HU/SB 6.11.22

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura transzcendentális tulajdonságai

SB 6.11.21 - SB 6.11.23

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

22. VERS

puṁsāṁ kilaikānta-dhiyāṁ svakānāṁ

yāḥ sampado divi bhūmau rasāyām

na rāti yad dveṣa udvega ādhir

madaḥ kalir vyasanaṁ samprayāsaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

puṁsām—személyeknek; kila—bizonyára; ekānta-dhiyām—akik fejlett lelki tudattal rendelkeznek; svakānām—akiket az Istenség Legfelsőbb Személyisége a sajátjainak tekint; yāḥ—ami; sampadaḥ—gazdagság; divi—a felsőbb bolygórendszerekben; bhūmau—a középső bolygórendszerekben; rasāyām—és az alsó bolygórendszerekben; na—nem; rāti—ad; yat—amiből; dveṣaḥ—irigység; udvegaḥ—aggodalom; ādhiḥ—az elme nyugtalansága; madaḥ—büszkeség; kaliḥ—veszekedés; vyasanam—a veszteség miatti szenvedés; samprayāsaḥ—nagy igyekezet.

FORDÍTÁS

Azokra, akik teljesen átadták magukat az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának, s mindig az Ő lótuszlábára gondolnak, az Úr úgy tekint, mint személyes segítőtársaira vagy szolgáira, s ekképp becsüli őket. Ezeket a szolgáit az Úr sohasem jutalmazza az anyagi világ felső, alsó és középső bolygórendszereinek fényűző gazdagságával. Ha valaki bárhol az univerzum e három régiójában anyagi gazdagságra tesz szert, kincsei miatt csak nő a mások iránti gyűlölete, aggodalma, az elméje nyugtalansága, a büszkesége, és egyre többet háborúskodik másokkal. Azért küzd, hogy gyarapítsa és megtartsa vagyonát, s ha elveszíti, nagyon boldogtalan.

MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 4.11) az Úr így szól:

ye yathā māṁ prapadyante

tāṁs tathaiva bhajāmy aham

mama vartmānuvartante

manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ

„Minden bhaktát aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Ó, Pṛthā fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja.” Kétségtelen, hogy Indra és Vṛtrāsura egyaránt az Úr bhaktái voltak, noha Indra azt az utasítást kapta Viṣṇutól, hogy pusztítsa el Vṛtrāsurát. Az Úr valójában kegyesebb volt Vṛtrāsurához, mert azután, hogy Indra villáma megölte, Vṛtrāsura visszatérhetett Istenhez, míg a győzedelmes Indrának tovább kellett rohadnia ebben az anyagi világban. Mivel mindketten bhakták voltak, az Úr azt az áldást adta meg nekik, amit akartak. Vṛtrāsura sohasem vágyott anyagi gazdagságra, mert tisztában volt az efféle gazdagság természetével. Nagyon sokat kell ahhoz dolgoznia az embernek, hogy anyagi vagyont gyűjtsön, s ha végül megkapja, csak ellenségeket szerez, mert az anyagi világban örök versengés folyik. Ha valaki meggazdagszik, barátai vagy rokonai nyomban irigyek lesznek rá. Ezért van, hogy az ekānta-bhaktáknak, a tiszta bhaktáknak Kṛṣṇa sohasem ad anyagi gazdagságot. A bhaktának néha szüksége van anyagi javakra a prédikálás érdekében, egy prédikátor tulajdona azonban nem olyan, mint egy karmīé. Egy karmī a karmája eredményeként kapja a vagyonát, míg a bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezéséből, hogy segítse odaadó tevékenységét. Egy bhakta kizárólag az Úr szolgálatára használja anyagi javait, ezért az ő tulajdonát nem lehet a karmīkéhoz hasonlítani.

SB 6.11.21 - SB 6.11.23