HU/SB 7.7.37: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H37]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H37]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.36| SB 7.7.36]] '''[[HU/SB 7.7.36|SB 7.7.36]] - [[HU/SB 7.7.38|SB 7.7.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.38| SB 7.7.38]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.36| SB 7.7.36]] '''[[HU/SB 7.7.36|SB 7.7.36]] - [[HU/SB 7.7.38|SB 7.7.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.38| SB 7.7.38]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az általános felfogás szerint ha valaki a Brahmannak, az Abszolút Igazság személytelen arculatának a létébe merül, teljes boldogság vár rá. A ''brahma-nirvāṇa'' szavak az Abszolút Igazsággal való összekapcsolódásra utalnak, akit három arculatban lehet megvalósítani: ''brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate''. Az ember azért érez ''brahma-sukhát'', lelki boldogságot, amikor a személytelen Brahmanba merül, mert a brahmajyoti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a ragyogása. ''Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi''. A yasya prabhāt, a személytelen Brahmant Kṛṣṇa transzcendentális testének sugarai alkotják. Ezért bármilyen transzcendentális boldogságot érez valaki a Brahmanba merüléskor, az annak köszönhető, hogy Kṛṣṇával került kapcsolatba. A Kṛṣṇával való kapcsolat tökéletes brahma-sukha. Amikor az elme a személytelen Brahmannal kapcsolódik össze, akkor az ember elégedetté válik, ám tovább kell fejlődnie az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatáig, mert az, hogy örökké a Brahman-ragyogásba merülhet, nem biztos. ''Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ'', mondják az írások: belemerülhet valaki az Abszolút Igazság Brahman-arculatába, ám megvan rá az esély, hogy ismét visszaesik, mert nem ismeri Adhokṣaját, azaz Vāsudevát. Az ilyen brahma-sukha kétségtelenül túlszárnyalja az anyagi boldogságot, de ha valaki a személytelen Brahmanon és a helyhez kötött Paramātmān keresztül végül eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéig, és szolgájaként, barátjaként, szülőjeként vagy kedveseként kerül vele kapcsolatba, akkor boldogsága mindent eláraszt. Ekkor automatikusan transzcendentális boldogságot érez, éppen úgy, mint ahogyan az embert boldoggá teszi, ha a hold ragyogását látja. A hold láttán az embert természetes boldogság tölti el, ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségét megpillantva transzcendentális boldogsága a százszorosára és az ezerszeresére növekszik. Amint valaki nagyon közeli kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, kétségtelenül megszabadul minden anyagi szennyeződéstől. ''Yā nirvṛtis tanu-bhṛtām''. Az anyagi boldogság megszűnését nirvṛtinek vagy nirvāṇának hívják. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.1.38) így szól: | Az általános felfogás szerint ha valaki a Brahmannak, az Abszolút Igazság személytelen arculatának a létébe merül, teljes boldogság vár rá. A ''brahma-nirvāṇa'' szavak az Abszolút Igazsággal való összekapcsolódásra utalnak, akit három arculatban lehet megvalósítani: ''brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate'' ([[HU/SB 1.2.11|SB 1.2.11]]). Az ember azért érez ''brahma-sukhát'', lelki boldogságot, amikor a személytelen Brahmanba merül, mert a brahmajyoti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a ragyogása. ''Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi''. A yasya prabhāt, a személytelen Brahmant Kṛṣṇa transzcendentális testének sugarai alkotják. Ezért bármilyen transzcendentális boldogságot érez valaki a Brahmanba merüléskor, az annak köszönhető, hogy Kṛṣṇával került kapcsolatba. A Kṛṣṇával való kapcsolat tökéletes brahma-sukha. Amikor az elme a személytelen Brahmannal kapcsolódik össze, akkor az ember elégedetté válik, ám tovább kell fejlődnie az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatáig, mert