HU/SB 4.2.34: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''te''—azok; ''api''—még; ''viśva-sṛjaḥ''—az univerzum népességének ősnemzői; ''satram''—az áldozatot; ''sahasra''—ezer; ''parivatsarān''—év; ''saṁvidhāya''—végezve; ''maheṣvāsa'' | ''te''—azok; ''api''—még; ''viśva-sṛjaḥ''—az univerzum népességének ősnemzői; ''satram''—az áldozatot; ''sahasra''—ezer; ''parivatsarān''—év; ''saṁvidhāya''—végezve; ''maheṣvāsa''—ó, Vidura; ''yatra''—amelyben; ''ijyaḥ''—imádni; ''ṛṣabhaḥ''—valamennyi félisten uralkodó Istensége; ''hariḥ''—Hari. | ||
</div> | </div> | ||
Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
A bölcs Maitreya így folytatta: | A bölcs Maitreya így folytatta: Ó, Vidura! Az univerzum népének ősnemzői évezredeken keresztül mutatták be áldozataikat, mert az áldozat a Legfelsőbb Úr, Hari, az Istenség Személyisége imádatának legjobb módja. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 09:34, 7 April 2019
34. VERS
- te ’pi viśva-sṛjaḥ satraṁ
- sahasra-parivatsarān
- saṁvidhāya maheṣvāsa
- yatrejya ṛṣabho hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—azok; api—még; viśva-sṛjaḥ—az univerzum népességének ősnemzői; satram—az áldozatot; sahasra—ezer; parivatsarān—év; saṁvidhāya—végezve; maheṣvāsa—ó, Vidura; yatra—amelyben; ijyaḥ—imádni; ṛṣabhaḥ—valamennyi félisten uralkodó Istensége; hariḥ—Hari.
FORDÍTÁS
A bölcs Maitreya így folytatta: Ó, Vidura! Az univerzum népének ősnemzői évezredeken keresztül mutatták be áldozataikat, mert az áldozat a Legfelsőbb Úr, Hari, az Istenség Személyisége imádatának legjobb módja.
MAGYARÁZAT
A versből világosan kiderül, hogy azok a kimagasló személyiségek, akik a világ népességét megteremtették, egyedül azzal törődnek, hogyan tehetik áldozatok felajánlásával elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr szintén azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 5.29): bhoktāraṁ yajña-tapasām. Végezhet az ember áldozatokat és szigorú lemondásokat a tökéletesség elérése érdekében, ám ezek célja mindig az, hogy örömet okozzanak a Legfelsőbb Úrnak. Ha valaki saját örömére hajt végre ilyen tetteket, azt pāṣaṇḍának nevezik, ateizmusnak, ha azonban ezekkel a Legfelsőbb Úrnak akar a kedvében járni, akkor a védikus elveknek megfelelően cselekszik. Az összesereglett bölcsek ezer éven keresztül végeztek áldozatokat.