HU/SB 4.29.17

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET: Nārada és Prācinabarhi király beszélgetése

SB 4.29.16 - SB 4.29.18-20

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

17. VERS

yathā yathā vikriyate

guṇākto vikaroti vā

tathā tathopadraṣṭātmā

tad-vṛttīr anukāryate

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā yathā—mint; vikriyate—izgatott; guṇa-aktaḥ—a természet kötőerőivel kapcsolatban álló; vikaroti—ahogy csinálja; vā—vagy; tathā tathā—hasonlóan; upadraṣṭā—megfigyelő; ātmā—a lélek; tat—az intelligenciának; vṛttīḥ—elfoglaltságai; anukāryate—utánozza.

FORDÍTÁS

Korábban már elmagyaráztam, hogy a királynő az ember intelligenciája. Akár ébren van, akár alszik valaki, az intelligencia különféle helyzeteket teremt. A szennyezett intelligencia hatására az élőlény elképzel valamit, és csak utánozza intelligenciája cselekedeteit és reakcióit.

MAGYARÁZAT

Purañjana király felesége e vers leírása szerint maga az intelligencia. Az intelligencia akkor is működik, amikor az ember alszik, és akkor is, amikor ébren van, ám az anyagi természet három kötőereje beszennyezi. Mivel intelligenciája szennyezett, maga az élőlény is szennyezett, és feltételekhez kötött állapotban szennyezett intelligenciájának megfelelően cselekszik. Pusztán szemlélő marad ugyan, mégis cselekszik, mert egy szennyezett intelligencia, ami a valóságban egy passzív eszköz, erre kényszeríti.

SB 4.29.16 - SB 4.29.18-20