HU/SB 10.13.27

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: Brahmā elrabolja a fiúkat és a borjakat

SB 10.13.26 - SB 10.13.28

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

27. VERS

ittham ātmātmanātmānaṁ

vatsa-pāla-miṣeṇa saḥ

pālayan vatsapo varṣaṁ

cikrīḍe vana-goṣṭhayoḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ittham—ily módon; ātmā—a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa; ātmanā—saját Maga által; ātmānam—újra Ő Maga; vatsa-pāla-miṣeṇa—a tehénpásztorfiúk és borjak formájával; saḥ—Kṛṣṇa Maga; pālayan—fenntartva; vatsa-paḥ—őrizve a borjakat; varṣam—egy évig szünet nélkül; cikrīḍe—élvezte a kedvteléseket; vana-goṣṭhayoḥ—Vṛndāvanában és az erdőben egyaránt.

FORDÍTÁS

Az Úr Śrī Kṛṣṇa, aki Maga vált a tehénpásztorfiúkká és a borjakká, saját Maga gondoskodott Magáról. Egy esztendőn át hódolt így kedvteléseinek mind Vṛndāvanában, mind az erdőben.

MAGYARÁZAT

Minden Kṛṣṇa volt: a borjak, a tehénpásztorfiúk és az is, aki gondoskodott róluk. Más szóval Kṛṣṇa kiterjesztette Magát a különféle borjakká és tehénpásztorfiúkká, és egy évig zavartalanul élvezte kedvteléseit. Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, Kṛṣṇa kiterjedése mindenki szívében jelen van Felsőlélekként. Most ahelyett, hogy Felsőlélekként terjedt volna ki, egy évig saját részeként jelent meg, mint borjak és tehénpásztorfiúk.

SB 10.13.26 - SB 10.13.28