HU/SB 1.19.1

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - TIZENKILENCEDIK FEJEZET: Śukadeva Gosvāmī megjelenése

SB 1.18.50 - SB 1.19.2

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

1. VERS

sūta uvāca

mahī-patis tv atha tat-karma garhyaṁ

vicintayann ātma-kṛtaṁ sudurmanāḥ

aho mayā nīcam anārya-vat kṛtaṁ

nirāgasi brahmaṇi gūḍha-tejasi

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; mahī-patiḥ—a király; tu—de; atha—így (amint hazafelé tartott); tat—az; karma—cselekedet; garhyam—szörnyű; vicintayan—így gondolkodott; ātma-kṛtam—ő maga tette; su-durmanāḥ—nagyon elkeseredve; aho—jaj; mayā—általam; nīcam—szörnyű; anārya—civilizálatlan; vat—mint; kṛtam—megtett; nirāgasi—annak, aki feddhetetlen; brahmaṇi—egy brāhmaṇának; gūḍha—súlyos; tejasi—a hatalmasnak.

FORDÍTÁS

Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Miközben hazafelé tartott, a király [Parīkṣit Mahārāja] úgy érezte, hogy amit a feddhetetlen és hatalmas brāhmaṇával szemben elkövetett, szörnyű és civilizálatlan tett volt. Nagyon bánkódott emiatt.

MAGYARÁZAT

A jámbor király megbánta, hogy a feddhetetlen, hatalmas brāhmaṇával akaratán kívül illetlenül viselkedett. A bűnbánat természetes egy olyan jó lélek részéről, mint amilyen a király is volt. A megbánás megszabadítja a bhaktát minden olyan bűntől, amelyet véletlenül követett el. A bhakták természetükből adódóan hibátlanok. Véletlenül elkövetett bűneiket őszintén megbánják, és akaratlan bűnük az Úr kegyéből elég a megbánás tüzében.

SB 1.18.50 - SB 1.19.2