az, hogy örökké a Brahman-ragyogásba merülhet, nem biztos. ''Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ'', mondják az írások ([[HU/SB 10.2.32|SB 10.2.32]]): belemerülhet valaki az Abszolút Igazság Brahman-arculatába, ám megvan rá az esély, hogy ismét visszaesik, mert nem ismeri Adhokṣaját, azaz Vāsudevát. Az ilyen brahma-sukha kétségtelenül túlszárnyalja az anyagi boldogságot, de ha valaki a személytelen Brahmanon és a helyhez kötött Paramātmān keresztül végül eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéig, és szolgájaként, barátjaként, szülőjeként vagy kedveseként kerül vele kapcsolatba, akkor boldogsága mindent eláraszt. Ekkor automatikusan transzcendentális boldogságot érez, éppen úgy, mint ahogyan az embert boldoggá teszi, ha a hold ragyogását látja. A hold láttán az embert természetes boldogság tölti el, ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségét megpillantva transzcendentális boldogsága a százszorosára és az ezerszeresére növekszik. Amint valaki nagyon közeli kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, kétségtelenül megszabadul minden anyagi szennyeződéstől. ''Yā nirvṛtis tanu-bhṛtām''. Az anyagi boldogság megszűnését nirvṛtinek vagy nirvāṇának hívják. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.1.38) így szól: | ||
:''brahmānando bhaved eṣa'' | :''brahmānando bhaved eṣa'' | ||
| Line 52: | Line 52: | ||
:''mad-bhaktiṁ labhate parām'' | :''mad-bhaktiṁ labhate parām'' | ||
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]) Ha valaki továbblép a brahma-nirvāṇa síkról, eljut az odaadó szolgálat szintjére (''mad-bhaktiṁ labhate parām''). Az adhokṣajālambham szó arra utal, hogy elménket mindig merítsük el az Abszolút Igazságban, aki túl van az elme és az anyagi spekuláció határain. ''Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ''. Ez az eredménye a mūrti-imádatnak. Ha állandóan az Úr szolgálatába merülünk, s örökké lótuszlábára gondolunk, automatikusan megszabadulunk minden anyagi szennyeződéstől. ''Brahma-nirvāṇa-sukham'' tehát azt jelenti, hogy ha valaki kapcsolatban áll az Abszolút Igazsággal, számára az anyagi érzékkielégítés teljesen megszűnik. | „Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]) Ha valaki továbblép a brahma-nirvāṇa síkról, eljut az odaadó szolgálat szintjére (''mad-bhaktiṁ labhate parām''). Az adhokṣajālambham szó arra utal, hogy elménket mindig merítsük el az Abszolút Igazságban, aki túl van az elme és az anyagi spekuláció határain. ''Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ'' ([[HU/SB 9.4.18-20|SB 9.4.18]]). Ez az eredménye a mūrti-imádatnak. Ha állandóan az Úr szolgálatába merülünk, s örökké lótuszlábára gondolunk, automatikusan megszabadulunk minden anyagi szennyeződéstől. ''Brahma-nirvāṇa-sukham'' tehát azt jelenti, hogy ha valaki kapcsolatban áll az Abszolút Igazsággal, számára az anyagi érzékkielégítés teljesen megszűnik. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:37, 8 September 2020
37. VERS
- adhokṣajālambham ihāśubhātmanaḥ
- śarīriṇaḥ saṁsṛti-cakra-śātanam
- tad brahma-nirvāṇa-sukhaṁ vidur budhās
- tato bhajadhvaṁ hṛdaye hṛd-īśvaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adhokṣaja—az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, akit anyagi elmével vagy tapasztalati tudással nem lehet elérni; ālambham—állandó kapcsolatban állva; iha—ebben az anyagi világban; aśubha-ātmanaḥ—akinek az elméjét beszennyezi az anyag; śarīriṇaḥ—egy élőlénynek, aki anyagi testbe került; saṁsṛti—az anyagi létnek; cakra—a körforgása; śātanam—teljesen megállítva; tat—azt; brahma-nirvāṇa—a Legfelsőbb Brahmannal, az Abszolút Igazsággal kapcsolatos; sukham—transzcendentális boldogság; viduḥ—megértik; budhāḥ—akik lelkileg fejlettek; tataḥ—ezért; bhajadhvam—odaadó szolgálatot végeznek; hṛdaye—a szív mélyén; hṛt-īśvaram—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a szívben lakozó Felsőléleknek.
