HU/SB 3.22.21: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 25: | Line 25: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''maitreyaḥ''—a nagy bölcs, Maitreya; ''uvāca''—mondta; ''saḥ''—ő (Kardama); ''ugra-dhanvan'' | ''maitreyaḥ''—a nagy bölcs, Maitreya; ''uvāca''—mondta; ''saḥ''—ő (Kardama); ''ugra-dhanvan''—ó, nagy harcos, Vidura; ''iyat''—ennyire; ''eva''—csak; ''ābabhāṣe''—beszélt; ''āsīt''—vált; ''ca''—és; ''tūṣṇīm''—néma; ''aravinda-nābham''—az Úr Viṣṇu (kinek köldökét egy lótusz díszíti); ''dhiyā''—gondolattal; ''upagṛhṇan''—hatalmába kerítve; ''smita-śobhitena''—mosolyától megszépülve; ''mukhena''—arcával; ''cetaḥ''—az elme; ''lulubhe''—elragadta; ''devahūtyāḥ''—Devahūtinak. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 32: | Line 32: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Śrī Maitreya így szólt: | Śrī Maitreya így szólt: Ó, nagy harcos, Vidura! A bölcs Kardama csupán ennyit mondott, majd elhallgatott, az imádandó Úr Viṣṇura gondolva, kinek köldökét egy lótusz díszíti. Ahogy szótlanul elmosolyodott, arca magával ragadta Devahūti elméjét, aki a nagy bölcsön kezdett meditálni. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 39: | Line 39: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Kiderül ebből a versből, hogy Kardama Muni teljesen elmerült a Kṛṣṇa-tudatban, mert amint elhallgatott, nyomban az Úr Viṣṇura gondolt. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A tiszta bhakták olyan elmélyülten gondolnak Kṛṣṇára, hogy semmi mást nem is tesznek | Kiderül ebből a versből, hogy Kardama Muni teljesen elmerült a Kṛṣṇa-tudatban, mert amint elhallgatott, nyomban az Úr Viṣṇura gondolt. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A tiszta bhakták olyan elmélyülten gondolnak Kṛṣṇára, hogy semmi mást nem is tesznek; bár látszólag más jár a fejükben, vagy másképp cselekszenek, mégis mindig Kṛṣṇára gondolnak. Egy ilyen Kṛṣṇa-tudatú ember mosolya olyan vonzó, hogy pusztán a mosolyával számtalan csodálót, tanítványt és követőt ragad magával. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 14:15, 6 September 2020
21. VERS
- maitreya uvāca
- sa ugra-dhanvann iyad evābabhāṣe
- āsīc ca tūṣṇīm aravinda-nābham
- dhiyopagṛhṇan smita-śobhitena
- mukhena ceto lulubhe devahūtyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ—a nagy bölcs, Maitreya; uvāca—mondta; saḥ—ő (Kardama); ugra-dhanvan—ó, nagy harcos, Vidura; iyat—ennyire; eva—csak; ābabhāṣe—beszélt; āsīt—vált; ca—és; tūṣṇīm—néma; aravinda-nābham—az Úr Viṣṇu (kinek köldökét egy lótusz díszíti); dhiyā—gondolattal; upagṛhṇan—hatalmába kerítve; smita-śobhitena—mosolyától megszépülve; mukhena—arcával; cetaḥ—az elme; lulubhe—elragadta; devahūtyāḥ—Devahūtinak.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Ó, nagy harcos, Vidura! A bölcs Kardama csupán ennyit mondott, majd elhallgatott, az imádandó Úr Viṣṇura gondolva, kinek köldökét egy lótusz díszíti. Ahogy szótlanul elmosolyodott, arca magával ragadta Devahūti elméjét, aki a nagy bölcsön kezdett meditálni.
MAGYARÁZAT
Kiderül ebből a versből, hogy Kardama Muni teljesen elmerült a Kṛṣṇa-tudatban, mert amint elhallgatott, nyomban az Úr Viṣṇura gondolt. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A tiszta bhakták olyan elmélyülten gondolnak Kṛṣṇára, hogy semmi mást nem is tesznek; bár látszólag más jár a fejükben, vagy másképp cselekszenek, mégis mindig Kṛṣṇára gondolnak. Egy ilyen Kṛṣṇa-tudatú ember mosolya olyan vonzó, hogy pusztán a mosolyával számtalan csodálót, tanítványt és követőt ragad magával.