HU/SB 10.11.11

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései

SB 10.11.10 - SB 10.11.12

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

11. VERS

phala-vikrayiṇī tasya

cyuta-dhānya-kara-dvayam

phalair apūrayad ratnaiḥ

phala-bhāṇḍam apūri ca

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

phala-vikrayiṇī—az őslakó gyümölcsárus, aki egy idősebb asszony volt; tasya—Kṛṣṇának; cyuta-dhānya—a rizs, amit cserélni hozott, szinte mind kihullott; kara-dvayam—a tenyeréből; phalaiḥ apūrayat—a gyümölcsárus megtöltötte kis kezét gyümölcsökkel; ratnaiḥ—ékszerekért és aranyért cserében; phala-bhāṇḍam—a gyümölcsöskosarat; apūri ca—megtöltötte.

FORDÍTÁS

Miközben Kṛṣṇa nagy sietve a gyümölcsárus felé igyekezett, a legtöbb rizsszem kihullott a kezéből. A gyümölcsárus azonban telerakta Kṛṣṇa kezét gyümölcsökkel, gyümölcsöskosara pedig nyomban megtelt drágakövekkel és arannyal.

MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 9.26) Kṛṣṇa azt mondja:

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ

yo me bhaktyā prayacchati

tad ahaṁ bhakty-upahṛtam

aśnāmi prayatātmanaḥ

Kṛṣṇa olyan kedves, hogy ha valaki felajánl Neki egy levelet, egy gyümölcsöt, egy virágot vagy egy kis vizet, Ő azonnal elfogadja azt. Az egyetlen feltétel, hogy ezeket a dolgokat bhaktival ajánljuk fel (yo me bhaktyā prayacchati). Máskülönben, ha a hamis tekintélyérzet olyan felfuvalkodottá tesz bennünket, hogy azt gondoljuk: „Én nagyon gazdag vagyok, s most adok valamit Kṛṣṇának”, Kṛṣṇa nem fogadja el felajánlásunkat. Noha a gyümölcsárus egy asszony volt csupán, aki a szegény őslakókhoz tartozott, nagy szeretettel bánt Kṛṣṇával, amikor azt mondta Neki: „Kṛṣṇa, azért jöttél hozzám, hogy a gabonáért cserében gyümölcsöt kapj. Az összes gabona kihullott a markodból, mégis elviheted, amit csak akarsz.” S telerakta Kṛṣṇa tenyerét annyi gyümölccsel, amennyit csak elbírt, Kṛṣṇa pedig cserében az egész kosarát megtöltötte ékszerekkel és arannyal.

Ebből az esetből azt kell megtanulnunk, hogy bármit ajánlunk fel Kṛṣṇának szeretettel és ragaszkodással, azt Kṛṣṇa sok milliószorosan képes viszonozni, úgy anyagilag, mint lelkileg. Az alapelv a kölcsönös szeretet. Kṛṣṇa éppen ezért azt tanítja a Bhagavad-gītāban (Ebből az esetből azt kell megtanulnunk, hogy bármit ajánlunk fel Kṛṣṇának szeretettel és ragaszkodással, azt Kṛṣṇa sok milliószorosan képes viszonozni, úgy anyagilag, mint lelkileg. Az alapelv a kölcsönös szeretet. Kṛṣṇa éppen ezért azt tanítja a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):

yat karoṣi yad aśnāsi

yaj juhoṣi dadāsi yat

yat tapasyasi kaunteya

tat kuruṣva mad-arpaṇam

„Ó, Kuntī fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!” Igyekeznünk kell szeretettel és ragaszkodással adni valamit Kṛṣṇának abból, amit megkeresünk, s így életünk sikeres lesz. Kṛṣṇa minden kinccsel teljességében rendelkezik; nincs szüksége arra, hogy bárkitől bármit kapjon. Ha azonban valaki adni akar valamit Kṛṣṇának, azzal magának tesz jót. Ezzel kapcsolatban azt a példát említhetjük, hogy amikor az ember feldíszíti az arcát, arcának a tükörképe szintén automatikusan díszes lesz. Ha megpróbáljuk minden kincsünkkel Kṛṣṇát szolgálni, cserében mi, Kṛṣṇa szerves részei vagy tükörképei szintén boldogok leszünk. Kṛṣṇa mindig boldog, hiszen Ő ātmārāma, teljesen elégedett saját kincseivel.

SB 10.11.10 - SB 10.11.12