HU/SB 10.7.6

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - HETEDIK FEJEZET: Tṛṇāvarta démon megölése

SB 10.7.5 - SB 10.7.7

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

6. VERS

autthānikautsukya-manā manasvinī

samāgatān pūjayatī vrajaukasaḥ

naivāśṛṇod vai ruditaṁ sutasya sā

rudan stanārthī caraṇāv udakṣipat

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

autthānika-autsukya-manāḥ—Yaśodā anyát nagyon lefoglalta gyermeke utthāna szertartásának megünneplése; manasvinī—nagyon nagylelkűen ajándékozott ételt, ruhákat, ékszereket és teheneket, ahogy a szükség megkívánta; samāgatān—az összesereglett vendégeknek; pūjayatī—hogy elégedetté tegye őket; vraja-okasaḥ—Vraja lakóinak; na—nem; eva—bizonyára; aśṛṇot—hallotta; vai—valójában; ruditam—a sírását; sutasya—gyermekének; sā—Yaśodā anya; rudan—sírva; stana-arthī—Kṛṣṇa, aki arra vágyott, hogy anyja tejét ihassa a melléből; caraṇau udakṣipat—dühösen rúgkapált a két lábával.

FORDÍTÁS

A nagylelkű Yaśodā anya, aki egészen belemerült az utthāna szertartás ünneplésébe, fáradhatatlanul fogadta a vendégeket, minden tiszteletét felajánlva imádta őket, majd ruhákat, teheneket, virágfüzéreket és gabonát ajándékozott nekik. Így aztán nem hallhatta, hogy kisfia anyja után sír. A gyermek Kṛṣṇa közben dühösen rúgkapált felfelé a lábával, követelve, hogy anyja megszoptassa.

MAGYARÁZAT

Kṛṣṇát egy házi kézikocsi alá tették, ez a kézikocsi azonban igazából Śakaṭāsura démon egyik alakja volt, aki azért jött, hogy megölje a gyermeket. Azzal az ürüggyel, hogy anyja tejét akarja inni, Kṛṣṇa most élt az alkalommal, hogy megölje a démont. Megrúgta hát Śakaṭāsurát, hogy leleplezze. Habár mamája a vendégek fogadásával törődött, az Úr Kṛṣṇa Magára akarta vonni a figyelmét Śakaṭāsura megölésével, és ezért belerúgott a szekértestet öltött démonba. Ilyenek Kṛṣṇa kedvtelései. Magára akarta terelni anyja figyelmét, közben azonban olyan nagy felfordulást okozott, amit a közönséges emberek nem képesek megérteni. Ezek az elbeszélések csodálatosan élvezetesek, s akik szerencsések, azokat csodálat tölti el az Úr rendkívüli tetteinek hallatán. Noha a csekély értelmű emberek mítoszként tekintenek rájuk    —    hiszen egy tompa agy nem képes megérteni őket    —,    ezek az események valóban megtörténtek. Ezek a elbeszélések valójában olyan élvezetesek és lelkesítőek, hogy Parīkṣit Mahārāja és Śukadeva Gosvāmī nagy örömüket lelték bennük, s a nyomdokaikban járva más felszabadult lelkeknek is maradéktalan boldogságot nyújtott, amikor hallottak az Úr csodálatos cselekedeteiről.

SB 10.7.5 - SB 10.7.7