HU/SB 3.31.45-46: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 36: Line 36:


<div class="translation">
<div class="translation">
Amikor a látóideg kóros megbetegedésének köszönhetően a szem elveszti képességét, hogy színt vagy formát lásson, a látóérzék elgyengül. Az élőlény, aki a szem és a látás látója egyaránt, elveszti látóképességét. Ugyanígy azt, amikor az anyagi test, a tárgyak érzékelésének helye alkalmatlanná válik az érzékelésre, halálként ismerik. Azt, amikor az ember az anyagi testét önmagának kezdi látni, születésnek nevezik.
Amikor a látóideg kóros megbetegedésének köszönhetően a szem elveszti képességét, hogy színt vagy formát lásson, a látóérzék elgyengül. Az élőlény, aki a szem és a látás szemlélője egyaránt, elveszti látóképességét. Ugyanígy azt, amikor az anyagi test, a tárgyak érzékelésének helye, alkalmatlanná válik az érzékelésre, halálként ismerik. Azt, amikor az ember anyagi testére önmagaként kezd tekinteni, születésnek nevezik.
</div>
</div>


Line 43: Line 43:


<div class="purport">
<div class="purport">
Amikor valaki azt mondja, hogy „látok”, az azt jelenti, hogy lát a szemével vagy a szemüvegével; lát a látás eszközével. Ha a látás eszköze eltörik, megbetegszik vagy működésképtelenné válik, akkor ő, a látó szintén megszűnik működni. Ebben az anyagi testben hasonló módon jelen pillanatban az élő lélek cselekszik, és amikor az anyagi test annak köszönhetően, hogy képtelen a működésre, megszűnik létezni, akkor ő is megszűnik végezni visszahatásokkal járó cselekedeteit. Amikor az ember cselekvésre szolgáló eszköze elromlik, s nem működik többé, azt halálnak nevezik, amikor pedig megint új eszközt kap a cselekvéshez, azt születésnek hívják. Minden pillanatban a születés és halál e folyamata zajlik a test állandó változása révén. A végső változást halálnak hívják, az új test elfogadását pedig születésnek. Ez a válasz a születés és halál kérdésére. Valójában az élőlény nem születik és nem is hal meg, hanem örök. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, ''na hanyate hanyamāne śarīre'': az élőlény sohasem hal meg, még az anyagi test halála, megsemmisülése után sem.
Amikor valaki azt mondja, hogy „látok”, az azt jelenti, hogy lát a szemével vagy a szemüvegével; lát a látás eszközével. Ha a látás eszköze eltörik, megbetegszik vagy működésképtelenné válik, akkor ő, a látó szintén megszűnik cselekedni. Ehhez hasonlóan, jelen pillanatban ebben az anyagi testben az élő lélek cselekszik, és amikor az anyagi test, működésképtelensége miatt megszűnik létezni, akkor ő is felfüggeszti visszahatásokkal járó cselekedeteit. Amikor az ember cselekvésre szolgáló eszköze elromlik, s nem működik többé, azt halálnak nevezik. Amikor pedig megint új eszközt kap a cselekvéshez, azt születésnek hívják. A test állandó változása révén, minden pillanatban a születés és halál e folyamata zajlik. A végső változást halálnak nevezik, az új test elfogadását pedig születésnek. Ez a válasz a születés és halál kérdésére. Valójában az élőlény nem születik és nem is hal meg, hanem örök. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]) megerősíti, ''na hanyate hanyamāne śarīre'': az élőlény sohasem hal meg, még az anyagi test halála, megsemmisülése után sem.
</div>
</div>



Latest revision as of 13:28, 14 July 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


45-46. VERSEK

dravyopalabdhi-sthānasya
dravyekṣāyogyatā yadā
tat pañcatvam ahaṁ-mānād
utpattir dravya-darśanam
yathākṣṇor dravyāvayava-
darśanāyogyatā yadā
tadaiva cakṣuṣo draṣṭur
draṣṭṛtvāyogyatānayoḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dravya—tárgyaknak; upalabdhi—az érzékelésnek; sthānasya—a helynek; dravya—a tárgyaknak; īkṣā—az érzékelésnek; ayogyatā—képtelenség; yadā—amikor; tat—az; pañcatvam—halál; aham-mānāt—az „én” tévfelfogásából; utpattiḥ—születés; dravya—a fizikai test; darśanam—látni; yathā—éppen mint; akṣṇoḥ—a szemeknek; dravya—a tárgyaknak; avayava—részek; darśana—látásnak; ayogyatā—képtelenség; yadā—amikor; tadā—akkor; eva—valóban; cakṣuṣaḥ—a látás érzékének; draṣṭuḥ—a látónak; draṣṭṛtva—a látás képességének; ayogyatā—képtelenség; anayoḥ—mindezeknek.


FORDÍTÁS

Amikor a látóideg kóros megbetegedésének köszönhetően a szem elveszti képességét, hogy színt vagy formát lásson, a látóérzék elgyengül. Az élőlény, aki a szem és a látás szemlélője egyaránt, elveszti látóképességét. Ugyanígy azt, amikor az anyagi test, a tárgyak érzékelésének helye, alkalmatlanná válik az érzékelésre, halálként ismerik. Azt, amikor az ember anyagi testére önmagaként kezd tekinteni, születésnek nevezik.


MAGYARÁZAT

Amikor valaki azt mondja, hogy „látok”, az azt jelenti, hogy lát a szemével vagy a szemüvegével; lát a látás eszközével. Ha a látás eszköze eltörik, megbetegszik vagy működésképtelenné válik, akkor ő, a látó szintén megszűnik cselekedni. Ehhez hasonlóan, jelen pillanatban ebben az anyagi testben az élő lélek cselekszik, és amikor az anyagi test, működésképtelensége miatt megszűnik létezni, akkor ő is felfüggeszti visszahatásokkal járó cselekedeteit. Amikor az ember cselekvésre szolgáló eszköze elromlik, s nem működik többé, azt halálnak nevezik. Amikor pedig megint új eszközt kap a cselekvéshez, azt születésnek hívják. A test állandó változása révén, minden pillanatban a születés és halál e folyamata zajlik. A végső változást halálnak nevezik, az új test elfogadását pedig születésnek. Ez a válasz a születés és halál kérdésére. Valójában az élőlény nem születik és nem is hal meg, hanem örök. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 2.20) megerősíti, na hanyate hanyamāne śarīre: az élőlény sohasem hal meg, még az anyagi test halála, megsemmisülése után sem.