szólt: Kedves királyom! Ma tapasztalhattam az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktáinak kiválóságát, mert bár sértést követtem el, te mégis jó szerencsémért imádkoztál.
9.5.15. vers: Mi lenne lehetetlen azok számára, akik elérték az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a tiszta bhakták Urát, s mi az, amiről ne tudnának lemondani?
9.5.16. vers: Mi az, ami lehetetlen az Úr szolgái számára? Az ember már az Úr szent nevének puszta hallatán is megtisztul.
9.5.17. vers: Ó, király! Sértéseimet elnézve megmentetted az életemet. Végtelenül kegyes vagy, ezért nagyon leköteleztél.
9.5.18. vers: A király Durvāsā Muni érkezésére várt, s nem evett semmit. Ezért amikor a bölcs visszatért, a király a lótuszlábához borult, minden tekintetben elégedetté tette, és bőségesen megvendégelte.
9.5.19. vers: A király tisztelettel fogadta Durvāsā Munit, aki elfogyasztotta a különféle ízletes ételeket, s ettől oly elégedetté vált, hogy nagy szeretettel arra kérte a királyt, hogy ő is egyen. „Kérlek, láss hozzá az evéshez!” — mondta neki.
9.5.20. vers: Durvāsā Muni így szólt: Nagyon elégedett vagyok veled, kedves királyom! Először azt hittem, közönséges emberi lény vagy, és elfogadtam vendégszeretetedet, de később értelmemmel felfogtam, hogy az Úr legkiválóbb bhaktája vagy. Ezért pusztán az, hogy láttalak, megérintettem a lábadat és beszélgettem veled, örömet okozott számomra, s az adósod lettem.
9.5.21. vers: A mennyei bolygók áldott hölgyei valamennyien szeplőtlen jellemedről fognak énekelni, minden pillanatban, szünet nélkül, s a világon az emberek szintén örökké dicsőségedet zengik majd.
9.5.22. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Durvāsā, a kiváló misztikus yogī minden szempontból elégedett volt. Engedélyt kért, s útnak indult, állandóan a királyt magasztalva. Égi utakon át Brahmalokára ment, ahol nincsenek agnosztikusok, és ahol nincsenek hívei a száraz filozófiai spekulációnak sem.
9.5.23. vers: Durvāsā Muni elhagyta Ambarīṣa Mahārāja otthonát, s amíg vissza nem tért — egy teljes év múlva —, a király böjtölt, és pusztán vízen élt.
9.5.24. vers: Amikor Durvāsā Muni egy esztendő elteltével visszatért, Ambarīṣa király bőségesen megvendégelte őt a legkülönfélébb tiszta ételekkel, majd ő maga is evett. Amikor a király látta, hogy Durvāsā brāhmaṇa megszabadult attól a nagy veszedelemtől, hogy megég, megértette, hogy az Úr kegyéből neki magának is van hatalma, de nem tekintette ezt saját érdemének, hiszen mindent az Úr tett.
9.5.25. vers: Ambarīṣa Mahārāja, aki számtalan transzcendentális jellemvonással rendelkezett, odaadó szolgálatának köszönhetően teljes mértékben ismerte a Brahmant, a Paramātmāt és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért tökéletesen végezte az odaadó szolgálatot. Odaadása miatt úgy gondolta, hogy az anyagi világban még a legfelsőbb bolygó sem különb a pokolbolygóknál.
9.5.26. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ambarīṣa Mahārāja fejlett szintet ért el az odaadó életben, ezért nem akart többé anyagi dolgok között élni, s így visszavonult a tevékeny családi élettől. Tulajdonát szétosztotta fiai között, akik ugyanolyan képességekkel rendelkeztek, mint ő, majd a vānaprastha rendbe lépett, s az erdőbe vonult, hogy az elméjét teljesen az Úr Vāsudevára összpontosítsa.
9.5.27. vers: Aki elmondja ezt az elbeszélést Ambarīṣa Mahārāja tetteiről, vagy csupán visszaemlékezik rá, kétségtelenül az Úr tiszta bhaktájává válik.
9.5.28. vers: Akik hallanak Ambarīṣa Mahārāja, a kiváló bhakta tetteiről, azok az Úr kegyéből kétségtelenül hamarosan felszabadulnak vagy bhaktákká válnak.