HU/SB 2.10.12: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H12]]
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H12]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre | TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre ]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre választ ad| TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre választ ad]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.11| SB 2.10.11]] '''[[HU/SB 2.10.11|SB 2.10.11]] - [[HU/SB 2.10.13|SB 2.10.13]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.13| SB 2.10.13]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.11| SB 2.10.11]] '''[[HU/SB 2.10.11|SB 2.10.11]] - [[HU/SB 2.10.13|SB 2.10.13]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.13| SB 2.10.13]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Az élőlények az anyagi elemek, az idő, a kötőerők stb. élvezői, mert uralkodni akarnak az anyagi természeten. Az Úr a Legfelsőbb élvező, az élőlényeknek pedig az a kötelességük, hogy az Úr élvezetét segítsék, s ezáltal részük lehet abban a transzcendentális élvezetben, amelyben így mindenki részesül. Az élvező és az élvezett egyaránt kiveszi részét az élvezetből, de az illuzórikus energia hatása alatt az élőlények élvezővé akarnak válni, mint az Úr, holott létük nem erre szolgál. A jīvákat (az élőlényeket) a Bhagavad-gītā az Úr felsőbbrendű természetének, azaz parā prakṛtinek nevezi, ahogyan a Viṣṇu Purāṇa is. Az élőlények sohasem lehetnek puruṣák, azaz valódi élvezők, s így vágyuk, hogy élvezzenek az anyagi világban, nem felel meg igazi természetüknek. A lelki világban az élőlények tiszta természetét semmi nem szennyezi be, ezért részesei lehetnek a Legfelsőbb Úr élvezetének. Az anyagi világban a feltételekhez kötött élőlényeknek az a vágya, hogy saját tetteik (karmájuk) révén jussanak élvezethez, a természet törvényeinek hatására egyre csökken, s így az illuzórikus energia azt súgja fülükbe, hogy váljanak eggyé az Úrral. Ez az illuzórikus energia utolsó csapdája. Amikor az Úr kegyének köszönhetően az utolsó illúzió is szertefoszlik, az élőlény újra eredeti helyzetébe kerül, és valóban felszabadul. Az Úr azért teremti meg ezt az anyagi világot, azért tartja fenn egy bizonyos ideig (az Ő számítása szerint ezer évig, ahogyan az az előző versből kiderült), és aztán azért semmisíti azt meg az akaratával, hogy megszabadulhassunk az anyagi kötelékektől. Az élőlények teljes mértékben az Úr kegyétől függnek tehát, és úgynevezett élvezetük, melyben a tudomány fejlődése következtében lehet részük, mind köddé válik, ha az Úr úgy kívánja.
Az élőlények az anyagi elemek, az idő, a kötőerők stb. élvezői, mert uralkodni akarnak az anyagi természeten. Az Úr a Legfelsőbb élvező, az élőlényeknek pedig az a kötelességük, hogy az Úr élvezetét segítsék, s ezáltal részük lehet abban a transzcendentális boldogságban, amelyben így mindenki részesül. Az élvező és az élvezett egyaránt kiveszi részét az örömökből, de az illuzórikus energia hatása alatt az élőlények élvezővé akarnak válni, mint az Úr, holott létük nem erre szolgál. A jīvákat (az élőlényeket) a Bhagavad-gītā az Úr felsőbbrendű természetének, azaz parā prakṛtinek nevezi, ahogyan a Viṣṇu Purāṇa is. Az élőlények sohasem lehetnek puruṣák, azaz valódi élvezők, s így vágyuk, hogy élvezzenek az anyagi világban, nem felel meg igazi természetüknek. A lelki világban az élőlények tiszta természetét semmi nem szennyezi be, ezért részesei lehetnek a Legfelsőbb Úr élvezetének. Az anyagi világban a feltételekhez kötött élőlényeknek az a vágya, hogy saját tetteik (karmájuk) révén jussanak élvezethez, a természet törvényeinek hatására egyre csökken, s így az illuzórikus energia azt súgja fülükbe, hogy váljanak eggyé az Úrral. Ez az illuzórikus energia utolsó csapdája. Amikor az Úr kegyének köszönhetően az utolsó illúzió is szertefoszlik, az élőlény újra eredeti helyzetébe kerül, és valóban felszabadul. Az Úr azért teremti meg ezt az anyagi világot, azért tartja fenn egy bizonyos ideig (az Ő számítása szerint ezer évig, ahogyan az az előző versből kiderült), és aztán azért semmisíti azt meg az akaratával, hogy megszabadulhassunk az anyagi kötelékektől. Az élőlények teljes mértékben az Úr kegyétől függnek tehát, és úgynevezett élvezetük, melyben a tudomány fejlődése következtében lehet részük, mind köddé válik, ha az Úr úgy kívánja.
</div>
</div>



