HU/BG 12.18-19

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENKETTEDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat

BG 12.17 - BG 12.20

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

18-19. VERS

समः शत्रौ च मित्रे च तथा मानापमानयोः ।

शीतोष्णसुखदुःखेषु समः सङ्गविवर्जितः ॥१८॥

तुल्यनिन्दास्तुतिर्मौनी सन्तुष्टो येन केनचित् ।

अनिकेतः स्थिरमतिर्भक्तिमान्मे प्रियो नरः ॥१९॥

samaḥ śatrau ca mitre ca

tathā mānāpamānayoḥ

śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu

samaḥ saṅga-vivarjitaḥ

tulya-nindā-stutir maunī

santuṣṭo yena kenacit

aniketaḥ sthira-matir

bhaktimān me priyo naraḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

samaḥ – egyenlő; śatrau – az ellenséggel; ca – is; mitre – baráttal; ca – is; tathā – így; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben; śīta – hidegben; uṣṇa – és melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; samaḥ – kiegyensúlyozott; saṅga-vivarjitaḥ – kerüli a rossz társaságot; tulya – egyenlő; nindā – szégyenben; stutiḥ – és jó hírben; maunī – csendes; santuṣṭaḥ – elégedett; yena kenacit – bármivel; aniketaḥ – hajlék nélküli; sthira – rendületlen; matiḥ – eltökélt; bhakti-mān – odaadó szolgálatot végző; me – Nekem; priyaḥ – kedves; naraḥ – ember.

FORDÍTÁS

Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.

MAGYARÁZAT

A bhakta távol tartja magát minden rossz társaságtól. Az emberi társadalomra az jellemző, hogy az embert egyszer dicséret, másszor rágalom éri, ám a bhakta mindig fölötte áll a felszínes hírnévnek, szégyennek, boldogságnak vagy boldogtalanságnak. Nagyon türelmes, és mivel kizárólag Kṛṣṇával kapcsolatos témákról beszél, csöndes. Az, hogy valaki csöndes, nem teljes némaságot jelent, hanem azt, hogy nem beszél ostobaságot. Az embernek csak arról kell beszélnie, ami lényeges, s a bhakta számára az a legfontosabb, ha a Legfelsőbb Úrról beszélhet. Minden körülmények között boldog: néha finom ételeket kap, máskor nem, de ennek ellenére mindig elégedett. Azzal sem törődik, hol kell laknia. Néha egy fa alatt üt tanyát, máskor palotában él, de egyikhez sem ragaszkodik. Rendíthetetlennek azért hívják, mert szilárdan kitart elhatározása mellett, s megingathatatlan a tudásban. A bhakta tulajdonságainak felsorolása közben néha ismétléssel találkozunk. Ez azért van, hogy még nagyobb nyomatékot kapjon: egy bhaktának el kell sajátítania e jellemvonásokat. Jó tulajdonságok nélkül senki sem válhat tiszta bhaktává. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ (SB 5.18.12): aki nem bhakta, annak nincsenek jó tulajdonságai. Ezért aki azt akarja, hogy bhaktának tekintsék, annak ki kell fejlesztenie e vonásokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy erre külön erőfeszítést kell tennie. A Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat gyakorlása révén e jó tulajdonságokra minden külön igyekezet nélkül szert fog tenni.

BG 12.17 - BG 12.20