HU/SB 6.1.48

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ELSŐ FEJEZET: Ajāmila életének története

SB 6.1.47 - SB 6.1.49

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

48. VERS

manasaiva pure devaḥ

pūrva-rūpaṁ vipaśyati

anumīmāṁsate ’pūrvaṁ

manasā bhagavān ajaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

manasā—az elmével; eva—valóban; pure—hajlékán, azaz mindenki szívében mint a Felsőlélek; devaḥ—Yamarāja félisten (dīvyatīti devaḥ: aki mindig ragyogó és sugárzó, azt devának nevezik); pūrva-rūpam—a múltbeli vallásos vagy vallástalan állapot; vipaśyati—tökéletesen látja; anumīmāṁsate—tekintetbe veszi; apūrvam—az eljövendő helyzetet; manasā—elméjével; bhagavān—aki mindenható; ajaḥ—olyan, mint az Úr Brahmā.

FORDÍTÁS

A mindenható Yamarāja éppen olyan, mint az Úr Brahmā, mert miközben saját hajlékán él, vagy mindenki szívében jelen van, mint a Paramātmā, elméjén keresztül figyeli az élőlény múltbeli cselekedeteit, és ebből megtudja, hogyan fog cselekedni a jövőben.

MAGYARÁZAT

Yamarāját nem szabad közönséges élőlénynek tekintenünk. Ő éppen olyan, mint az Úr Brahmā. A Legfelsőbb Úr, aki jelen van mindenki szívében, teljes mértékben együttműködik vele, ezért a Felsőlélek kegyéből belülről látja az élőlény múltját, jelenét és jövőjét. Az anumīmāṁsate szó azt jelenti, hogy Yamarāja csak azután hoz döntést, miután meghallgatta a Felsőlelket. Az anu jelentése „követni”. Az élőlény jövőbeli életeire vonatkozó döntéseket valójában a Felsőlélek hozza, és Yamarāja hajtja végre.

SB 6.1.47 - SB 6.1.49