HU/SB 4.29.50

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET: Nārada és Prācinabarhi király beszélgetése

SB 4.29.49 - SB 4.29.51

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

50. VERS

harir deha-bhṛtām ātmā

svayaṁ prakṛtir īśvaraḥ

tat-pāda-mūlaṁ śaraṇaṁ

yataḥ kṣemo nṛṇām iha

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

hariḥ—Śrī Hari; deha-bhṛtām—az élőlényeknek, akik anyagi testekbe kerültek; ātmā—a Felsőlélek; svayam—Ő Maga; prakṛtiḥ—anyagi természet; īśvaraḥ—az irányító; tat—Övé; pāda-mūlam—láb; śaraṇam—menedék; yataḥ—amitől; kṣemaḥ—jó szerencse; nṛṇām—az embereké; iha—ezen a világon.

FORDÍTÁS

Śrī Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Felsőlelke és irányítója minden élőlénynek, aki anyagi testbe került ebben a világban. Ő a legfelsőbb irányítója minden anyagi cselekedetnek az anyagi természetben, ezenkívül Ő a legjobb barátunk. Mindenkinek az Ő lótuszlába árnyékában kell menedéket keresnie. Ha valaki így cselekszik, élete szerencsés lesz.

MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā (BG 18.61) kijelenti: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati: „A Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van, ó, Arjuna.” Az élőlény a testben van, a Felsőlélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével együtt. A Felsőlelket antaryāmīnak és caitya-gurunak is nevezik. Ahogy Śrī Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban (BG 15.15), Ő irányít mindent.

sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo

mataḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca

„Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.”

Mindent a testben lévő Felsőlélek irányít, ezért a legjobb, amit tehetünk, ha elfogadjuk az irányítását, és boldogok leszünk. Ahhoz, hogy az ember megkaphassa az Úr útmutatását, bhaktának kell lennie. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 10.10):

teṣāṁ satata-yuktānāṁ

bhajatāṁ prīti-pūrvakam

dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ

yena mām upayānti te

„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”

A Felsőlélek ugyan mindenki szívében jelen van (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati), de csak a tiszta bhaktákhoz szól, akik állandóan elmerülnek a szolgálatában. A Caitanya-bhāgavatában (Antya 3.45) ez áll:

tāhāre se bali vidyā, mantra, adhyayana

kṛṣṇa-pāda-padme ye karaye sthira mana

„Aki az elméjét Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette, arról tudnunk kell, hogy ő a legműveltebb, s már minden Védát áttanulmányozott.” Más ideillő idézeteket is találunk a Caitanya-bhāgavatában:

sei se vidyāra phala jāniha niścaya

kṛṣṇa-pāda-padme yadi citta-vṛtti raya

„A műveltség legtökéletesebb eredménye az, ha valaki Kṛṣṇa lótuszlábára rögzíti az elméjét.” (Ādi 13.178)

’dig-vijaya kariba,’  ——  vidyāra kārya nahe

īśvare bhajile, sei vidyā ’satya’ kahe

„Az anyagi műveltséggel meghódítani a világot nem igazán kívánatos dolog. Ha azonban valaki odaadó szolgálatot végez, műveltségét tökéletesnek mondhatjuk.” (Ādi 13.173)

paḍe kene loka  ——  kṛṣṇa-bhakti jānibāre

se yadi nahila, tabe vidyāya ki kare

„A tanulásnak az a célja, hogy megértsük Kṛṣṇát és odaadó szolgálatát. Ha valaki nem ezt teszi, műveltsége illúzió csupán.” (Ādi 12.49)

tāhāre se bali dharma, karma sadācāra

īśvare se prīti janme sammata sabāra

„Kulturáltnak, műveltnek, tevékenynek és vallásosnak lenni annyit jelent, mint természetes szeretetet fejleszteni ki Kṛṣṇa iránt.” (Antya 3.44) Mindenkiben ott szunnyad a Kṛṣṇa iránti szeretet, melyet művelődéssel és tanulással kell felébresztenünk. Ez a célja ennek a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak. Egyszer az Úr Caitanya megkérdezte Rāmānanda Rāyától, mi tekinthető a műveltség legértékesebb részének. Rāmānanda Rāya azt válaszolta: a műveltség legértékesebb része a Kṛṣṇa-tudatbeli fejlettség.

SB 4.29.49 - SB 4.29.51