FORDÍTÁS
Az élet valódi problémája a születés és halál ismétlődése, amely éppen olyan, mint egy állandóan fel és le forgó kerék. Amint azonban valaki kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, ez a kerék végleg megáll. Ha tehát az ember örökké elmerül az odaadó szolgálatban, az ebből származó transzcendentális boldogság segítségével teljesen megszabadul az anyagi léttől. Ezt minden művelt ember tudja. Ezért kedves barátaim, ó, asurák fiai, azonnal kezdjetek el meditálni a mindenki szívében jelen lévő Felsőlelken, és imádjátok Őt!
MAGYARÁZAT
Az általános felfogás szerint ha valaki a Brahmannak, az Abszolút Igazság személytelen arculatának a létébe merül, teljes boldogság vár rá. A brahma-nirvāṇa szavak az Abszolút Igazsággal való összekapcsolódásra utalnak, akit három arculatban lehet megvalósítani: brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11). Az ember azért érez brahma-sukhát, lelki boldogságot, amikor a személytelen Brahmanba merül, mert a brahmajyoti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a ragyogása. Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi. A yasya prabhāt, a személytelen Brahmant Kṛṣṇa transzcendentális testének sugarai alkotják. Ezért bármilyen transzcendentális boldogságot érez valaki a Brahmanba merüléskor, az annak köszönhető, hogy Kṛṣṇával került kapcsolatba. A Kṛṣṇával való kapcsolat tökéletes brahma-sukha. Amikor az elme a személytelen Brahmannal kapcsolódik össze, akkor az ember elégedetté válik, ám tovább kell fejlődnie az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatáig, mert az, hogy örökké a Brahman-ragyogásba merülhet, nem biztos. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ, mondják az írások (SB 10.2.32): belemerülhet valaki az Abszolút Igazság Brahman-arculatába, ám megvan rá az esély, hogy ismét visszaesik, mert nem ismeri Adhokṣaját, azaz Vāsudevát. Az ilyen brahma-sukha kétségtelenül túlszárnyalja az anyagi boldogságot, de ha valaki a személytelen Brahmanon és a helyhez kötött Paramātmān keresztül végül eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéig, és szolgájaként, barátjaként, szülőjeként vagy kedveseként kerül vele kapcsolatba, akkor boldogsága mindent eláraszt. Ekkor automatikusan transzcendentális boldogságot érez, éppen úgy, mint ahogyan az embert boldoggá teszi, ha a hold ragyogását látja. A hold láttán az embert természetes boldogság tölti el, ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségét megpillantva transzcendentális boldogsága a százszorosára és az ezerszeresére növekszik. Amint valaki nagyon közeli kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, kétségtelenül megszabadul minden anyagi szennyeződéstől. Yā nirvṛtis tanu-bhṛtām. Az anyagi boldogság megszűnését nirvṛtinek vagy nirvāṇának hívják. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.1.38) így szól:
- brahmānando bhaved eṣa
- cet parārdha-guṇīkṛtaḥ
- naiti bhakti-sukhāmbhodheḥ
- paramāṇu-tulām api
„Ha a brahmānandát, azt a boldogságot, ami a Brahman-sugárzásba merülésből származik, megszorozzuk százbillióval, akkor sem lesz egyenlő annak a transzcendentális boldogságóceánnak az atomnyi töredékével, melyet az odaadó szolgálatban érezhetünk.”
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” (BG 18.54) Ha valaki továbblép a brahma-nirvāṇa síkról, eljut az odaadó szolgálat szintjére (mad-bhaktiṁ labhate parām). Az adhokṣajālambham szó arra utal, hogy elménket mindig merítsük el az Abszolút Igazságban, aki túl van az elme és az anyagi spekuláció határain. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18). Ez az eredménye a mūrti-imádatnak. Ha állandóan az Úr szolgálatába merülünk, s örökké lótuszlábára gondolunk, automatikusan megszabadulunk minden anyagi szennyeződéstől. Brahma-nirvāṇa-sukham tehát azt jelenti, hogy ha valaki kapcsolatban áll az Abszolút Igazsággal, számára az anyagi érzékkielégítés teljesen megszűnik.