HU/SB 2.1.2: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 24: Line 24:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
''śrotavya-ādīni''—a hallás tárgya; ''rājendra''—óh, uralkodó; ''nṛṇām''—az emberi társadalomnak; ''santi''—vannak; ''sahasraśaḥ''—ezer és ezer; ''apaśyatām''—a vaknak; ''ātma-tattvam''—az önvalóról szóló tudás, a végső igazság; ''gṛheṣu''—otthon; ''gṛha-medhinām''—azoknak, akik túlságosan belemerülnek az anyagi létbe.
''śrotavya-ādīni''—a hallás tárgya; ''rājendra''—ó, uralkodó; ''nṛṇām''—az emberi társadalomnak; ''santi''—vannak; ''sahasraśaḥ''—ezer és ezer; ''apaśyatām''—a vaknak; ''ātma-tattvam''—az önvalóról szóló tudás, a végső igazság; ''gṛheṣu''—otthon; ''gṛha-medhinām''—azoknak, akik túlságosan belemerülnek az anyagi létbe.
</div>
</div>


Line 31: Line 31:


<div class="translation">
<div class="translation">
Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, óh, uralkodó!
Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, ó, uralkodó!
</div>
</div>


Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
A kinyilatkoztatott szentírásokban két kifejezést találunk a családos életre vonatkozóan: gṛhastha és gṛhamedhī. A gṛhasthák feleségükkel és gyermekeikkel élnek, de a végső igazság megismerése érdekében életük lelki, míg a gṛhamedhīket csupán családjuk jóléte érdekli    —    legyen ez az érdek kiterjesztett vagy önközpontú    —,    így aztán irigyek másokra. A medhī szó arra utal, aki irigy másokra. A gṛhamedhīk kétségtelenül irigyek, hiszen családjukon kívül semmi mással nem törődnek. Ezért a gṛhamedhī soha nincs jóban a másik gṛhamedhīvel, tágabb értelemben pedig egyetlen közösség, társadalom, illetve nemzet sincs jó viszonyban a másikkal, önös érdekeiknek köszönhetően. A Kali-korban minden családfenntartó féltékeny a másikra, mert mindannyian vakok, s nem ismerik fel a végső igazságról szóló tudást. Sok mindent meghallgatnak a politikáról, a tudományról, a társadalomról, a gazdaságról és így tovább, de szegényes tudásuk miatt azokkal a kérdésekkel, melyek az élet legfőbb szenvedéseire, a születés, a halál, az öregkor és a betegség okozta szenvedésekre vonatkoznak, nem törődnek. Valójában az emberi élet célja az, hogy végső megoldást találjunk a születésre, a halálra, az öregkorra és a betegségre. A gṛhamedhīk azonban, akiket illúzióba ejt az anyagi természet, teljesen megfeledkeznek az önmegvalósításról. Az élet problémáira az a végső megoldás, ha hazatérünk, vissza Istenhez, és így    —    ahogyan a Bhagavad-gītā mondja )[[HU/BG 8.16|BG 8.16]]    —    az anyagi lét gyötrelmei, a születés, a halál, az öregkor és a betegség mind megszűnnek.
A kinyilatkoztatott szentírásokban két kifejezést találunk a családos életre vonatkozóan: gṛhastha és gṛhamedhī. A gṛhasthák feleségükkel és gyermekeikkel élnek, de a végső igazság megismerése érdekében életük lelki, míg a gṛhamedhīket csupán családjuk jóléte érdekli    —    legyen ez az érdek kiterjesztett vagy önközpontú    —,    így aztán irigyek másokra. A medhī szó arra utal, aki irigy másokra. A gṛhamedhīk kétségtelenül irigyek, hiszen családjukon kívül semmi mással nem törődnek. Ezért a gṛhamedhī soha nincs jóban a másik gṛhamedhīvel, tágabb értelemben pedig egyetlen közösség, társadalom, illetve nemzet sincs jó viszonyban a másikkal, önös érdekeiknek köszönhetően. A Kali-korban minden családfenntartó féltékeny a másikra, mert mindannyian vakok, s nem ismerik fel a végső igazságról szóló tudást. Sok mindent meghallgatnak a politikáról, a tudományról, a társadalomról, a gazdaságról és így tovább, de szegényes tudásuk miatt azokkal a kérdésekkel, melyek az élet legfőbb szenvedéseire, a születés, a halál, az öregkor és a betegség okozta szenvedésekre vonatkoznak, nem törődnek. Valójában az emberi élet célja az, hogy végső megoldást találjunk a születésre, a halálra, az öregkorra és a betegségre. A gṛhamedhīk azonban, akiket illúzióba ejt az anyagi természet, teljesen megfeledkeznek az önmegvalósításról. Az élet problémáira az a végső megoldás, ha hazatérünk, vissza Istenhez, és így    —    ahogyan a Bhagavad-gītā mondja ([[HU/BG 8.16|BG 8.16]])    —    az anyagi lét gyötrelmei, a születés, a halál, az öregkor és a betegség mind megszűnnek.


Hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, hallanunk kell a Legfelsőbb Úrról, nevéről, formájáról, tulajdonságairól, kedvteléseiről, környezetéről és változatosságáról. Az ostoba emberek nem tudnak erről. Mindent hallani akarnak átmeneti létű dolgok nevéről, formájáról stb., és nem tudják, miként alkalmazzák a leghasznosabban azt a vágyukat, hogy mindig halljanak valamiről. Olyannyira tévúton járnak, hogy a végső igazság nevével, formájával, sajátságaival stb. kapcsolatban minden hitelt nélkülöző írásokat tesznek közzé. Nem szabad tehát gṛhamedhīkké válnunk, hogy életünket az irigység töltse csupán ki. A szentírások utasítását követve legyünk igazi gṛhasthák!
Hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, hallanunk kell a Legfelsőbb Úrról, nevéről, formájáról, tulajdonságairól, kedvteléseiről, környezetéről és változatosságáról. Az ostoba emberek nem tudnak erről. Mindent hallani akarnak átmeneti létű dolgok nevéről, formájáról stb., és nem tudják, miként alkalmazzák a leghasznosabban azt a vágyukat, hogy mindig halljanak valamiről. Olyannyira tévúton járnak, hogy a végső igazság nevével, formájával, sajátságaival stb. kapcsolatban minden hitelt nélkülöző írásokat tesznek közzé. Nem szabad tehát gṛhamedhīkké válnunk, hogy életünket az irigység töltse csupán ki. A szentírások utasítását követve legyünk igazi gṛhasthák!

Latest revision as of 11:09, 17 March 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

śrotavyādīni rājendra
nṛṇāṁ santi sahasraśaḥ
apaśyatām ātma-tattvaṁ
gṛheṣu gṛha-medhinām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrotavya-ādīni—a hallás tárgya; rājendra—ó, uralkodó; nṛṇām—az emberi társadalomnak; santi—vannak; sahasraśaḥ—ezer és ezer; apaśyatām—a vaknak; ātma-tattvam—az önvalóról szóló tudás, a végső igazság; gṛheṣu—otthon; gṛha-medhinām—azoknak, akik túlságosan belemerülnek az anyagi létbe.


FORDÍTÁS

Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, ó, uralkodó!


MAGYARÁZAT

A kinyilatkoztatott szentírásokban két kifejezést találunk a családos életre vonatkozóan: gṛhastha és gṛhamedhī. A gṛhasthák feleségükkel és gyermekeikkel élnek, de a végső igazság megismerése érdekében életük lelki, míg a gṛhamedhīket csupán családjuk jóléte érdekli    —    legyen ez az érdek kiterjesztett vagy önközpontú    —,    így aztán irigyek másokra. A medhī szó arra utal, aki irigy másokra. A gṛhamedhīk kétségtelenül irigyek, hiszen családjukon kívül semmi mással nem törődnek. Ezért a gṛhamedhī soha nincs jóban a másik gṛhamedhīvel, tágabb értelemben pedig egyetlen közösség, társadalom, illetve nemzet sincs jó viszonyban a másikkal, önös érdekeiknek köszönhetően. A Kali-korban minden családfenntartó féltékeny a másikra, mert mindannyian vakok, s nem ismerik fel a végső igazságról szóló tudást. Sok mindent meghallgatnak a politikáról, a tudományról, a társadalomról, a gazdaságról és így tovább, de szegényes tudásuk miatt azokkal a kérdésekkel, melyek az élet legfőbb szenvedéseire, a születés, a halál, az öregkor és a betegség okozta szenvedésekre vonatkoznak, nem törődnek. Valójában az emberi élet célja az, hogy végső megoldást találjunk a születésre, a halálra, az öregkorra és a betegségre. A gṛhamedhīk azonban, akiket illúzióba ejt az anyagi természet, teljesen megfeledkeznek az önmegvalósításról. Az élet problémáira az a végső megoldás, ha hazatérünk, vissza Istenhez, és így    —    ahogyan a Bhagavad-gītā mondja (BG 8.16)    —    az anyagi lét gyötrelmei, a születés, a halál, az öregkor és a betegség mind megszűnnek.

Hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, hallanunk kell a Legfelsőbb Úrról, nevéről, formájáról, tulajdonságairól, kedvteléseiről, környezetéről és változatosságáról. Az ostoba emberek nem tudnak erről. Mindent hallani akarnak átmeneti létű dolgok nevéről, formájáról stb., és nem tudják, miként alkalmazzák a leghasznosabban azt a vágyukat, hogy mindig halljanak valamiről. Olyannyira tévúton járnak, hogy a végső igazság nevével, formájával, sajátságaival stb. kapcsolatban minden hitelt nélkülöző írásokat tesznek közzé. Nem szabad tehát gṛhamedhīkké válnunk, hogy életünket az irigység töltse csupán ki. A szentírások utasítását követve legyünk igazi gṛhasthák!