HU/SB 3.27.15: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Az élőlény | Az élőlény valósághűen érzékelheti létét, mint látó, mivel azonban az ego a mély alvás állapota során eltűnik, tévesen azt gondolja magáról, hogy elveszett, hasonlóan ahhoz, aki elvesztette vagyonát, és szenved, mert úgy gondolja, ő maga is elveszett. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az élőlény csak tudatlanságában hiszi azt, hogy elveszett. Ha tudásra tesz szert, s visszakerül örökkévaló létének eredeti helyzetébe, akkor tudni fogja, hogy nem veszett el. A vers szemléletes példával él | Az élőlény csak tudatlanságában hiszi azt, hogy elveszett. Ha tudásra tesz szert, s visszakerül örökkévaló létének eredeti helyzetébe, akkor tudni fogja, hogy nem veszett el. A vers szemléletes példával él: ''naṣṭa-vitta ivāturaḥ''. Az a személy, aki elvesztett egy nagy pénzösszeget, gondolhatja úgy, hogy ő maga is elveszett, a valóságban azonban ő nem veszett el, csak a pénze. Ám mivel egyedül a pénzre gondol, azaz a pénzzel azonosítja magát, azt gondolja, hogy ő veszett el. Hasonlóképp, amikor helytelenül az anyagot tekintjük tetteink mezejének, azt gondoljuk, hogy elvesztünk, noha a valóságban ez nem így van. Amint az emberben felébred a tiszta megértés, hogy ő az Úr örök szolgája, visszatérhet saját, eredeti helyzetébe. Egy élőlény sohasem veszhet el. Amikor az ember mély alvása közben megfeledkezik arról, ki is ő valójában, álmokba merül, s egy másik személynek vagy elveszettnek gondolhatja magát. Azonossága azonban valójában sértetlen marad. Ez a felfogás, melyben valaki elveszettnek gondolja magát, a hamis egónak köszönhető, s addig tart, amíg az ember rá nem ébred, hogy Ő az Úr örök szolgája. A māyāvādī filozófusok azon elgondolása, hogy eggyé válnak a Legfelsőbb Úrral, a hamis egóban való elveszettség egy másik tünete. Az ember tévesen gondolhatja magáról, hogy ő a Legfelsőbb Úr, de valójában nem az. Ez māyā hatásának utolsó csapdája az élőlény számára. Hogy valaki a Legfelsőbb Úrral egyenlőnek tartja magát, vagy azt gondolja, hogy ő Maga a Legfelsőbb Úr, az szintén a hamis egónak köszönhető. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:18, 10 May 2019
15. VERS
- manyamānas tadātmānam
- anaṣṭo naṣṭavan mṛṣā
- naṣṭe ’haṅkaraṇe draṣṭā
- naṣṭa-vitta ivāturaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manyamānaḥ—gondolva; tadā—akkor; ātmānam—magát; anaṣṭaḥ—bár nem veszett el; naṣṭa-vat—mintha elveszett volna; mṛṣā—tévesen; naṣṭe ahaṅkaraṇe—az ego eltűnése miatt; draṣṭā—a látó; naṣṭa-vittaḥ—aki elvesztette gazdagságát; iva—mint; āturaḥ—szenvedő.
FORDÍTÁS
Az élőlény valósághűen érzékelheti létét, mint látó, mivel azonban az ego a mély alvás állapota során eltűnik, tévesen azt gondolja magáról, hogy elveszett, hasonlóan ahhoz, aki elvesztette vagyonát, és szenved, mert úgy gondolja, ő maga is elveszett.
MAGYARÁZAT
Az élőlény csak tudatlanságában hiszi azt, hogy elveszett. Ha tudásra tesz szert, s visszakerül örökkévaló létének eredeti helyzetébe, akkor tudni fogja, hogy nem veszett el. A vers szemléletes példával él: naṣṭa-vitta ivāturaḥ. Az a személy, aki elvesztett egy nagy pénzösszeget, gondolhatja úgy, hogy ő maga is elveszett, a valóságban azonban ő nem veszett el, csak a pénze. Ám mivel egyedül a pénzre gondol, azaz a pénzzel azonosítja magát, azt gondolja, hogy ő veszett el. Hasonlóképp, amikor helytelenül az anyagot tekintjük tetteink mezejének, azt gondoljuk, hogy elvesztünk, noha a valóságban ez nem így van. Amint az emberben felébred a tiszta megértés, hogy ő az Úr örök szolgája, visszatérhet saját, eredeti helyzetébe. Egy élőlény sohasem veszhet el. Amikor az ember mély alvása közben megfeledkezik arról, ki is ő valójában, álmokba merül, s egy másik személynek vagy elveszettnek gondolhatja magát. Azonossága azonban valójában sértetlen marad. Ez a felfogás, melyben valaki elveszettnek gondolja magát, a hamis egónak köszönhető, s addig tart, amíg az ember rá nem ébred, hogy Ő az Úr örök szolgája. A māyāvādī filozófusok azon elgondolása, hogy eggyé válnak a Legfelsőbb Úrral, a hamis egóban való elveszettség egy másik tünete. Az ember tévesen gondolhatja magáról, hogy ő a Legfelsőbb Úr, de valójában nem az. Ez māyā hatásának utolsó csapdája az élőlény számára. Hogy valaki a Legfelsőbb Úrral egyenlőnek tartja magát, vagy azt gondolja, hogy ő Maga a Legfelsőbb Úr, az szintén a hamis egónak köszönhető.