HU/SB 3.27.2: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Valójában a feltételekhez kötött lélek arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőinek nyomása alatt cselekedjen. Az élőlénynek nincs függetlensége. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt áll, akkor szabad, de amikor abban a hiszemben, hogy elégedetté teheti érzékeit, az érzékkielégítés tetteibe merül, akkor valójában az anyagi természet varázsa hat rá. A Bhagavad-gītā azt mondja:'' prakṛteḥ kriyamāṇāni'', az ember azok szerint a természeti kötőerők szerint cselekszik, amelyekre szert tett. Guṇa a természet kötőerőire utal. Az élőlény a természet kötőerőinek hatása alatt áll, de helytelenül úgy véli, hogy ő a tulajdonos. E hamis tulajdonérzetet el lehet kerülni pusztán azáltal, hogy az ember a Legfelsőbb Úrnak vagy az Ő hiteles képviselőjének irányításával odaadó szolgálatot végez. Arjuna a Bhagavad-gītāban magára akarta vállalni a felelősséget azért, hogy elpusztítja nagyapját és tanítóját a harcban, de amikor Kṛṣṇa utasítására cselekedett, megszabadult attól a gondolattól, hogy ő tettei tulajdonosa. Harcolt, ám valójában mentesült a harc visszahatásaitól, holott kezdetben, amikor el akarta kerülni az erőszakot, s nem akart harcolni, az egész felelősség az ő vállán nyugodott. Ez a különbség a felszabadulás és a feltételekhez kötött állapot között. Egy feltételekhez kötött lélek lehet nagyon jó, és cselekedhet a jóság kötőerejében, az anyagi természet bűvölete mégis feltételeket szab számára. A bhakta azonban teljes mértékben a Legfelsőbb Úr irányítása alatt cselekszik. Lehet, hogy tettei így egy közönséges ember szemében nem tűnnek nagyon emelkedetteknek, de egy bhaktát semmilyen felelősség nem terhel.
Valójában a feltételekhez kötött lélek arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőinek nyomása alatt cselekedjen. Az élőlénynek nincs függetlensége. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt áll, akkor szabad, de amikor abban a hiszemben, hogy elégedetté teheti érzékeit, az érzékkielégítés tetteibe merül, akkor valójában az anyagi természet varázsa hat rá. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 3.27|BG 3.27]]) azt mondja:'' prakṛteḥ kriyamāṇāni'', az ember azok szerint a természeti kötőerők szerint cselekszik, amelyekre szert tett. Guṇa a természet kötőerőire utal. Az élőlény a természet kötőerőinek hatása alatt áll, de helytelenül úgy véli, hogy ő a tulajdonos. E hamis tulajdonérzetet el lehet kerülni pusztán azáltal, hogy az ember a Legfelsőbb Úrnak vagy az Ő hiteles képviselőjének irányításával odaadó szolgálatot végez. Arjuna a Bhagavad-gītāban magára akarta vállalni a felelősséget azért, hogy elpusztítja nagyapját és tanítóját a harcban, de amikor Kṛṣṇa utasítására cselekedett, megszabadult attól a gondolattól, hogy ő tettei tulajdonosa. Harcolt, ám valójában mentesült a harc visszahatásaitól, holott kezdetben, amikor el akarta kerülni az erőszakot, s nem akart harcolni, az egész felelősség az ő vállán nyugodott. Ez a különbség a felszabadulás és a feltételekhez kötött állapot között. Egy feltételekhez kötött lélek lehet nagyon jó, és cselekedhet a jóság kötőerejében, az anyagi természet bűvölete mégis feltételeket szab számára. A bhakta azonban teljes mértékben a Legfelsőbb Úr irányítása alatt cselekszik. Lehet, hogy tettei egy közönséges ember szemében nem tűnnek nagyon emelkedetteknek, de egy bhaktát semmilyen felelősség nem terhel.
</div>
</div>



Latest revision as of 19:03, 23 April 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

sa eṣa yarhi prakṛter
guṇeṣv abhiviṣajjate
ahaṅkriyā-vimūḍhātmā
kartāsmīty abhimanyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—az az élőlény; eṣaḥ—ez; yarhi—amikor; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; guṇeṣu—a kötőerőkben; abhiviṣajjate—elmerül; ahaṅkriyā—a hamis ego által; vimūḍha—megtévesztett; ātmā—az egyéni lélek; kartā—a cselekvő; asmi—én vagyok; iti—így; abhimanyate—gondolkodik.


FORDÍTÁS

Amikor a lelket az anyagi természet és a hamis ego varázsa tartja bűvöletben, s önmagát a testével azonosítja, akkor az anyagi cselekedetekbe merül, s a hamis ego hatására azt gondolja, hogy ő mindennek a tulajdonosa.


MAGYARÁZAT

Valójában a feltételekhez kötött lélek arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőinek nyomása alatt cselekedjen. Az élőlénynek nincs függetlensége. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt áll, akkor szabad, de amikor abban a hiszemben, hogy elégedetté teheti érzékeit, az érzékkielégítés tetteibe merül, akkor valójában az anyagi természet varázsa hat rá. A Bhagavad-gītā (BG 3.27) azt mondja: prakṛteḥ kriyamāṇāni, az ember azok szerint a természeti kötőerők szerint cselekszik, amelyekre szert tett. Guṇa a természet kötőerőire utal. Az élőlény a természet kötőerőinek hatása alatt áll, de helytelenül úgy véli, hogy ő a tulajdonos. E hamis tulajdonérzetet el lehet kerülni pusztán azáltal, hogy az ember a Legfelsőbb Úrnak vagy az Ő hiteles képviselőjének irányításával odaadó szolgálatot végez. Arjuna a Bhagavad-gītāban magára akarta vállalni a felelősséget azért, hogy elpusztítja nagyapját és tanítóját a harcban, de amikor Kṛṣṇa utasítására cselekedett, megszabadult attól a gondolattól, hogy ő tettei tulajdonosa. Harcolt, ám valójában mentesült a harc visszahatásaitól, holott kezdetben, amikor el akarta kerülni az erőszakot, s nem akart harcolni, az egész felelősség az ő vállán nyugodott. Ez a különbség a felszabadulás és a feltételekhez kötött állapot között. Egy feltételekhez kötött lélek lehet nagyon jó, és cselekedhet a jóság kötőerejében, az anyagi természet bűvölete mégis feltételeket szab számára. A bhakta azonban teljes mértékben a Legfelsőbb Úr irányítása alatt cselekszik. Lehet, hogy tettei egy közönséges ember szemében nem tűnnek nagyon emelkedetteknek, de egy bhaktát semmilyen felelősség nem terhel.