HU/SB 3.25.15: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Kṛṣṇa-tudat és a māyā-tudat között különbség van. A guṇeṣu, vagyis a māyā-tudat azt jelenti, hogy ragaszkodunk a természet három anyagi kötőerejéhez, aminek hatására az ember néha jóságban és tudásban, néha szenvedélyben, néha pedig tudatlanságban cselekszik. Ezek az eltérő minőségű cselekedetek az anyagi élvezethez való ragaszkodással a középpontban | A Kṛṣṇa-tudat és a māyā-tudat között különbség van. A guṇeṣu, vagyis a māyā-tudat azt jelenti, hogy ragaszkodunk a természet három anyagi kötőerejéhez, aminek hatására az ember néha jóságban és tudásban, néha szenvedélyben, néha pedig tudatlanságban cselekszik. Ezek az eltérő minőségű cselekedetek, az anyagi élvezethez való ragaszkodással a középpontban, okozzák az ember feltételekhez kötött életét. Ha ugyanaz a cetaḥ, illetve a tudat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Kṛṣṇára irányul, vagyis amikor az ember Kṛṣṇa-tudatúvá válik, akkor a felszabadulás útját járja. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 07:07, 16 April 2019
15. VERS
- cetaḥ khalv asya bandhāya
- muktaye cātmano matam
- guṇeṣu saktaṁ bandhāya
- rataṁ vā puṁsi muktaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
cetaḥ—tudat; khalu—valóban; asya—neki; bandhāya—a kötelékért; muktaye—a felszabadulásért; ca—és; ātmanaḥ—az élőlénynek; matam—tekintett; guṇeṣu—a természet három kötőerejében; saktam—vonzódó; bandhāya—a feltételekhez kötött életért; ratam—ragaszkodó; vā—vagy; puṁsi—az Istenség Legfelsőbb Személyiségében; muktaye—a felszabadulásért.
FORDÍTÁS
Azt az állapotot, amikor az élőlény tudata az anyagi természet három kötőerejéhez vonzódik, feltételekhez kötött életnek hívják. Ám ha tudata az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez ragaszkodik, akkor a felszabadulás tudatállapotában van.
MAGYARÁZAT
A Kṛṣṇa-tudat és a māyā-tudat között különbség van. A guṇeṣu, vagyis a māyā-tudat azt jelenti, hogy ragaszkodunk a természet három anyagi kötőerejéhez, aminek hatására az ember néha jóságban és tudásban, néha szenvedélyben, néha pedig tudatlanságban cselekszik. Ezek az eltérő minőségű cselekedetek, az anyagi élvezethez való ragaszkodással a középpontban, okozzák az ember feltételekhez kötött életét. Ha ugyanaz a cetaḥ, illetve a tudat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Kṛṣṇára irányul, vagyis amikor az ember Kṛṣṇa-tudatúvá válik, akkor a felszabadulás útját járja.