HU/SB 3.29.15: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''niṣevitena''—elvégezte; ''animittena''—anélkül hogy ragaszkodna az eredményhez; ''sva-dharmeṇa''—saját előírt kötelességei által; ''mahīyasā''—dicsőséges; ''kriyā-yogena''—odaadó cselekedetek által; ''śastena''—kedvező; ''na''—nélkül; ''atihiṁsreṇa'' | ''niṣevitena''—elvégezte; ''animittena''—anélkül hogy ragaszkodna az eredményhez; ''sva-dharmeṇa''—saját előírt kötelességei által; ''mahīyasā''—dicsőséges; ''kriyā-yogena''—odaadó cselekedetek által; ''śastena''—kedvező; ''na''—nélkül; ''atihiṁsreṇa''—túlzott erőszak; ''nityaśaḥ''—rendszeresen. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Egy bhaktának anyagi haszon nélkül kell végeznie | Egy bhaktának anyagi haszon nélkül kell végeznie előírt kötelességeit, melyek dicsőségesek. Rendszeresen kell végeznie odaadó tetteit, kerülve a túlzott erőszakot. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 40: | Line 40: | ||
Az embernek társadalmi helyzete szerint, brāhmaṇaként, kṣatriyaként, vaiśyaként vagy śūdraként kell végeznie előírt kötelességeit. Az emberi társadalom négy osztályának előírt kötelességeiről a Bhagavad-gītā is beszél. Egy brāhmaṇának szabályoznia kell az érzékeit, s egyszerű, tiszta és művelt bhaktává kell válnia. A kṣatriyákat az irányító szellem vezérli, nem félnek a csatatéren, s készséggel adakoznak. A vaiśyák, azaz a kereskedők áruval kereskednek, védelmezik a teheneket, s gondoskodnak a mezőgazdasági termelés fejlődéséről. A śūdrák, vagyis a dolgozó réteg tagjai a felsőbb osztályokat szolgálják, mivel ők maguk nem rendelkeznek túl sok intelligenciával. | Az embernek társadalmi helyzete szerint, brāhmaṇaként, kṣatriyaként, vaiśyaként vagy śūdraként kell végeznie előírt kötelességeit. Az emberi társadalom négy osztályának előírt kötelességeiről a Bhagavad-gītā is beszél. Egy brāhmaṇának szabályoznia kell az érzékeit, s egyszerű, tiszta és művelt bhaktává kell válnia. A kṣatriyákat az irányító szellem vezérli, nem félnek a csatatéren, s készséggel adakoznak. A vaiśyák, azaz a kereskedők áruval kereskednek, védelmezik a teheneket, s gondoskodnak a mezőgazdasági termelés fejlődéséről. A śūdrák, vagyis a dolgozó réteg tagjai a felsőbb osztályokat szolgálják, mivel ők maguk nem rendelkeznek túl sok intelligenciával. | ||
Ahogy azt a Bhagavad-gītā megerősíti, ''sva-karmaṇā tam abhyarcya'': előírt kötelességünk végzésével minden körülmények között szolgálhatjuk a Legfelsőbb Urat. Nem igaz, hogy csak a brāhmaṇák szolgálhatják Őt, és a śūdrák nem. Bárki szolgálhatja a Legfelsőbb Urat előírt kötelességeit végezve, egy lelki | Ahogy azt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.46|BG 18.46]]) megerősíti, ''sva-karmaṇā tam abhyarcya'': előírt kötelességünk végzésével minden körülmények között szolgálhatjuk a Legfelsőbb Urat. Nem igaz, hogy csak a brāhmaṇák szolgálhatják Őt, és a śūdrák nem. Bárki szolgálhatja a Legfelsőbb Urat előírt kötelességeit végezve, egy lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének irányítása alatt. Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy a számára előírt kötelességek alantasak. Egy brāhmaṇa az értelmével szolgálhatja az Urat, egy kṣatriya pedig harcművészetének használatával, ahogyan Arjuna szolgálta Kṛṣṇát. Arjuna harcos volt, s nem volt ideje arra, hogy a Vedāntát vagy a többi emelkedett írást tanulmányozza. Vrajadhāma leányai a vaiśyák között születtek meg, teheneket tartottak, s a mezőgazdasággal foglalkoztak. Kṛṣṇa nevelőapja, Nanda Mahārāja és társai mind vaiśyák voltak. Egyáltalán nem voltak műveltek, de azzal, hogy szerették Őt, s mindent felajánlottak Neki, szolgálhatták Kṛṣṇát. Hasonlóképpen számos példa van arra is, hogy caṇḍālák, a śūdráknál is alacsonyabb rendű emberek szolgálták Kṛṣṇát. A bölcs Vidurát szintén śūdrának tekintették, mert anyja śūdra volt. Nincs megkülönböztetés, hiszen az Úr a Bhagavad-gītāban kijelenti, hogy bárki, aki odaadó szolgálatot végez, kétségtelenül transzcendentális szintre emelkedik. Előírt kötelessége mindenkinek dicsőséges, ha az Úr odaadó szolgálatában végzi, s nem vágyik érte semmi jutalomra. E szerető szolgálatot érdek nélkül, akadályt nem ismerve és szívből kell végezni. Kṛṣṇa rendkívül szeretetreméltó, s az embernek legjobb tehetsége szerint kell szolgálnia Őt. Ez a tiszta odaadó szolgálat. | ||
