HU/SB 10.2.35

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához

SB 10.2.34 - SB 10.2.36

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

35. VERS

sattvaṁ na ced dhātar idaṁ nijaṁ bhaved

vijñānam ajñāna-bhidāpamārjanam

guṇa-prakāśair anumīyate bhavān

prakāśate yasya ca yena vā guṇaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sattvam—śuddha-sattva, transzcendentális; na—nem; cet—ha; dhātaḥ—ó, minden energia tárháza, minden ok oka; idam—ezt; nijam—személyes, lelki; bhavet—lehetett volna; vijñānam—transzcendentális tudást; ajñāna-bhidā—amely elűzi az anyagi kötőerők okozta tudatlanságot; apamārjanam—teljesen megsemmisítette; guṇa-prakāśaiḥ—e transzcendentális tudás felébresztésével; anumīyate—megnyilvánulsz; bhavān—Te, Urunk; prakāśate—megmutatod; yasya—akié; ca—és; yena—ami által; vā—akár; guṇaḥ—tulajdonság vagy értelem.

FORDÍTÁS

„Ó, Urunk, minden ok oka! Ha transzcendentális tested nem az anyagi természet kötőerőin túl létezne, nem érthetnénk meg a különbséget az anyag és a transzcendens között. Csakis jelenléted révén érthetjük meg transzcendentális természetedet, ó, Urunk, aki az anyagi természet irányítója vagy. Ha valaki nem áll transzcendentális tested jelenlétének hatása alatt, rendkívül nehezen értheti meg transzcendentális természetedet.”

MAGYARÁZAT

Traiguṇya-viṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna    —     mondja a śāstra. Ha valaki nem áll transzcendentális szinten, nem képes megérteni az Úr transzcendentális természetét. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.14.29) kijelenti:

athāpi te deva padāmbuja-dvaya

prasāda-leśānugṛhīta eva hi

jānāti tattvaṁ bhagavan-mahimno

na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az Ő kegyéből lehet megérteni. Akik az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt állnak, nem érthetik meg Őt még akkor sem, ha ezer meg ezer évig spekulálnak. Az Úrnak megszámlálhatatlanul sok formája van (rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan). Ha ezek a formák    —    például az Úr Rāmacandra, Nṛsiṁhadeva, Kṛṣṇa vagy Balarāma    —    nem lennének transzcendentálisak, hogyan imádhatnák őket időtlen idők óta a bhakták? Bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). A bhakták, akikben az Úr jelenlétében felébred transzcendentális természetük, s akik követik az odaadó szolgálat szabályozó elveit, megérthetik az Úr Kṛṣṇát, az Úr Rāmacandrát és a többi inkarnációt, akik nem ebből az anyagi világból származnak, hanem a lelki világból jöttek, hogy jót tegyenek az emberekkel. Ha valaki nem fogadja el ezt a folyamatot, akkor az anyagi kötőerők alapján csak elképzel, kitalál egy formát Istenről, és sohasem ébredhet fel benne az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi megértése. A bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ szavak azt jelzik, hogy ha valaki nem a szabályozott odaadó elvek szerint imádja az Urat, nem keltheti életre transzcendentális természetét. A mūrti-imádat még az Istenség Legfelsőbb Személyisége távollétében is felébreszti a bhakta transzcendentális természetét, aki így egyre jobban ragaszkodni kezd az Úr lótuszlábához.

Kṛṣṇa megjelenése válasz minden képzeletbeli ikonográfiára az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően. Mindenki annak alapján képzeli el az Istenség Legfelsőbb Személyisége formáját, amilyen anyagi természeti kötőerők jellemzik. A Brahma-saṁhitā elmondja, hogy az Úr a legidősebb személy. A vallásos emberek egy része ezért úgy képzeli, hogy Isten bizonyára nagyon öreg, ezért nagyon öreg emberként ábrázolják Őt. Ugyanebben a Brahma-saṁhitāban azonban ennek az ellentétét is megtaláljuk: noha minden élőlény közül Ő a legidősebb, egy üde ifjú örök testével rendelkezik. Ezzel kapcsolatban a Śrīmad-Bhāgavatam a vijñānam ajñāna-bhidāpamārjanam szavakat használja. Vijñāna az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló transzcendentális tudást jelenti, de tapasztalati tudást is jelent. A transzcendentális tudásra a tanítványi láncolat leszálló folyamata révén tehetünk szert, ahogyan Brahmā adja át a Kṛṣṇáról szóló tudást a Brahma-saṁhitāban. A Brahma-saṁhitā vijñāna, melyet Brahmā transzcendentális tapasztalat útján valósított meg, és ily módon mutatja be Kṛṣṇa alakját és kedvteléseit a transzcendentális birodalomban. Ajñāna-bhidā azt jelenti, „ami méltó párja minden spekulációnak”. Tudatlanságukban az emberek elképzelik az Úr testét    —    néha nincs teste, néha van, különféle elképzeléseik szerint. A Brahma-saṁhitāban azonban Kṛṣṇa bemutatása vijñāna: tudományos, megtapasztalt tudás, melyet az Úr Brahmā ad át, s melyet az Úr Caitanya is elfogad. Efelől nincs kétség. Śrī Kṛṣṇa teste, Śrī Kṛṣṇa fuvolája, Kṛṣṇa színe    —    mind valóság. A versben az áll, hogy ez a vijñānam mindig legyőz minden spekulatív tudást. A félistenek így imádkoztak: „Anélkül hogy Kṛṣṇaként megjelennél, úgy, ahogyan vagy, sem az ajñāna-bhidāt (a spekulatív tudás tudatlanságát), sem a vijñānát nem lehetne megvalósítani. Ajñāna-bhidāpamārjanam: megjelenésed megsemmisíti a tudatlanság spekulatív tudományát, s megszilárdítja az Úr Brahmāhoz hasonló hiteles tekintélyek valódi, tapasztalt tudását. Az anyagi természet három kötőereje által befolyásolt emberek az anyagi természet kötőerőinek megfelelően képzelik el saját Istenüket. Mind másképpen mutatják Őt be, megjelenésed azonban megalapozza majd, hogy milyen Isten valódi formája.”

Az imperszonalisták legnagyobb tévedése az, hogy azt gondolják, hogy amikor Isten inkarnációja eljön, azt egy jóság kötőerejében lévő anyagi testben teszi. Kṛṣṇa vagy Nārāyaṇa teste valójában minden anyagi elképzeléshez képest transzcendentális. Még a legnagyobb imperszonalista, Śaṅkarācārya is elismerte: nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt, az anyagi teremtést az avyakta, az anyag személytelen megnyilvánulása vagy az anyag nem érzékelhető teljes tárháza hozza létre, és Kṛṣṇa transzcendentális ehhez az anyagi felfogáshoz képest. Ezt nevezi a Śrīmad-Bhāgavatam śuddha-sattvának, transzcendentálisnak. Az Úr nem tartozik a jóság anyagi kötőerejéhez, mert az anyagi jóság helyzete fölött áll. Az Ő helyzete a gyönyör és a tudás transzcendentális, örök helyzete.

„Drága Urunk!    —    fohászkodtak a félistenek.    —    Amikor megjelensz különféle inkarnációidban, a különböző helyzeteknek megfelelően más és más neveket és formákat veszel fel. Úr Kṛṣṇa a neved, mert mindenkit vonzó vagy, Śyāmasundarának pedig transzcendentális szépséged miatt neveznek. Śyāma azt jelenti, hogy feketés színű, mégis azt mondják, ezer és ezer Kāmadevánál is szépségesebb vagy. Kandarpa-koṭi-kamanīya. Noha olyan színben jelensz meg, melyet egy feketés felhő színéhez hasonlítanak, Te vagy a transzcendentális Abszolút, és ezért szépséged sokkal-sokkal vonzóbb, mint Kāmadeva finom teste. Néha Giridhārīnak hívnak, mert felemelted a Govardhana-hegyet, néha pedig Nanda-nandanának, Vāsudevának vagy Devakī-nandanának neveznek, mert Nanda Mahārāja, Vasudeva vagy Devakī fiaként jelensz meg. Az imperszonalisták az hiszik, hogy számtalan nevedet és formádat egy bizonyos fajta tett és kötőerő szerint kapod, mert egy anyagi szemlélő helyzetéből tekintenek Rád.”

„Ó, kedves Urunk! A megértés útja nem abszolút természeted, tested és cselekedeteid elmebeli spekulációval történő tanulmányozása. Az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie, s akkor megértheti abszolút természetedet, transzcendentális testedet, nevedet és tulajdonságaidat. Valójában csak az képes megérteni transzcendentális természetedet vagy testedet és tulajdonságaidat, aki kedvet kapott lótuszlábad szolgálatához. Mások évmilliókig spekulálhatnak tovább, nem érthetik meg valódi helyzetednek legparányibb töredékét sem.” Más szóval az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát az abhakták nem érthetik meg, mert Kṛṣṇa valódi vonásait yogamāyā függönye takarja el. A Bhagavad-gītā (BG 7.25) megerősíti: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya. Az Úr azt mondja: „Nem tárom fel Magam bárki előtt.” Amikor Kṛṣṇa eljött, valóban jelen volt a kurukṣetrai csatamezőn, s mindenki látta Őt. De nem mindenki értette meg, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ennek ellenére mindazok, akik a jelenlétében haltak meg, teljesen megszabadultak az anyagi kötelékektől, s a lelki világba kerültek.

Amiatt, hogy nem ébresztik fel lelki természetüket, az ostoba mūḍhák nem értik meg Kṛṣṇát vagy Rāmát (avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam). Még a nagy akadémikusok is azt gondolják, hogy Kṛṣṇa egy kitalált személy, mert nem veszik figyelembe az ācāryák erőfeszítéseit, akik számtalan részletes magyarázatban és jegyzetben javasolták az odaadó szolgálatot. Mindez a transzcendentális tudás hiányának és a Kṛṣṇa-tudat felébresztése kudarcának tudható be. Az embernek kell hogy legyen annyi józan esze, hogy megkérdezze: ha Kṛṣṇa és Rāma kitalált személyek, akkor miért töltöttek oly sok időt azzal az olyan kiváló tudósok, mint Śrīdhara Svāmī, Rūpa Gosvāmī, Sanātana Gosvāmī, Vīrarāghava, Vijayadhvaja, Vallabhācārya és sok más elismert ācārya, hogy Kṛṣṇáról írjanak a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fűzött jegyzeteikben és magyarázataikban?

SB 10.2.34 - SB 10.2.36