HU/SB 1.19.7

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - TIZENKILENCEDIK FEJEZET: Śukadeva Gosvāmī megjelenése

SB 1.19.6 - SB 1.19.8

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

7. VERS

iti vyavacchidya sa pāṇḍaveyaḥ

prāyopaveśaṁ prati viṣṇu-padyām

dadhau mukundāṅghrim ananya-bhāvo

muni-vrato mukta-samasta-saṅgaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; vyavacchidya—eldöntötte; saḥ—a király; pāṇḍaveyaḥ—a Pāṇḍavák méltó leszármazottja; prāya-upaveśam—hogy haláláig böjtöljön; prati—felé; viṣṇu-padyām—a Gangesz partján (amely az Úr Viṣṇu lótuszlábától ered); dadhau—átadta magát; mukunda-aṅghrim—az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának; ananya—rendíthetetlenül; bhāvaḥ—szellem; muni-vrataḥ—egy bölcs fogadalmaival; mukta—felszabadult; samasta—mindenféle; saṅgaḥ—kapcsolattól.

FORDÍTÁS

A király, a Pāṇḍavák méltó utóda egyszer s mindenkorra úgy határozott, hogy leül a Gangesz partján, haláláig böjtöl és átadja magát az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának, mert egyedül Ő képes arra, hogy felszabadítsa. Minden ragaszkodástól és kapcsolattól megszabadulva letette a szentek esküjét.

MAGYARÁZAT

A Gangesz vize megszenteli mind a három világot, beleértve az isteneket és a félisteneket is, hiszen az Istenség Személyisége, Viṣṇu lótuszlábaitól ered. Az Úr Kṛṣṇa a forrása a viṣṇu-tattvának, ezért lótuszlábának menedéke megszabadíthat minden bűntől, azt a sértést is beleértve, amelyet egy király követ el egy brāhmaṇa ellen. Parīkṣit Mahārāja ezért elhatározta, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábán fog meditálni, aki nem más, mint Mukunda, minden felszabadulás adományozója. A Gangesz vagy a Yamunā partja lehetőséget nyújt, hogy szünet nélkül az Úrra emlékezzünk. Parīkṣit Mahārāja megszabadult minden anyagi kapcsolattól, s az Úr Kṛṣṇa lótuszlábán kezdett meditálni. Ez az út vezet a felszabaduláshoz. Amikor megválunk minden anyagi kapcsolatunktól, az azt jelenti, hogy többé nem követünk el bűnöket. Ha az Úr Kṛṣṇa lótuszlábán meditálunk, megszabadulunk minden korábbi bűnünk visszahatásától. Az anyagi világ körülményei olyanok, hogy az ember akarva-akaratlanul örökké bűnöket követ el. Erre a legjobb példa maga Parīkṣit Mahārāja, akit bűntelen, jámbor királyként ismertek. Ám ő is sértést követett el, annak ellenére, hogy soha nem akart ilyen hibát véteni. Mindezért meg is átkozták, de lévén az Úr kiváló bhaktája, számára még az élet ilyen megpróbáltatásai is áldássá váltak. Az alapelv az, hogy nem szabad akarattal semmilyen bűnt elkövetnünk, és örökké, rendíthetetlenül az Úr lótuszlábaira kell gondolnunk. Csak ilyen hozzáállás esetén segít az Úr a bhaktának abban, hogy valóban haladjon előre a felszabadulás útján, és így elérje az Úr lótuszlábát. Még ha a bhakta véletlenül bűnt követ is el, az Úr megvédelmezi a meghódolt lelket minden bűntől, ahogyan ezt minden szentírás megerősíti.

sva-pāda-mūlaṁ bhajataḥ priyasya

tyaktāny abhāvasya hariḥ pareśaḥ

vikarma yac cotpatitaṁ kathañcid

dhunoti sarvaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ

(SB 11.5.42)

SB 1.19.6 - SB 1.19.8