HU/SB 1.6.16: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a versben nagyon fontos a bhāva | Ebben a versben nagyon fontos a ''bhāva'' szó. A ''bhāva'' szintet azután éri el az ember, hogy transzcendentális vonzalma ébredt az Úr iránt. Az első, kezdeti szintet ''śraddhānak'' nevezik. Ez az a szint, amelyen az ember megkedveli a Legfelsőbb Urat, s ahhoz, hogy növelje ezt a vonzalmat, az Úr tiszta ''bhaktáinak'' társaságát kell keresnie. A harmadik szint az odaadó szolgálat előírt szabályozó elveinek gyakorlása. Ez oszlat el minden kétséget, s elhárít minden személyes akadályt az odaadó szolgálatban elért fejlődés útjából. | ||
Amikor minden kétség és tévedés szertefoszlik, megszilárdul a hit a transzcendentálisban, s az íz, amit ekkor érzünk, még inkább megnövekszik. Ez a szint a vonzalomhoz vezet, majd ezután következik a ''bhāva'', az Isten iránti tiszta szeretetet megelőző szint. Az említett különböző lépcsőfokok nem mások, mint a transzcendentális szeretet kifejlődésének különféle állomásai. Amikor valaki így feltöltődik transzcendentális szeretettel, a távollét erőteljes érzése következik, amely nyolcféle eksztázishoz vezet. A ''bhakta'' szeméből hulló könny önkéntelen reakció, s mivel Śrī Nārada Muni előző életében, otthonát elhagyva nagyon hamar elérte ezt a szintet, érzékelni tudta az Úr tényleges jelenlétét, melyet a valóságban tapasztalt fejlett, anyagi szennyeződéstől mentes lelki érzékeivel. | |||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:07, 23 January 2019
16. VERS
- dhyāyataś caraṇāmbhojaṁ
- bhāva-nirjita-cetasā
- autkaṇṭhyāśru-kalākṣasya
- hṛdy āsīn me śanair hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhyāyataḥ—így meditálva; caraṇa-ambhojam—a helyhez kötött Istenség Személyiségének lótuszlábán; bhāva-nirjita—az Úr transzcendentális szeretetében átalakult elme; cetasā—az elme minden tevékenysége (gondolkodás, érzés és akarat); autkaṇṭhya—lelkesedés; aśrukala—könnyek gördültek le; akṣasya—a szemből; hṛdi—a szívemben; āsīt—megjelent; me—enyém; śanaiḥ—késlekedés nélkül; hariḥ—az Istenség Személyisége.
FORDÍTÁS
Amint elmémben, amely már átalakult a transzcendentális szeretetben, az Istenség Személyiségének lótuszlábain kezdtem meditálni, könnyek csordultak ki szememből, és Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége nyomban megjelent szívem lótuszán.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon fontos a bhāva szó. A bhāva szintet azután éri el az ember, hogy transzcendentális vonzalma ébredt az Úr iránt. Az első, kezdeti szintet śraddhānak nevezik. Ez az a szint, amelyen az ember megkedveli a Legfelsőbb Urat, s ahhoz, hogy növelje ezt a vonzalmat, az Úr tiszta bhaktáinak társaságát kell keresnie. A harmadik szint az odaadó szolgálat előírt szabályozó elveinek gyakorlása. Ez oszlat el minden kétséget, s elhárít minden személyes akadályt az odaadó szolgálatban elért fejlődés útjából.
Amikor minden kétség és tévedés szertefoszlik, megszilárdul a hit a transzcendentálisban, s az íz, amit ekkor érzünk, még inkább megnövekszik. Ez a szint a vonzalomhoz vezet, majd ezután következik a bhāva, az Isten iránti tiszta szeretetet megelőző szint. Az említett különböző lépcsőfokok nem mások, mint a transzcendentális szeretet kifejlődésének különféle állomásai. Amikor valaki így feltöltődik transzcendentális szeretettel, a távollét erőteljes érzése következik, amely nyolcféle eksztázishoz vezet. A bhakta szeméből hulló könny önkéntelen reakció, s mivel Śrī Nārada Muni előző életében, otthonát elhagyva nagyon hamar elérte ezt a szintet, érzékelni tudta az Úr tényleges jelenlétét, melyet a valóságban tapasztalt fejlett, anyagi szennyeződéstől mentes lelki érzékeivel.