Ebben a versben egy másik fontos kifejezés a nātihiṁsreṇa („a legkevesebb erőszakkal vagy | Ebben a versben egy másik fontos kifejezés a nātihiṁsreṇa („a legkevesebb erőszakkal vagy élet feláldozásával”). Még ha egy bhaktának erőszakhoz is kell folyamodnia, az akkor se legyen több a szükségesnél. Néha nekünk szegezik a kérdést: „Azt mondjátok, hogy ne együnk húst, de ti zöldséget esztek. Azt gondoljátok, az nem erőszak?” A válasz az, hogy zöldséget enni erőszak, s a vegetáriánusok szintén erőszakot követnek el más élőlényekkel szemben, hiszen a zöldségek is élnek. Az abhakták teheneket, kecskéket és számtalan egyéb állatot ölnek le, hogy megegyék őket, s a bhakta, aki vegetáriánus, szintén öl. Itt azonban azt olvashatjuk, hogy minden élőlény egy másik élőlény elpusztításának árán él — ez a természet törvénye. ''Jīvo jīvasya jīvanam'' ([[HU/SB 1.13.47|SB 1.13.47]]): minden élőlény egy másik élőlény élete árán marad életben. Az emberi lénynek azonban csak annyi erőszakot szabad elkövetnie, amennyi szükséges. | ||
Egy emberi lény nem ehet semmi olyat, amit nem | Egy emberi lény nem ehet semmi olyat, amit nem ajánlott fel előzőleg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. ''Yajña-śiṣṭāśinaḥ santaḥ'' ([[HU/BG 3.13|BG 3.13]]): az ember minden bűnös visszahatástól megszabadul azáltal, hogy olyan ételt fogyaszt, amelyet felajánlott Yajñának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egy bhakta éppen ezért csak prasādát eszik, a Legfelsőbb Úrnak felajánlott ételt. Kṛṣṇa azt mondja, hogy amikor egy bhakta odaadással ajánl fel Neki zöldségből készült ételeket, Ő elfogyasztja azokat. Egy bhaktának olyan ételeket kell felajánlania Kṛṣṇának, amelyek zöldségekből készültek. Ha a Legfelsőbb Úr állati eredetű ételeket akarna, a bhakta felajánlhatna Neki ilyen ételt, ám az Úr nem ezt kéri. | ||
Erőszak elkövetésére kényszerülünk — ez a természet törvénye. | Erőszak elkövetésére kényszerülünk — ez a természet törvénye. Nem szabad azonban túl sok erőszakot elkövetnünk, csupán annyit, amelyet az Úr elrendel. Arjuna az ölés művészetével foglalkozott, s bár az ölés természetesen erőszak, ellenségeit pusztán Kṛṣṇa utasítására pusztította el. Ehhez hasonlóan, ha szükség van arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk az Úr utasítására, azt nātihiṁsānak nevezik. Az erőszakot nem kerülhetjük el, hiszen e feltételekhez kötött életbe kerültünk, ahol erőszakra kényszerülünk. Nem szabad azonban több erőszakot elkövetni, mint amennyire szükség van, azaz mint amennyit az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelt. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 12:50, 5 June 2019
15. VERS
- niṣevitenānimittena
- sva-dharmeṇa mahīyasā
- kriyā-yogena śastena
- nātihiṁsreṇa nityaśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niṣevitena—elvégezte; animittena—anélkül hogy ragaszkodna az eredményhez; sva-dharmeṇa—saját előírt kötelességei által; mahīyasā—dicsőséges; kriyā-yogena—odaadó cselekedetek által; śastena—kedvező; na—nélkül; atihiṁsreṇa—túlzott erőszak; nityaśaḥ—rendszeresen.
FORDÍTÁS
Egy bhaktának anyagi haszon nélkül kell végeznie előírt kötelességeit, melyek dicsőségesek. Rendszeresen kell végeznie odaadó tetteit, kerülve a túlzott erőszakot.
MAGYARÁZAT
Az embernek társadalmi helyzete szerint, brāhmaṇaként, kṣatriyaként, vaiśyaként vagy śūdraként kell végeznie előírt kötelességeit. Az emberi társadalom négy osztályának előírt kötelességeiről a Bhagavad-gītā is beszél. Egy brāhmaṇának szabályoznia kell az érzékeit, s egyszerű, tiszta és művelt bhaktává kell válnia. A kṣatriyákat az irányító szellem vezérli, nem félnek a csatatéren, s készséggel adakoznak. A vaiśyák, azaz a kereskedők áruval kereskednek, védelmezik a teheneket, s gondoskodnak a mezőgazdasági termelés fejlődéséről. A śūdrák, vagyis a dolgozó réteg tagjai a felsőbb osztályokat szolgálják, mivel ők maguk nem rendelkeznek túl sok intelligenciával.
Ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 18.46) megerősíti, sva-karmaṇā tam abhyarcya: előírt kötelességünk végzésével minden körülmények között szolgálhatjuk a Legfelsőbb Urat. Nem igaz, hogy csak a brāhmaṇák szolgálhatják Őt, és a śūdrák nem. Bárki szolgálhatja a Legfelsőbb Urat előírt kötelességeit végezve, egy lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének irányítása alatt. Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy a számára előírt kötelességek alantasak. Egy brāhmaṇa az értelmével szolgálhatja az Urat, egy kṣatriya pedig harcművészetének használatával, ahogyan Arjuna szolgálta Kṛṣṇát. Arjuna harcos volt, s nem volt ideje arra, hogy a Vedāntát vagy a többi emelkedett írást tanulmányozza. Vrajadhāma leányai a vaiśyák között születtek meg, teheneket tartottak, s a mezőgazdasággal foglalkoztak. Kṛṣṇa nevelőapja, Nanda Mahārāja és társai mind vaiśyák voltak. Egyáltalán nem voltak műveltek, de azzal, hogy szerették Őt, s mindent felajánlottak Neki, szolgálhatták Kṛṣṇát. Hasonlóképpen számos példa van arra is, hogy caṇḍālák, a śūdráknál is alacsonyabb rendű emberek szolgálták Kṛṣṇát. A bölcs Vidurát szintén śūdrának tekintették, mert anyja śūdra volt. Nincs megkülönböztetés, hiszen az Úr a Bhagavad-gītāban kijelenti, hogy bárki, aki odaadó szolgálatot végez, kétségtelenül transzcendentális szintre emelkedik. Előírt kötelessége mindenkinek dicsőséges, ha az Úr odaadó szolgálatában végzi, s nem vágyik érte semmi jutalomra. E szerető szolgálatot érdek nélkül, akadályt nem ismerve és szívből kell végezni. Kṛṣṇa rendkívül szeretetreméltó, s az embernek legjobb tehetsége szerint kell szolgálnia Őt. Ez a tiszta odaadó szolgálat.
Ebben a versben egy másik fontos kifejezés a nātihiṁsreṇa („a legkevesebb erőszakkal vagy élet feláldozásával”). Még ha egy bhaktának erőszakhoz is kell folyamodnia, az akkor se legyen több a szükségesnél. Néha nekünk szegezik a kérdést: „Azt mondjátok, hogy ne együnk húst, de ti zöldséget esztek. Azt gondoljátok, az nem erőszak?” A válasz az, hogy zöldséget enni erőszak, s a vegetáriánusok szintén erőszakot követnek el más élőlényekkel szemben, hiszen a zöldségek is élnek. Az abhakták teheneket, kecskéket és számtalan egyéb állatot ölnek le, hogy megegyék őket, s a bhakta, aki vegetáriánus, szintén öl. Itt azonban azt olvashatjuk, hogy minden élőlény egy másik élőlény elpusztításának árán él — ez a természet törvénye. Jīvo jīvasya jīvanam (SB 1.13.47): minden élőlény egy másik élőlény élete árán marad életben. Az emberi lénynek azonban csak annyi erőszakot szabad elkövetnie, amennyi szükséges.
Egy emberi lény nem ehet semmi olyat, amit nem ajánlott fel előzőleg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Yajña-śiṣṭāśinaḥ santaḥ (BG 3.13): az ember minden bűnös visszahatástól megszabadul azáltal, hogy olyan ételt fogyaszt, amelyet felajánlott Yajñának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egy bhakta éppen ezért csak prasādát eszik, a Legfelsőbb Úrnak felajánlott ételt. Kṛṣṇa azt mondja, hogy amikor egy bhakta odaadással ajánl fel Neki zöldségből készült ételeket, Ő elfogyasztja azokat. Egy bhaktának olyan ételeket kell felajánlania Kṛṣṇának, amelyek zöldségekből készültek. Ha a Legfelsőbb Úr állati eredetű ételeket akarna, a bhakta felajánlhatna Neki ilyen ételt, ám az Úr nem ezt kéri.
Erőszak elkövetésére kényszerülünk — ez a természet törvénye. Nem szabad azonban túl sok erőszakot elkövetnünk, csupán annyit, amelyet az Úr elrendel. Arjuna az ölés művészetével foglalkozott, s bár az ölés természetesen erőszak, ellenségeit pusztán Kṛṣṇa utasítására pusztította el. Ehhez hasonlóan, ha szükség van arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk az Úr utasítására, azt nātihiṁsānak nevezik. Az erőszakot nem kerülhetjük el, hiszen e feltételekhez kötött életbe kerültünk, ahol erőszakra kényszerülünk. Nem szabad azonban több erőszakot elkövetni, mint amennyire szükség van, azaz mint amennyit az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelt.