HU/SB 6.1.55: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A prakṛti szó anyagi természetet jelent, a puruṣa pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére is utalhat. Ha valaki továbbra is kapcsolatban akar maradni a prakṛtivel, Kṛṣṇa nőnemű energiájával, és távol akar maradni Kṛṣṇától annak az illúziónak a hatása alatt, hogy képes élvezni a prakṛtit, folytatnia kell feltételekhez kötött életét. Ha azonban megváltoztatja tudatát, és a legfelsőbb, eredeti személlyel (''puruṣaṁ śāśvatam'') vagy az Ő társaival akar kapcsolatba kerülni, akkor kiszabadulhat az anyagi természet kötelékei közül. Ahogy a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]) megerősíti, ''janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'': csupán meg kell értenünk a Legfelsőbb Személyt, Kṛṣṇát, formáját, nevét, cselekedeteit és kedvteléseit, s így mindig társulhatunk Vele. ''Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna'': ha így teszünk, durva anyagi testünk elhagyása után nem egy újabb durva testet kapunk, hanem egy lelkit, amelyben hazatérhetünk, vissza Istenhez. Így lehet véget vetni a szenvedésnek, amit az anyagi energiával való társulás okoz. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az élőlény Isten örök szolgája, de eljön az anyagi világba, ahol az anyagi feltételek megkötözik, mert arra vágyik, hogy uralkodjon az anyag felett. A felszabadulás azt jelenti, hogy lemond erről a hamis tudatról, és újra visszatér az Úrnak végzett eredeti szolgálathoz. Ezt a visszatérést az eredeti életünkhöz muktinak nevezik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti (''muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ''). | A prakṛti szó anyagi természetet jelent, a puruṣa pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére is utalhat. Ha valaki továbbra is kapcsolatban akar maradni a prakṛtivel, Kṛṣṇa nőnemű energiájával, és távol akar maradni Kṛṣṇától annak az illúziónak a hatása alatt, hogy képes élvezni a prakṛtit, folytatnia kell feltételekhez kötött életét. Ha azonban megváltoztatja tudatát, és a legfelsőbb, eredeti személlyel (''puruṣaṁ śāśvatam'') vagy az Ő társaival akar kapcsolatba kerülni, akkor kiszabadulhat az anyagi természet kötelékei közül. Ahogy a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]) megerősíti, ''janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'': csupán meg kell értenünk a Legfelsőbb Személyt, Kṛṣṇát, formáját, nevét, cselekedeteit és kedvteléseit, s így mindig társulhatunk Vele. ''Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna'': ha így teszünk, durva anyagi testünk elhagyása után nem egy újabb durva testet kapunk, hanem egy lelkit, amelyben hazatérhetünk, vissza Istenhez. Így lehet véget vetni a szenvedésnek, amit az anyagi energiával való társulás okoz. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az élőlény Isten örök szolgája, de eljön az anyagi világba, ahol az anyagi feltételek megkötözik, mert arra vágyik, hogy uralkodjon az anyag felett. A felszabadulás azt jelenti, hogy lemond erről a hamis tudatról, és újra visszatér az Úrnak végzett eredeti szolgálathoz. Ezt a visszatérést az eredeti életünkhöz muktinak nevezik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 2.10.6|SB 2.10.6]]) is megerősíti (''muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ''). | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 20:51, 6 September 2020
55. VERS
- eṣa prakṛti-saṅgena
- puruṣasya viparyayaḥ
- āsīt sa eva na cirād
- īśa-saṅgād vilīyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez; prakṛti-saṅgena—amiatt, hogy kapcsolatban áll az anyagi természettel; puruṣasya—az élőlénynek; viparyayaḥ—a felejtés állapota, egy kellemetlen helyzet; āsīt—vált; saḥ—az a helyzet; eva—valóban; na—nem; cirāt—hosszú ideig tartó; īśa-saṅgāt—a Legfelsőbb Úrral fennálló kapcsolatból; vilīyate—megsemmisül.
FORDÍTÁS
Az élőlény az anyagi természettel való kapcsolata következtében kellemetlen helyzetbe kerül. Ha azonban az emberi életformában megtanulja, hogyan kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségével vagy a bhaktájával társulni, felülemelkedhet ezen az állapoton.
MAGYARÁZAT
A prakṛti szó anyagi természetet jelent, a puruṣa pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére is utalhat. Ha valaki továbbra is kapcsolatban akar maradni a prakṛtivel, Kṛṣṇa nőnemű energiájával, és távol akar maradni Kṛṣṇától annak az illúziónak a hatása alatt, hogy képes élvezni a prakṛtit, folytatnia kell feltételekhez kötött életét. Ha azonban megváltoztatja tudatát, és a legfelsőbb, eredeti személlyel (puruṣaṁ śāśvatam) vagy az Ő társaival akar kapcsolatba kerülni, akkor kiszabadulhat az anyagi természet kötelékei közül. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 4.9) megerősíti, janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ: csupán meg kell értenünk a Legfelsőbb Személyt, Kṛṣṇát, formáját, nevét, cselekedeteit és kedvteléseit, s így mindig társulhatunk Vele. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna: ha így teszünk, durva anyagi testünk elhagyása után nem egy újabb durva testet kapunk, hanem egy lelkit, amelyben hazatérhetünk, vissza Istenhez. Így lehet véget vetni a szenvedésnek, amit az anyagi energiával való társulás okoz. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az élőlény Isten örök szolgája, de eljön az anyagi világba, ahol az anyagi feltételek megkötözik, mert arra vágyik, hogy uralkodjon az anyag felett. A felszabadulás azt jelenti, hogy lemond erről a hamis tudatról, és újra visszatér az Úrnak végzett eredeti szolgálathoz. Ezt a visszatérést az eredeti életünkhöz muktinak nevezik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.10.6) is megerősíti (muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ).