HU/SB 4.29.48

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET: Nārada és Prācinabarhi király beszélgetése

SB 4.29.47 - SB 4.29.49

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

48. VERS

svaṁ lokaṁ na vidus te vai

yatra devo janārdanaḥ

āhur dhūmra-dhiyo vedaṁ

sakarmakam atad-vidaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

svam—saját; lokam—lakhely; na—soha; viduḥ—tudják; te—az ilyen emberek; vai—bizonyára; yatra—ahol; devaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; janārdanaḥ—Kṛṣṇa, vagyis Viṣṇu; āhuḥ—beszélnek; dhūmra-dhiyaḥ—a kevésbé intelligens emberek; vedam—a négy Véda; sa-karmakam—rituális ceremóniákkal teli; a-tat-vidaḥ—azok, akik nem rendelkeznek tudással.

FORDÍTÁS

A csekély értelmű emberek azt hiszik, hogy a védikus rituális szertartások jelentenek mindent. Nem tudják, hogy a Védák célja az, hogy az ember megértse, hol van az otthona, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége lakozik. Nem érdekli őket igazi otthonuk, ezért illúzióban élnek, s más otthonok után kutatnak.

MAGYARÁZAT

Az emberek többnyire nincsenek tudatában annak, hogy életükben nem más az érdekük, mint hogy hazatérjenek, vissza Istenhez. Nem tudnak valódi otthonukról, ami a lelki világban van. A lelki világban számtalan Vaikuṇṭha-bolygó van, s a legfelsőbb közülük Kṛṣṇaloka, Goloka Vṛndāvana. Az emberek az úgynevezett fejlett civilizáció ellenére nem tudnak semmit a Vaikuṇṭhalokákról, a lelki bolygókról. Manapság a magukat civilizáltnak valló emberek azon igyekeznek, hogy eljussanak más bolygókra, azt azonban nem tudják, hogy még ha a legfelsőbb bolygórendszerbe, a Brahmalokára jutnak el, akkor is vissza kell térniük erre a bolygóra. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 8.16) is megerősíti:

ābrahma-bhuvanāl lokāḥ

punar āvartino ’rjuna

mām upetya tu kaunteya

punar janma na vidyate

„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra.”

Még ha valaki eljut az univerzum legfelsőbb bolygórendszerébe, akkor is vissza kell térnie, amikor jámbor cselekedeteinek visszahatásait már mind felélte. Az űrrepülők nagyon magasra felrepülhetnek, ha azonban elfogy az üzemanyaguk, vissza kell térniük erre a földi bolygóra. Mindezeket a cselekedeteket illúzióban hajtják végre. Most arra kell igazán törekednünk, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. A folyamatot a Bhagavad-gītā írja le. Yānti mad-yājino ’pi mām: akik odaadó szolgálatot végeznek az Istenség Személyiségének, azok hazatérnek, vissza Hozzá. Az emberi élet nagyon értékes, és nem szabad más bolygók hiábavaló felderítésére vesztegetni. Legyünk okosak, és térjünk vissza Istenhez! Vágynunk kell arra, hogy megismerjük a lelki Vaikuṇṭha bolygókat, különösen pedig a Goloka Vṛndāvanaként ismert bolygót, és meg kell ismernünk annak a művészetét, hogy hogyan juthatunk el oda az odaadó szolgálat egyszerű folyamatával, amely a hallással kezdődik (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ). A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.3.51) ezt szintén megerősíti:

kaler doṣa-nidhe rājann

asti hy eko mahān guṇaḥ

kīrtanād eva kṛṣṇasya

mukta-saṅgaḥ paraṁ vrajet

Ha valaki csak énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát, az elég ahhoz, hogy eljusson a legfelsőbb bolygóra (paraṁ vrajet). Ez mindenekelőtt a jelen kor embereinek szól (kaler doṣa-nidhe). Ennek a kornak az a különleges előnye, hogy pusztán a Hare-Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése elegendő ahhoz, hogy megtisztuljunk minden anyagi szennytől, és hazatérjünk, vissza Istenhez. Ehhez semmi kétség nem férhet.

SB 4.29.47 - SB 4.29.49