Latest revision as of 12:40, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

dravyaṁ karma ca kālaś ca
svabhāvo jīva eva ca
yad-anugrahataḥ santi
na santi yad-upekṣayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dravyam—fizikai elemek; karma—tett; ca—és; kālaḥ—idő; ca—is; sva-bhāvaḥ jīvaḥ—az élőlények; eva—bizonyára; ca—is; yat—akinek; anugrahataḥ—a kegyéből; santi—léteznek; na—nem; santi—léteznek; yat-upekṣayā—elhanyagolva.


FORDÍTÁS

Az embernek kétségtelenül tudnia kell, hogy minden anyagi összetevő, minden anyagi tett, idő és kötőerő, valamint az élőlények, akik arra születtek, hogy élvezzék mindezt, csak az Úr kegyéből léteznek, és amint Ő nem törődik többé velük, minden nem létezővé válik.


MAGYARÁZAT

Az élőlények az anyagi elemek, az idő, a kötőerők stb. élvezői, mert uralkodni akarnak az anyagi természeten. Az Úr a Legfelsőbb élvező, az élőlényeknek pedig az a kötelességük, hogy az Úr élvezetét segítsék, s ezáltal részük lehet abban a transzcendentális boldogságban, amelyben így mindenki részesül. Az élvező és az élvezett egyaránt kiveszi részét az örömökből, de az illuzórikus energia hatása alatt az élőlények élvezővé akarnak válni, mint az Úr, holott létük nem erre szolgál. A jīvákat (az élőlényeket) a Bhagavad-gītā az Úr felsőbbrendű természetének, azaz parā prakṛtinek nevezi, ahogyan a Viṣṇu Purāṇa is. Az élőlények sohasem lehetnek puruṣák, azaz valódi élvezők, s így vágyuk, hogy élvezzenek az anyagi világban, nem felel meg igazi természetüknek. A lelki világban az élőlények tiszta természetét semmi nem szennyezi be, ezért részesei lehetnek a Legfelsőbb Úr élvezetének. Az anyagi világban a feltételekhez kötött élőlényeknek az a vágya, hogy saját tetteik (karmájuk) révén jussanak élvezethez, a természet törvényeinek hatására egyre csökken, s így az illuzórikus energia azt súgja fülükbe, hogy váljanak eggyé az Úrral. Ez az illuzórikus energia utolsó csapdája. Amikor az Úr kegyének köszönhetően az utolsó illúzió is szertefoszlik, az élőlény újra eredeti helyzetébe kerül, és valóban felszabadul. Az Úr azért teremti meg ezt az anyagi világot, azért tartja fenn egy bizonyos ideig (az Ő számítása szerint ezer évig, ahogyan az az előző versből kiderült), és aztán azért semmisíti azt meg az akaratával, hogy megszabadulhassunk az anyagi kötelékektől. Az élőlények teljes mértékben az Úr kegyétől függnek tehát, és úgynevezett élvezetük, melyben a tudomány fejlődése következtében lehet részük, mind köddé válik, ha az Úr úgy kívánja.