HU/SB 9.20.8-9: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 9. ének, 20. fejezet|H09]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 9. ének, 20. fejezet|H09]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 9|Kilencedik Ének]] - [[HU/SB 9.20: | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 9|Kilencedik Ének]] - [[HU/SB 9.20: Puru nemzetsége| HUSZADIK FEJEZET: Pūru nemzetsége]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.20.7| SB 9.20.7]] '''[[HU/SB 9.20.7|SB 9.20.7]] - [[HU/SB 9.20.10|SB 9.20.10]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.20.10| SB 9.20.10]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.20.7| SB 9.20.7]] '''[[HU/SB 9.20.7|SB 9.20.7]] - [[HU/SB 9.20.10|SB 9.20.10]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.20.10| SB 9.20.10]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
Latest revision as of 17:42, 6 September 2020
8-9. VERSEK
- duṣmanto mṛgayāṁ yātaḥ
- kaṇvāśrama-padaṁ gataḥ
- tatrāsīnāṁ sva-prabhayā
- maṇḍayantīṁ ramām iva
- vilokya sadyo mumuhe
- deva-māyām iva striyam
- babhāṣe tāṁ varārohāṁ
- bhaṭaiḥ katipayair vṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
duṣmantaḥ—Duṣmanta Mahārāja; mṛgayām yātaḥ—amikor vadászni ment; kaṇva-āśrama-padam—Kaṇva lakhelyéhez; gataḥ—jött; tatra—ott; āsīnām—egy leány ült; sva-prabhayā—saját szépségével; maṇḍayantīm—beragyogva; ramām iva—pontosan olyan, mint a szerencse istennője; vilokya—meglátva; sadyaḥ—azonnal; mumuhe—elbűvölte; deva-māyām iva—pontosan úgy, mint az Úr illuzórikus energiája; striyam—e gyönyörű leányt; babhāṣe—megszólította; tām—őt (a leányt); vara-ārohām—aki a legkiválóbb volt a gyönyörű nők közül; bhaṭaiḥ—katonákkal; katipayaiḥ—néhány; vṛtaḥ—körülvéve.
FORDÍTÁS
Duṣmanta király egyszer az erdőben vadászva nagyon elfáradt, s Kaṇva Muni hajléka felé vette útját, ahol egy gyönyörű leányt pillantott meg, aki szakasztott olyan volt, akár a szerencse istennője. Amint ott ült, ragyogása betöltötte az egész āśramát. A király természetéből adódóan vonzódni kezdett szépségéhez, ezért néhány katonája kíséretében odalépett hozzá, és megszólította.